Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-214
244 214. országos ülés márczíus 2. 1880. (Közbekiáltások jobbféldl: Nem ide való!) mint a Deákpárt, mint a szabadelvű párt befolyásos tényezőjét láttuk. És most, t. ház, bevallom, hogy én tulajdonképen a vitában részt venni nem is akartam, föl sem irtani magamat s csupán a véletlen eseménynek engedek, hogy a mai napon fölszólalok, mert kedvezőtlen helyzetben látom magamat, hogy akkor, mikor részben egy közös czélra, t. i. a jelen kormánynak megbuktatására harczot indítunk, akkor én a t kormánypártnak kárörömére, támadást intézek az egyesült ellenzék ellen, mig viszont néha-néha, mint kell, a kormány ellen fordulva, amonnan t. i. az egyesült ellenzék részéről arassam a helyesléseket, melyekre itt szükségem nincsen és melyeket amott nem keresek. Tehát t. ház, mint mondám, kényszerűségnek engedve, fölszólalva, mindenekelőtt constatálom azon tényt, hogy csodálkozással látom azon jelenséget, hogy a t. szónokok egész sorozata, a midőn a költségvetésnek hátrányát, hiányát, az ország közveszélyére czélzó törekvéseit kimutatni igyekeznek, ugyanakkor mindig, mint a ki szégyenli magát, hogy ezt cselekszi, megszavazza ugyanazon költségvetést, de igyekszik magát mentegetni, hogy divergál más regiókba, melyekben tulajdonképen a költségvetéssel foglalkozóknak ez időszerint semmi agendája sincsen s ezt a t. ellenzék részéről tapasztalva, constatálom, hogy föltűnik nekem azon jelenség, hogy a közigazgatási reformokban vélik föltalálni azon panaceát, mely majd — a szerintök is annyi hiányokkal biró költségvetés elfogadása mellett is — a kibontakozásra az ariadne-fonalat szolgáltatja. Az előttem szólott Grünwald Béla igen t. képviselőtársam egy melegségtől áthatott ihletségszerű szónoklatában, a közigazgatási reformmal egy tollvonással el akarja törülni a municipális megyei önkormányzatot. Mióta Grünwald képviselő urat ismerni szerencsém van, mást soha sem hallottam tőle. Én respectálom ezen meggyőződését, de engedje meg a t. képviselő ur, ha egy erdőben az ott járókelőknek biztonságát, jólétét egy fejedelmi állat-király veszélyezteti, én soha sem hallottam oly óvszert, hogy azon erdőt mindenestől ki kell vágni, hanem azon állat-királyt kell elpusztítani. (Derültség.) Tehát ha 8 ugy van meggyőződve, hogy a jelenlegi kormány feje azon fejedelmi állat-király, a közigazgatási bizottságoknak a megyéknek megnyirbált jogkörében, önhatalmaskodva illusoriussá teszi ezen kormányzatot, hát akkor kár volt körülbelőj másfél, vagy két év óta, Zólyom megye érdemes képviselője, a ministerelnök politikáját ki- és befelé támogatni; {Igaz! Ugy van! a széh'ó bal/elöl) de mondom, az előadottak oly melegséggel s átható meggyőződéssel mondattak és oly szépen adattak elő, hogy akaratom ellenére Grünwald képviselő urnák don Fhilippel azt mondom: Alsó selbst das harte Gift, kann sich in edleren Natúrén, in etwas Besserem umgestalten. He most már Szilágyi képviselő úrhoz fordulok, (Halljuk! Halljuk!) mert ő egy veszedelmes cselétekhez nyúl, mit nekünk kínálgat, melyet ránk oktrojálni akar szónoklatának egész szépsége, virága és erejével. Én nem csak azért, mert „timeo Danaos et dona ferentes", hanem azért is, mert látom, hogy az általa előadott közigazgatási reformok oda jutnak ki, mint midőn ama ludlábon forgó tündérkastélyba eltévedt vándor királyfi megtudja, hogy életével lakol mindaz, a ki a kastély tulajdonosnőjének nem teljesiti ama furfanggal előirt követelményét, hogy t. i. ajándékot hozzon is, ne is. A királyfi tehát két tányér közé rejti a hozott ajándékot és midőn által adja a tündérnőnek, kinyitja a tányért, hozott benne egy élő galambot, a mely azonnal el is repült, a tányért pedig nem késett a földhöz vágni, összetörni és igy teljesítette az előirt furfangos óhajt, hogy t. i. ajándékot hozott is, nem is. A t. képviselő ur tegnapi beszéde egészen ama reformok körül mozog, melyeket ő a közigazgatás nem reformálásában, hanem deformálásában tart jónak behozatni. A t. képviselő ur azt mondja a többek köztt, hogy ő óhajtja a tisztviselőknek életfogytiglani kinevezését. No t. ház, ha már a visszaélések körül akkor is tapasztalunk meglehetős sürü anyagot a panaszra, midőn a tisztviselők 6 év múlva hivataluktól a közönség által elmozdíthatók, a mely közönség legközelebbről érintkezvén velők, felismerheti az általok inscinált bajokat és iga?ságtalanságokat, akkor én nem tartom indokoltnak ezen tisztviselői esistentiáknak perennalisakká declaralását, a ministeri kinevezést. A t. képviselő ur a közigazgatási bíróságokat is szervezni óhajtja. Bocsánatot kérek, nekem nem volt alkalmam még csak megkérdeni sem, hogy ma hány municipalitás van Magyar- és Erdélyországban és hány törvényhatósági joggal biró város van. T. képviselőtársam, mint volt ministeri tanácsos az igazságügyi ministeriumban, bizonyára tudni fogja. — Talán nem hazudom, ha azoknak számát összesen 120-ra teszem. Ha ezen közigazgatási biróságok szervezése alkalmával, minden ilyen törvényhatósági joggal felruházott városban — és természetesen a megyében is — e gy _e gy ilyen bíróságot megalkotna egy elnökkel és legalább 4 taggal, az 600 új hivatalnok lenne. Hogy miként óhajtja a t. képviselő ur azután ezt a 600 hivatalnokot kinevezni és miből kívánja dotálni, megvallom, ezt azon takarékossággal, melylyel ezen párt részéről a költségvetésben a
