Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

:.i 205. országos ülés február 20. 1880. mányzatát lehetetlenné tegyem, ha bár tudom is azt, hogy az ország kormány nélkül, a kor­mány pedig költségvetés nélkül el nem lehet, a tanácskozás tárgyát képező költségvetést általá­nosságban sem fogadom el, pártolom igy a Helfy Ignáez képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslatot. {Helyeslés a szélsb' bal­oldalon.) Lukács Béla: T. ház! Előre bocsátom azt, hogy én nem fogom a jelen helyzetet azon ma­gas szempontból tárgyalni, melyből azt Kármán Lajos t. képviselőtársam tárgyalta, hanem szorít­kozni fogok magára a költségvetésre, a minis­teriumnak erre vonatkozó előterjesztésére és igyekezni fogok kitüntetni az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét ugy, a mint én azokat amaz előterjesztésekből látom. (Halljuk!) Legyen szabad kikérnem előre a ház türelmét, ha netán felszólalásom esetleg 2 órán túl terjedne, hogy beszédemet azon túl is folytathassam. (Helyeslés.) A tárgyalás alatt levő költségvetés, t. ház, alig különbözik az előbbi évek budgetétől; a. b élkor mányzati kiadások a lehetőségig le vannak szorítva, tán már az okszerűség határán is túl; s ha nézzük a kiadások csoportjait, azok leg­jelentékenyebb része fix, állandó terhekben nyer kifejezést. Az államadósságokra, a melyekre 1868-ban még csak 50 milliót költöttünk, a 70-es évek elején csak 56 milliót, ezen 1880-ki költ­ségvetésben 97 és V* millió, tehát 40 millióval nagyobb összeg van előirányozva. A közösügyi kiadások a boszniai költségelőirányzattal együtt tesznek 33 és a A milliót, a vasúti subventio kerek számban 11 milliót. Ugy, hogy csak ezen három összeg együttvéve, már 142 milliót tesz és ha a nettó állambevételek összegével csak e három kiadási csoportot állítjuk szembe, azt fogjuk látni, hogy egész államháztartásunk többi részére, összesen csak körülbelől 35 millió forint maradt fenn. Ha nézzük az egyes ministeri tár­czák indokolását, azt látjuk, hogy számos intéz­ményünk fejlesztése megakad, hogy számos kiadás elejtetik; és ha tekintjük magát a budgetet, azt látjuk, hogy tulajdonképen legmostohábban éppen azon intézményeinkről történik gondoskodás, a melyek szellemi elöhaladásunkra és az anyagi jólét emelésére lennének hivatva. (Ugy van! a baloldalon.) Közbevetőleg még megemlítem kiadá­sainknál azt, hogy egy sajátságos gyakorlat ho­nosíttatott meg budgetünkben, értem az átruházási jog bőséges gyakorlását. (Igaz! a baloldalon.) Ezen budgetben is számos tételnél és nagy összegben kéri az átruházási jog megadását a kormány. így például a honvédelmi minister ur, kinek budgetje az átmeneti és rendkívüli kiadá­sokkal kitesz 6.600,000 frtot, 6 milliónál nagyobb összegre, majdnem egész budgetére kéri az átru­házási jog megadását. Ha némely új institutiónál, hol tehát a tapasztalás még nem nyújt elég tájé­kozást a szükséges kiadások mértékére nézve, indokolva van is kivételesen az átruházási jog, de annak oly bőséges igénybevétele, mint a minőre a kormány ezen költségvetésben felhatal­mazást kér, nézetem szerint nincs indokolva s teljesen illuzoriussá teszi ugy a számvevőszék, mint a parlament ellenőrzését. (Ugy van! balfelöl.) A mi a bevételeket illeti, valami örvendetes képet azok sem nyújtanak. Nevezetesen a bevé­teleknél kénytelenek vagyunk tapasztalni azt, hogy hiányzik a bevételeknek azon természetes, fokozatos emelkedése, mely a nép vagyonosodá­sának szokott kifejezője lenni. Egyedül a dohány és a posiajövedékeknél mutatkozik némi termé­szetes emelkedés. A hol van is a bevételeknél emelkedés, az nagyrészben az adócsavar ered­ménye. Néhol azonban már ez is megtagadja szolgálatait, ugy, hogy az adóemelés tulajdonkép adóhátralékká válik. így péld. az egyenes adók­nál 1878-ban •— mert hiszen még csak ezen év zárszámadása van előttünk, — a hátralékok sza­porodtak 1.112.000 frttal 41 millió frtra, majd­nem azon összegre, a mennyit kitettek 1875-ben azon leszámolás megkezdése előtt, melyet a tör­vény a hátralékokra nézve elrendelt. Az illeté­keknél a hátralékok ismét szaporodtak 1 millió 500,000 frttal 23 millióra. Szaporodtak továbbá az államjószágoknál is 728 ezerrel 10 millióra. A mi a budgetet, az előirányzat helyessé­gének szempontjából illeti, erre nézve csak álta­lánosságban kívánom megérinteni azt, hogy az 1880-iki budget nem ugyan úgy, mint a pénz­ügyminister ur beterjesztette, hanem mint a pénzügyi bizottság, részben a pénzügyminister kezdeményezésére, részben hozzájárulásával reo­tificálta, kivéve a határvámbevételek és az egye­nes adók előirányzatát s talán némely apróbb tételeket, közelebb áll a realitáshoz, mint elődjei. Kifogásolni lehetne ugyan még mindig né­mely kisebb tételeknek előirányzatát, úgy a be­vételeknél, mint a kiadásoknál, de ezekbe bo­csátkozni nem akarok. Nem mulaszthatom azon­ben el, hogy ez alkalommal fel ne hívjam a t. ház figyelmét a határvám nettó-bevételeknek illuso­rius előirányzatára. Ezen előirányzatot a delegatiók állapítják meg, de megállapítják már évek óta úgy, hogy az teljesen illusorius. Nevezetesen 1877-ben elő­irányoztatott a határvámból 11 millió tiszta be­vétel, a tényleges eredmény kitett 4.700,000-t. 1878-ra előirányoztatott 9 millió, a tényleges eredmény volt 3.800,000. 1879-ben előirányoz­tatott 12.800,000, az eredményt nem tudom mind a 12 hónapra, de a tiz hónap eredménye, nemcsak, hogy nem mutatott tiszta bevételt, sőt 300,000 frt deficit mutatkozott. Igaz ugyan, hogy az 1880-iki közösügyi költségvetés az előbbi

Next

/
Thumbnails
Contents