Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

258 315- országos ülés márczias 3.1880. jön, meghajolni kényszerűség, ez ellen védekezni nem lehet, de ez nem iudok arra, hogy közigazgatásunkat úgy szervezzük, hogy egy reactionarius kormány királyi biztos nélkül is, saját közegeink által elkövethesse rajtunk a törvénytelenséget. (Helyeslés a szélsőbalon.) A másik, a mit megjegyezni akarok, azon állítása a képviselő úrnak, hogy a parlamentarismussal nem fér össze a megyei önkormányzat. Hogy félre ne értessem, elfogadom ezt elvben, de csak mint elméleti igazságot, mert a gyakorlatban példát mutatok fel az ellenkezőről és ezt 1848-ban találom. Remélem, azt csak el fogja ismerni a t. képviselő úr, hogy a magyar parlamentben nagyobb politikai tehetségek most nincsenek s fájdalom, mostanában nem is lesznek, mint azok voltak, kik 1848-ban itt ültek, e század legnagyobb magyar emberei és azok törvényben kimondták, hogy a parlamentarismiissal a megyei rendszert összhaugzásba kell hozni, tehát a megyei rendszert fenn akarták tartani és a tapasztalás nem mondott ellene ezen törvénynek, mert ha volt és lesz szükség jó közigazgatásra, bizonyára 1848—1849-ben volt és a megyei közigazgatás fényesen teljesítette nehéz kötelességét, pedig azon semmi változtatás nem volt s^a parlamenttel összeütközésbe még sem jött. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Az igen tisztelt képviselőtársául azzal kivan megnyugtatni, hogy a reform a meglevőből indul ki, — a meglevő megyei rendszer kakuktojásból kelt ki — melyet a centralisatio, az absolutismus előhírnöke az önkormányzat fészkébe, a megyébe csempészett be — tehát, a mint mindnyájan, önök is elismerik, rósz. No ha a t. képviselő ur tud rósz kiindulási pontról, tehát rósz alapra jót építeni — tegyen egy szivességett, építsen a régi megyerendszerből kiindulva, hiszen önre nézve ez is rósz — s igy nem változtat semmit a dolgon — nekünk pedig nagy örömöt fog- okozni az által, ha a régi megyei administratiót megifjúitva állítja élőnkbe; ugyan kérem tegye meg. (Helyeslés a szélső balon.) Azzal is biztat ön, t. képviselőtársam, hogy ez alkotás oly nagy, hogy egyszerre életbe léptetni s egyhamar nem lehet s részint pénzügyeink rendezésétől is függ; no ha ettől is függ, bizony, most időelőtti, mert pénzügyeinket, sajnos, egyhamar nem rendezhetjük, addig a viszonyok oda változhatnak — hogy ez a terv is azon másik sorsára jut, a mely, a mini mondta, mikor készítette, igen jó volt — de már ma t. képviselőtársam sem fogadná el. Nem tudom, t. ház, menynyire van helyén van itt adomát mondani, de hiába, a példa ragad s talán velem szemben is elnéző lesz, ha egyet elmondok. (Halljuk!) Egy pap fejtegette tanítványa előtt a teremtés históriáját — s az örök életet — a tanítvány figyelmesen halgatta a pap előadását —egy idő múlva kérdi a pap. Erted-e fiam a mit mondtam? — a gyermek egész nyugalommal felel — értem tisztelendő atyám. A pap félre fordul markába nevet s azt mormogja; Erted az apád, —• hiszen én magam sem értem. Nem czélzok ezzel oda, mintha a t. képviselőtársam nem értené tervét. (Derültség a jobb- és a szélső balon.) De czélzok oda, hogy lehetnek olyanok, a kik nem vallják he, hogy nem értik. (Derültség a jobboldalon és a szélső balon.) Én bevallom őszintén, sokat nem értettem belőle, de azokból a mit értettem, kettőt szívesen elfogadok, — az egyik az, hogy a megyei tisztviselő, mig le nem mond, képviselő-jelöltséget el ne fogadjon, — a másik az, hogy a képviselő mandátuma lejárta után egy évig kormányhivatalt ne vállaljon; ez igy volt Erdélyben 48 előtt, csak hogy nem egy évig, a mi bizony kevés, hanem öt évig — na de ezeket a közigazgatási reform kérdése nélkül is meg lehet tenni, — mert nem is a közigazgatás, hanem inkább, részint az összeférheti enség, részint a képviselőválasztás keretébe tartozók. Igen, t. ház, én szükségesnek tartom a közigazgatási reformot, de nem ugy és nem olyan irányban, a mint azt az igen tisztelt kezdeményezők élőnkbe vázolták. Mi a legfőbb hibája a mostani közigazgatásnak ? Nem az, hogy választott tisztviselők állanak az élén — a mennyiben szabadon választani megengedi a kormány közege, a főispán, a kinek a kijelölő bizottságban biztosított többsége van — nem ez a hibája, a mit Önök beszüntetni akarnak, hibája a többi között az, hogy complicált és önök, hogy jóvá tegyék, még complicaltább alakba akarják önteni; — panaszolunk és méltán a nepotizmus ellen és méltán álljuk hát ennek útját, miért ne lehet ezt termi éppen ugy a választás , mint a kinevezés mellett — vessünk gátot minden visszaélésnek, de tegyük ezt ugy, hogy ez által az önkormányzat legkisebb csorbát se szenvedjen, — terjeszszenek elő egy olyan egyszerű közigazgatási szervezetet, a mely könnyen felszivódhatik a nép életbe, mint felszívódott a régi, annyira, hogy még ma is, ha a népnek valamely ügye van, az arra már ma nem illetékes tisztviselőt keresi fel s csak ha ez elutasította, keres másutt orvoslást, — az ilyen közigazgatási reform üdvös lesz. Azt mondják önök, rósz a közigazgatás, mert a tisztviselők nem birnak kellő képzetséggel és ezt mondják az egész testületről, kivétel nélkül; hogy a tisztviselő kellő képzettséggel bírjon, múlhatatlanul szükséges s meglehet, hogy olyanok is vannak s bizonyosan vannak is, a kik pártfogás utján jutottak be hivatalba. — De ha vannak olyanok és többnyire olyanok a kik éppen