Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-214
214. országos ülés márcznis2 1880. 243 És tulajdonképen miért veszekszünk, mikor a különbség közöttünk, nem olyan kirivó, hogy — egyik a másikról jó szándékot feltéve — együtt ne működhetnénk. De midőn ezen térre jöttek, alig volt egy beszéd, mely ue végződött volna éles philippicavel a kormány és pártja ellen. Csudálkozom, hogy nem érezték, mennyire sérti az mindenkinek önérzetét, a kiben annak csak egy szikrája van. (Ugy van! a jobboldalról) Én tehát közös érdekünkben, nem mint pártember, nem tartom ezt szerencsés felfogásnak s részemről a bizalmatlansági szavazatot semmi esetre sem fogadom el. {Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalról.) Németh Albert: T. ház! Ha a parlamentáris szokást az előttem szólott t. képviselő ur Éber Nándor iránt egész mérvében nem teljesíthetem, az nem múlik jó akaratomon. (Halljuk! Halljuk /) Mindketten egy organicus hibában látszunk szenvedni, a mely összefüggésben áll egymással — és én ezen teljes készséggel és jó akarattal iparkodtam segítem. (Halljuk! Halljuk!) Közelebb és közelebb foglaltam helyet a t. képviselő úrhoz, de nem voltam szerencsés beszédét úgy kivehetni, a mint óhajtottam, mert mindnyájan tudjuk, hogy neki szólási orgánuma oly gyengélkedő, mint az éu hallásom. (Derültség.) ó az utolsó szavakat, melyektől az előadattak értelmének kikerekítése függ, rendesen egy kissé elharapja, — én pedig az elsőket sem értem meg. (Derültség.) Igyekezvén tehát hozzá közelebb jutni, beszédének éppen azon pillanatában értem oda, midőn ő szíves volt Thunder-tentronk Kunigunda kisasszonyt magasztalni. (Derültség.) Én becsülöm a szép nem iránti lovagiasságát, de ez alkalommal Voltaire ezen kedvelt regényéből felolvasott incidens, nekem szolgál előnyömre, mert ugyanakkor, midőn a Thunder-ten-tronk család legszebbjét, a világ legszebbjének rajzolja, — ügy sejtem, hogy nem ugyan az ifjú westhfali bárót látom benne személyesítve, hanem inkább Kanditot, ki dr. Panglosstól eltanulta azon boldogító elvet, miszerint a világon minden úgy van jól, a mint van. (Nagy derültség.) A t. képviselő ur előadásából meg is győződtem arról, hogy körüibelől ő is igy okoskodik. A világ szellemének és nagyságának éltető ereje a szabadelvűség; azon párt, a mely a Deákpártba beolvadt, hogy megmentse Magyarországot, a „szabadelvű-párt" elnevezést vette fel. O mint tősgyökeres Deákpárti, szintén beleolvadt a szabadelvű pártba ; ő tehát a szabadelvű-pártnak egyik oszlopa és mert azon pártnak feje és vezetője az általa kormányra emelt ministerelnök, tehát a conclusio, dr. Pangloss szerint, a szabadelvűség a világ boldogítója és igy Éber Nándor Magyarországot nem látja másnak, mint dr. Pangloss Vestfaliát, t. i. a legboldogabb országnak. (Derültség a baloldalon.) A másik, a mit úgy fülhegy gyek kivehettem, az volt, hogy — azt mondja gr. Apponyi igen t. képviselőtársamhoz, —- hogy hiszen nem ott van a lényeg, nem ott van a nagy különbség, hogy a hivatalnokot kinevezik-e, vagy választják. Ebben már igazsága van Éber t. képviselő urnák, nem ott van a különbség, mert a kinevezés alkalmával legalább meg van mentve a dolognak ethikai oldala. Azt az utálatos csúszástmázsást, azt a rimánkodást, azt a lótárt-futást egy hivatal elnyerésért, azt csak az illető minister tudja, a közönség nem. Ma pedig, ha egy hivatal betöltendő a megyében, vagy egy városban, az ember elborzad és elszörnyüködik, mily ostromnak van kitéve egy-egy szavazati joggal biró ember s hogy esküsznek, rimánkodnak s hogy hitegetik azt — már a ki énhozzám szól — hogy Lát hiszen kérem csak most segítse az öcsémet, sógoromat, vömet a hivatalba, hisz én mindig szélsőbali voltam, persze csak titokban. (Derültség.) A kinevezés és a választás köztt tehát éu előttem t. ház, ez időszerűit különbség nincsen, Hanem ennek azután van egy remedinma. Helyre kell állítani a politikai erkölcsiséget, helyre kell állítani a politikai és publikus jellemeknek leg szebb, legnemesebb attribútumát, az önzéstelenséget, az abnegatió-t és a bivatalt nem azért kell odaállítani, hogy azok aspirálják, a kiknek életszükségök van és kiknek megélhetési módot nyújtson, hanem azért, bogy az illető hazájának szolgálatot tegyen. (Helyeslés szélső balon.) A t. képviselő ur szólt továbbá compromissumokról. Hiszen a t. képviselő urnák egész valója compromissum. Nem kívánom sérteni a t. képviselő urat, nem is szabad, hanem hiszen én ugy tudom, hogy midőn a függetlenségi harcz szerencsés bevégezte után idegen országok barátságos éghajlata alatt kereste a szabadságharczosi menedéket és midőn tudom, hogy sokan várvavárták s izzadtsággal, fáradsággal, éjjel nappali munkával keresték mindennapi kenyeröket, akkor a t. képviselő ur már a sors által designált kedvelt egyéniség volt, mert elég volt neki a konstantinápolyi table d'höte-nál egy salon-öltözetben megjelenni és ott megbarátkozni, hogy báró Prokesch-Osten osztrák Botschafter ő excellentiájának bemutatva, Éber Nándor: Nem igaz! Németh Albert;— csakhamar megnyíljon azon fényes pályája, a mely azután következett s melyben őt először, mint a krimi hadjárat levelezőjét, azután, mindig compromissum utján, mint Anglia első lapjának levelezőjét, majd ismét — 31*
