Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

215. országos ülés sárezius 3. 1880. cjr, 7 idő, mikor, ha kívánalmaink egészben nem is, de nagyobb fokozatban, teljesültek volna; {Helyeslés a szélső baloldalon) de mi bennünk nem lévén meg elődeink SZÍVÓS kitartása, megváltoztattuk az addig követett jogos politikai irányt, lealkudtunk jogainkból s elfogadtuk az 1867-iki kiegyezést. — Nem fogom, t- ház, mérlegelni, ha jó-e vagy rósz a 67-iki kiegyezés; többszörösen volt ez már vitatva, de azt nyíltan kijelentem, hogy ha azok, kik ezen kiegyezést létrehoztak, ha csak sejtették is azt, hogy ennek következése a mostani állapot lehet és mégis létrehozták, méltán vádolhatjuk mi és kárhoztathatja a jövő nemzedék, de kárhoztathat minket is, ha azou ktilömben is gyenge s általunk még gyengébben védelmezett biztosítékait önállásunknak, a melyek a 67-iki kiegyezésben le vannak téve, bármi tekintetből feláldoztuk s azokat előnyünkre fel nem használjuk, már pedig azt nem tettük és nem tesszük. Ugy hiszem t. ház, saját nemzeti történetünkből kimutattam azt, hogy a politikai irányelvnek szilárd fenntartása, hazánkra nézve mindig előnyös s azoktóli eltérés, mindig káros következésü volt, meglehet, hogy Kármán Lajos t. képviselőtársam jövőben is megmarad rendszere mellett, — de állításával foglalkozni szükségesnek véltem, főkép azért, nehogy hallgatással mellőzve, azon gyanúba essem, mintha a politikai szédelgést, mely ikertestvére a politikai inmoralitásnak, követendő példaként elfogadtam. Még egyet megjegyzek t. képviselőtársamnak azon állítására, hogy Cavour az olasz, Bismarck a német egységet politikájuk megváltoztatásával hozták létre, megengedem, de elfelejti Kármán képviselőtársam azt a különbséget, a mi Cavour, Bismarck és a mi status-férfiaink eljárása között van és ez az: hogy Cavour és Bismarck politikai nézetöket az olasz és német nemzet óhajtásának, érdekének megfelelőleg változtatták meg s ha az olasz és német nemzet kívánalmaival, meglehet, egy ideig ellenkezőleg beszéltek, de cselekvés idején a nép óhajtásának megfelelőleg cselekedtek; a mi státus-férfiaink — a mint a tapasztalás bizonyítja — mindig a nép kívánalmainak megfelelőleg beszélnek, de a cselekvés pillanata elérkezvén, akarva nem akarva, ellenkezőleg cselekesznek s politikai nézeteiket nem a nemzet óhajtása és érdekének megfelelőleg, hanem annak ellenére valósitották meg. A másik tárgy, a mire nyilatkozni kívánok, a közigazgatási reform; ez nem új, e tárgyat a múlt évi költségvetés tárgyalásakor is felhozta Grünwald t. képviselőtársam, e kérdést hallgatással azért sem mellőzhetem, mert a múlt évben csak egymagam védelmeztem tehetségem szerint a megyei önkormányzatot s most, mikor jtöbben védelmökbe vették, de több támadásra is talált, ha visszavonulnék, talán azt hihetné valaki, KÉPVH. NAPLÓ X. KÖTET. 1878—81. hogy álláspontomat feladtam. Mielőtt magához a tárgyhoz szólanék, a tisztelt ház engedelmével egy csekélységet hozok vissza Grünwald úr emlékébe. Mikor a múlt évben Grünwald képviselő úr, e tárgyat azou padokról felhozta, kijelentettem, hogy a képviselő urnák nem ott a szabadelvű pártban, hanem itt e padokon van megillető helye, ugy látszik ujjmutatásomat tisztelt képviselő társam követte, engem hát az, hogy most nincsen ott, ahol volt, meg nem lepett, de az meglepett, hogy annyi más országos érdekeinket mélyen érintő kérdések közül, melyeket ez oldallal szemben ott támogatott, éppen a közigazgatási reform volt az Achilles sarka, melyen tisztelt Grünwald képviselő ár szabadelvüségében oly érzékeny sebet kapott, hogy annak orvoslását centralisticus gyógyszerrel kívánja eszközölni. Grünwald t. képviselőtársam hát most éppen helyén van s mivel köszöntött be ; Ígértünk a nemzetnek szabadságot, adtunk neki önkényt, ígértünk neki önkormányzatot, adtunk egy localis bueaucratiát, jertek barátim; nyugtassuk meg a csalódott nemzetet, adjunk neki nagyobb önkényt és a localis helyett, egy teljes bueaucratiát, megtalálta a pártot a hol nézetei kedvező talajra találtak, mert Apponyi Albert gróf tisztelt képviselő úr minapi felszólalásában teljes önbizalommal monda, e tárgyról szólva: „És nagyon fognak csalódni azok, a kik talán hitték és remélték, hogy ezen kérdés megvitatása az ellenzéki padokon a megoszlást, a desorganizatiót fogja előidézni, sőt ellenkezőleg ezen kérdés megvitatása, a közigazgatási reform zászlójának kitűzése, — mint biztosan hiszem és remélem — újabb tömörülésnek, az összetartó elemek szorosabb szövetkezésének fog alapjául szolgálni". Meglehet, hogy gróf Apponyi képviselő úr reménye valósult, az összetartó elemek szorosabban szövetkeztek, de azt megjósolom az igen tisztelt gróf úrnak, hogy a közigazgatás^ reform kérdésének oly módon leendő megoldása ; a mint azt a gróf úr jelezte, az országba;i nem nagy rokonszenvre fog találni s meglehet, hogy most valósulhatatlan remény marad. Megvallom, érzem, hogy nagy merészség a parlament legfényesebb szónokával szemben megjegyzéseket koczkáztatni, de még is Szilágyi Dezső igen tisztelt képviselőtársam beszédének egy pár pontjára bátorkodom megjegyzést tenni. Az egyik pont az, a mit Németh Albert t képviselőtársam egykori beszédéből a királyi biztos hatalmára vonatkozólag idézett. A mit idézett, az történelmi igazság; a királyi biztos hatalma előtt a megye meghajolni kénytelen volt. De jegyezze meg a t. képviselő társam azt, hogy erőszak ellen, ha az felülről 33