Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

254 215. országos ülés ntárcsins 3. 1S80. községi jövedelme van és a kiadás ebből fedeztetvén, nem fordul elő külön százalékban kifejezett külön adó, de nagyon felületes szemlélőnek kellene annak lenni, ki azért nem ismerné fel a teher nagyságát. íme egy táblázatos kimutatás, van itt nagy község, van itt kis község a legnagyobb változatossággal. Az egyik például csak 267 frt adót fizet, községi terhe 176 frt.; egy középszerű 2200 frt adót fizet, községi adója az 1000 frtot meghaladja; egy nagyobb 5700 frt adót fizet, községi adója 3000 frt. Most azt kérdem, váljon megkapjuk-e a túlteher aequivalensét a jobb administratió előnyében? Vannak oly rósz hazafiak, kik azt állítják, hogy a német Bach időbeli községi administratió jobb volt, sokan vannak, kik a jelenlegit tartják jobbnak, de olyan már nincs, ki azt állítaná, hogy a jelenlegi annyival jobb, a mennyivel drágább. Rövid 6—8 év alatt, néhol egész tízszeresre emelkedett a teher és még most sem culminál, mert a törvény betűje nem minden helyt van végrehajtva, néhol még megmeitekesznek vívmányoktól. Azon egyszerű tény, hogy a törvény a községi tagoktói —• érdekeik védelmére —a képviseltetés jogát megtagadja, főkép a birtokosokat kiszolgáltatja a többség túlköltekezési vágyának. Sőt tovább megy ezen buzdíiás, tudok megyét, melyben a községek rendeleti utón felszólíttatnak, hogy évi előirányzatukba vegyék fel, rendkívüli kiadás czímén, a rendes kiadásokon felül, annak 30%-át, hogy ezt aztán felhajtják és el is költik, az tőlük rósz néven nem vehető! Azt mondhatják erre, hogy ez mind szép és jó; de hát minő irányban, minő formák mellett történjen a reductio ? mi az, mi fölösleges és törülhető ? Erre azt felelhetjük, hogy a gyakorlati példa még nem egészen a régmúlt időké; 6—8 évi kísérlet eredménye a jelen rendszer. Mint minden elhibázott kirándulásnál legjobb visszamenni a kiindulási ponthoz s a gyűjtött tapasztalatokat értékesíteni; a tendentía rósz, mert községi-törvényünk egyoldalú pazarlásra buzdít, {ügy van jobbjelöl) túlságos, felesleges és meddő munkával terheli az administratiót, {Helyeslések) nem csak megengedi, de követeli a számos apparátust és nem veszi figyelembe azt, hogy azon okok, melyek a megyei autonómiánál s ezzel kapcsolatos honorabile officium, ingyenszolgálatnál a jelenben azt nehezítik, a községekuél sokkal kevésbbé nyomósak, mint a municipiumoknál; a jelszó tehát egyszerűsítés és ellenőrzés. De t. ház, ez magától fejlődik! ez elbocsátott ár megássa magának a medret, a felállított kártékony rendszernek megteremnek orgaaizált és öntudatos védői és támogatói, szerepet vállalnak és tudnak formákat találni, melyek betöltése szükségesnek látszik, mi több naponként inkább akarják kitüntetni azt, hogy mennyire elégtelen a teendők halmazához képest az anyagi erő és lassan, de biztosan és látszólag igazoltan fokozzák a terheket. A törvényhozás és kormány pedig teljes közömbösséggel tekinti ezen gazdálkodást, épp úgy, mint p. o. a vallásfelekezetek belügyeit. Egy körjegyzőnek teendője ma oly komplikált, annyi papirt és tintát fogyaszt — s mellesleg mondva, a mellett igen kevés ideje marad gyakorlati functiókra —• mint egy kis megye administratiójára szükséges volna, {ügy van! ügy van! jobbfelöl) Majdnem hihetetlen, hogy minő complicált ügyvezetéssel van megbénítva a községi administratió. A körjegyző 37 darab táblázatos könyvet tartozik rezetui: iktatókönyvet, mutatót, lajstromot, naplót a bevett pénzekről, tolonez-jegyzőkönyet, postakönyvet, panaszkönyvet a községi bíráskodásról, két kézbesítési könyvet, jegyzéket az idegen adósokról, továbbá a halálesetekről és leltározásokról, a kártékony rovarok pusztításáról stb. stb. {Derültség.) Ezenkívül még igen sokat végeznek könyv nélkül, pl. ellenőrzik az egészségtelen italokat, kerítetlen kutakat és tiltott könyveket. De a közgyám is talál dolgot, szintúgy & bíró, pénztárnok, ellenőr és esküdtek, a körorvos, kör-bába és kör-bika és mindenik még azon panaszkodik, hogy fáradozásai kellőleg nem jutalmaztatnak. Egy növekedő apparátust hívtunk éleire, mely ha egyéb árnyoldalait nem is említem, igen sok jó erőt elvon a producíiv foglalkozástól. Ezek után felállítom a képet: Magyarország költ évenkint; udvartartás 4.650,000 frt, országgyűlés 1.300,000 frt, ministerelnökaég 300,000 frt, ő Felsége körüli min. 50,000 frt, belügyminisíer 7.500,000 frt, közmunka és közlek. 3.500,000 frt, földmívelés és keresk. 3.000,000 frt, vallás s közokt. 4.000,000 frt, igazságügy 10.000,000 frt, honvédelem 5.000,000 frt, összesen 39.300,000 frt. Ez a tényleg elköltött ós bajosan leszállítható évi kiadás, mit nagy részt adósságból, minthogy defieitben laboráluuk, belháztartásunkra és culturalis ezélokra elköltiink. Egyenes adóink összesen 82.635,000 frtot tesznek. Ha a községi kiadásokat középszámítás szerint az egyenes adó 50%-ára tesszük, kitenne 41 milliót, de tegyük csak 407«-re, akkor kitesz 33 milliót és ime azt látjuk, hogy 7—-8-szor annyiba kerül, mint a jelenlegi megyei administratió, mely 5 millió és majdnem annyiba, mint összes beikiadásaink, mint összege azon intéz-