Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-214
230 214. országos ülés márczius 2. 1880. A t. képviselő ur végig ment minden párton és kifejezte elégedetlenségét, hogy miért nem fogadták el már rég az ő programmját, vagy mért nem előzték őt meg. De különösen hozzánk intézte szavait, szerinte nekünk kellene az ő elveit magunkévá tennünk, mert hisz mi hangoztatjuk; hogy Magyarszág legyen önálló és független, már pedig ez csak akkor lehet, ha a magyar fajt itt megerősítjük. Elfogadom a t. képviselő ur azon kiindulási pontját, hogy a magyarság kérdése nem annyira jogi, mint hatalmi kérdés. Igaz, hogy ezen felfogás ellenkezik Deák Ferencz felfogásával, a ki azt mondta, hogy a magyar kérdés kiválólag jogi kérdés. De elfogadom a képviselő ur nézetét. Igenis úgy van. Mi csak az által voltunk képesek magunkat Ausztria ellenében fenntartani, hogy időről időre forradalmat csináltunk s ennek eredményein azután elélösködtünk egy darab ideig, kivált, ha néha-néha mutogattuk fogunk fehérét is Ausztria irányában. Nem tudom, igy méltóztatott-e érteni. Elfogadom azon tételt is, hogy önállóságunk főfeltétele az, hogy ezen nemzet erős és hatalmas legyen saját országában. De a kérdés az, hogy melyek azon eszközök, melyek által erősekké és hatalmasakká lehetünk. Én e tekintetben azt hiszem, hogy nagyon eltévesztjük az utat, ha az által akarjuk magunkat megerősíteni, hogy behozzuk a teljes cenfralisatiót és bureaucratiát. Mert kérdem: kinek kezébe adnók mi azon roppant hatalmat, mely az állam kezében concentrált közigazgatásban rejlik ? Azt véli a képviselő ur, hogy egy teljesen önálló független magyar kormány kezébe? mely szemben egy másik, a magyar államon kivül lévő idegen hatalommal, a legnagyobb alárendeltségi viszonyban áll. (ügy van! a szélső baloldalon.) Parlamentárisnak függetlennek nevezik e kormányt. Én azt látom, hogy ha valósággal a dolgok fenekére tekintünk, ez a felelős független ministerium semmivel sem önállóbb, mint volt hajdan a cancellaria és a consilium. Éanem hát a t. kép viselő ur ezen csekély külömbséget teljesen mellőzi, erről teljesen megfeledkezik. 0 azt olvassa, hogy független ország vagyunk, hogy parlamentalis kormányunk van, ő ezt elhiszi és erre alapítja további következtetéseit. Mi azonban, kik az ellenkezőről vagyunk meggyőződve, mi ugyan minden körülmények köztt szükségesnek tartjuk ugyan az önkormányzat fenntartását, más tekinteteknél fogva, de különösen a mi körülményeink köztt és pedig ez ugy lesz, mint mondám, mindaddig, inig a közösügyi rendszer fennáll, sőt többet mondok, bármily viszonyban legyünk Ausztriával, mindaddig, mig közös fejedelem alatt állunk, sohasem lesz máskép s ez jelzi helyzetünket, mindaddig mondom, mig ezen viszony fennáll, kétszeresen szükségesnek tartjuk, hogy fenntartassák a megyei önkormányzat. Szükséges azért, mert ez képezi a második védvonalat azon beolvasztási törekvések ellen, melyek Ausztria részéről soha meg nem szűntek ekkoráig és megszűnni nem is fognak. (Helyeslés a szélső balon.) Mindaddig, mi a megyei rendszerben látjuk a passiv ellenállásnak, a couservatiónak legsikeresebb eszközét, a melyre hazafias kormány is támaszkodhatik; de ha a kormány nem volna egyéb, mint a bécsi hatalom szolgája, ennek ellenében is a passiv ellenállás benne kész szervezetre talál. Meg volt az - a múltban és fenn akarjuk tartani a jövő számára is. De továbbra fenn akarjuk tartani a megyei rendszert, mint a szabadság iskoláját, ezzel is erősíteni akarjuk saját fajunkat. Ennek bizonyult a megye századokon keresztül s ezen rendeltetése megmarad a jövőre is. Mi egyedül a megyei önkormányzatnak köszönhetjük, hogy Magyarország a legkedvezőtlenebb viszonyok köztt fenntartotta keblében szabadságszeretetét, a valódi alkotmányos szellemet; ennek köszönhetjük, hogy később 48-ban regeneráltathatott az ország. Ezen iskola helyébe nem akarunk állítani egy másikat, azt, mely a kinevezési rendszerrel, a bureaucratiával válhatlan kapcsolatban áll. Mert a bureaucratia mellett azok, a kik a hivatalokra aspirálnak, természetes, hogy oly szokásokat vesznek fel, a hivatalok elannyira elválaszthatlanok bizonyos eljárástól, mely a nemzeti jellem képződésére jótékony befolyással nem lehet. A nép pedig a bureaucratia mellett folytonosan kiskorú marad, a nép, mely a központosítás, a bureaucratia mellett növekedik, fogalommal sem bir arról, mi az a „rólunk nélkülünk". S az ily néppel, azt merem állítani, a valóságos alkotmányos állapotot s a parlamentaris kormányrendszert nem lehet fenntartani. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ezek azon szempontok, melyeknél fogva mi fenn akarjuk tartani az önkormányzatot és éppen azért a képviselő ur azon kivánságát, hogy fogadjuk el az ő rendszerét, teljesíthetőnek nem véljük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak tegnap tartott nagv fontosságú beszédére. (Halljuk!) A t. képviselő ur egy brouillonját tartá fel előttünk azon közigazgatási szervezetnek, melyet ő a mostani helyébe, az országba behozni szeretne. Kijelentette a t. képviselő ur maga is, — tökéletesen igaza van —- hogy egy ilyen szervezetet első hallomásra átérteni nem lehet. És legyen szabad nekem azon megjegyzést is koczkáztatnom, hogy egy ily dolognak szinrehozatalára czélgzerűbb is lett volna más utat választani, kiadni egy könyvet, vagy legalább egy röpiratot
