Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-214

314. országos ülés márczius 2. 1880. 245 fizetések bőkezű felszámolása ostromoltatik, én megegyeztethetőnek nem tartom. A t. képviselő nr olyan szives azután és nekünk megnyugtatásunkra azt is mondja, hogy a kormányzottak is részesüljenek activ jogokban és hogy a kormányzók és a kormányzottak köztt bizonyos közeledést, bizonyos nexust kell helyreállítani. Én, t. képviselőház, ennek az új terminológiának, ennek az új technikai kifejezésnek ellensége vagyok. A kormányzottakat és kormányzókat másutt igen helyesen hallottam hasonlítani a nyirok és a megnyirottakhoz. (Derültség a szélső baloldalon.) Magyaroszágon hallottam azon felül a kenyérkeresőkhöz és a tápláltakhoz hasonlítani. Én mindkettőnek a teljes individuális paritását óhajtom fenntartani, azért, mert úgy tudom, hogy a kormányzók is kormányoztatnak és viszont a kormányzottak is kormányzók a selvgouvernement elve alapján azért, mert joguk van befolyni a közdolgok elintézésébe és viszont engedelmeskednek a többség által behozott határozmányoknak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én igy óhajtom és igy is értelmezem, hanem a t. képviselő ur ezen osztályozása, még talán egy rósz élczre is szolgálhathat alkalmat, mert azt mondhatja valaki, hogy ez a gyámoló és gyámoltak köztt való viszony; és ebből folyólag azt mondhatná valaki, hogy boldogok, kik a gyámolók palládiuma alá helyeztetnek, a többiek pedig a gyámoltalanok. Én pedig azt Magyarországon nem akarom. A t. képviselő ur a főispánt, az alispánnal akarja egyesíteni. T. képviselő ur, hát mi lesz azután az ilyen commassált individualitásból ? (Derültség.) Én nagyon hajlandó vagyok hinni, hogy ez nem más, mint a Bachrendszérben dívott Comitats-Vorstandok rendszere. Én pedig ezen Comitats-Vorstandok rendszerétől irtózom. Ntm kívánom ennek behozatalát a közmorál szempontjából sem, mert ismét a 100, ilyen főispán és alispánból commassált főnök nem fogja eredményezni a megyei budget lejebb szállítását, mert ha a főispán és az alispán, eddig a két teendőt külön teljesítette, most pedig mindakét teendőt egy ember fogja teljesíteni, bizonyosan ugyanő egymaga fogja húzni mindakettőnek fizetését éppen úgy, mintha a ministeri tanácsos képviselővé rálasztatik és húzza a ministeri tanácsosi fizetést is, a képviselői diurnumokat is. És, t. ház, meg is akarom óvni, ha még valami dignitás maradt benne, annak a régi tisztes hivatalnak méltóságát. Mi legyen ezen amphibiumból ? Én nem tudom máskép képzelni, mint úgy, hogy derékig főispán lesz, azonalul azután alispán. (Derültség.) S minthogy az efféle tévelygések a végtelenségig mennének, nem tartom lehetetlennek, hogy később a tiszti uniformirozás is behozatik és azután csak azért is, hogy az utált BachSchmerling időkre vissza ne emlékeztessünk, ezen Staatsuniform valószínűleg egészen más alakot nyerne és azon amphibiumszerű commassált főispáni individualitás derékig lenne atillában, azután kapna halpikkelyszerü bugyogót, hogy igy amphibialis existentiájának teljesen megfeleljen. (Derültség.) A t. képviselő ur az állami rendőrségnek különös localis jelleget akar biztosítani. Én azt, nem értem. Mert hisz, annak a rendőrnek, mint olyannak, a definitiója úgy is benne van abban, hogy ő a közrend és bátorság fenntartására hivatott egyéniség. Ez a genus praximum és az ultima digerentia. Ha tehát a jelleget localisálni méltóztatik, azt máskép nem érthetem, mint, hogy azt akarja a képviselő ur, hogy odalenn Pancsován a rendőr fezt és handzsárt viseljen, odafenn Liptó-, Turócz-, Árvamegyében nagy kerek, tót kalapot és halina uniformist, mig a régi ős magyar megyékben, hajduszerű uniformisban járna, görbe karddal; itt pedig Budapest városában, már csak azért is fenntartani kivánom a régi jelleget, mert különben nem volna oka, hogy az Andrássy kormány kiküldvén innen Londonba a rendőrfőnököt, nagy költséggel és útravalóval, hogy tanulmányozza az ottani rendőrséget, onnan meghozta azon jelleget, melyet ma is mindnyájunk solatiumára visel. (Derültség a szélső' balon.) T. ház! A t képviselő ur szemrehányással tetézi a megyei vis inertiaet és nekem veti szememre, (Halljuk!) hogy a megyeszervezési első törvényjavaslat tárgyalása alkalmával azt mondtam, hogy: hiszen az a megye addig miben veniteált? Abban, hogy felirt a cancelláriához —• s igen helyesen méltóztatott szavaimat idézni, — erre jött a dorgatorium, azután a fulminatorium, végre pedig, ha a megye nem engedelmeskedett, jött a királyi biztos és az incriminált végzést kitörölte és maradt minden a réginél. Ez igy volt. De éppen e tényben rejlett az a nagy erő, melyre nézve az 1848: XVI t. ez. maga is azt mondja, hogy a kormány kötelessége leend a megyei szerkezetnek, az ország ez ős védbástyájának, népképviselet alapján való olynemű rendezéséről törvényjavaslatot beadni, mely azt a felelős kormány működésével összhangzásba hozza. De, t. ház, összhangzásba hozni egyiket a másikkal, nem azt jelenti: egyiket megsemmisíteni azért, hogy a másik prosperálva, egész omnipotentiává nője ki magát. (Helyeslés a szélső balon.) Nem az tehát a kérdés, hogy mint kell ez ősi intézményt végképen kiirtani, hanem igenis az a feladat, a kormány