Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-214
214. országos ülés márczias 2. 1880. 229 ben, hogy az állam a maga teljességében gyakorolja hatalmát? Ha csak attól függ Magyarország boldogsága, hogy a kormány erős legyen és teljes élvezetében a maga jogainak, akkor az ország boldogságából nem hiányzik semmi, (ügy van! baloldalon) Hanem ezen látszólag rejtélyszerü dolog megoldását abban kell keresni, hogy a t. képviselő ur voltaképen nem nagy súlyt fektet a közigazgatásra és ha azt mondja, hogy a megyerendezésre a jó közigazgatás szükséges, mindenek előtt méltóztassék megbocsátani, ez nem egészen őszinte beszéd; sőt én tovább megyek, én azt hiszem, hogy nem is sokat gondol azzal, hogy van-e jó közigazgatás vagy nincs, mert az ő kezeiben a közigazgatás nem egyéb, mint csak is eszköz azoknak a bizonyos nagy feladatoknak, nagy czéloknak elérésére. És ha ezt igy fogja fel t. képviselőtársam, akkor önmaga vágja be annak útját, hogy az jó legyen, mert az olyan közigazgatás, mely nem önczél, melynek nem az a feladata, hogy az ország javát, a polgárok érdekeit fenntartsa, hanem mely csak eszköz bizonyos mellékes czélok elérésére, az ilyen közigazgatás jó nem lehet, {ügy van! a szélső baloldalon.) Mik bát azok a nagy czélok, a melyek fölött oly szép tudományos értekezésekben kéjeleg a t. képviselő ur? Mondjuk ki magyarán: semmi más, mint a magyarosítás, a magyarság terjesztése az állam rendelkezésére álló eszközzel. Ez azon czél a melyet a képviselő ur maga elé kitűzött és azért sürgeti az állami közigazgatást, mert a mostani közigazgatás közegeiben nem bir elegendő eszközöket találni ezen czél keresztülvitelére. Hát én a t, képviselő urnák nemzetiségi theoriáival foglalkozni nem akarok. Legyen neki a hite szerint, hogy jogos dolog és helyes politika, ha az állam minden eszközeinek pressiójával, terjeszteni akarja a magyar nemzetiséget? De ennek •ötletéből egy kérdést akarok intézni Apponyi Albert t. képviselő úrhoz. [Halljuk!) 0 tavaly G-rümvald Béla képviselő ur nemzetiségi nézeteit desauvalta, azt mondta, nevezetesen, hogy mechanicus eszközökkel nem véli terjeszthetőnek az állam nyelvét. De miután most helyeselte a t. képviselő ur nézeteit, azt vagyok bátor kérdezni, hogy ennek nemzetiségi nézeteit, a mi pedig velejét képezi összes előadásának elfogadja-e? Tudni ezt, most, midőn programmot csinálnak, midőn t. képviselőtársaim ezen az oldalon ezzel foglalkoznak, igen fontos dolog. Hanem én azt hiszem, hogy Grünwald Béla t képviselő ur illusiókat táplál, ha azt hiszi, hogy azonnal el fogja érni nagy czéljait, mihelyt azok kivitelére megteremti azon bizonyos eszközöket. Én azonban azt hiszem, hogy ahhoz egyéb is szükséges, mint azon eszközök. Szükséges, hogy Magyarország elfogadja a t. képviselő urnák úgynevezett nemzeti politikáját és másodszor szükséges, hogy mondjon le a jó közigazgatásról, mert a mint mondani már szerencsém volt, azon esetben jó közigazgatásról szó sem lehet. Méltóztassanak megengedni, hogy egy gyakorlati példával mutassak reá, hogy miként menne a dolog a képviselő ur elméletei szerint. (Sálijuk!) Mindenek előtt szükséges lenne természetesen az, hogy más nemzetiségű megyékben bennszülött egyéneket megyei hivatalnokokul kinevezni nem volna szabad. És miért? Azért, mert ha találkoznának is olyanok kik értik a magyar nyelvet, azon összeköttetésnél fogva, mely közttük és a bennszülött lakosság köztt van, nem lehetne tőlük várni, hogy azon kitűzött czél érdekében kellő erélylyel működjenek. Be kellene tehát hoznia a magyar vidékekből olyan Pausz-féle urakat, mint a hogy Szörény vármegyében importáltak egész coloniát. A tótokat, oláhokat, szerbeket el kellene hozni ide Borsod megyébe, Pest megj'ébe stb., hogy azok itt boldogítsák a népet. De ez maga nem elég, azonkívül a magyar tisztviselőknek, kik a más nemzetiségűek közé neveztetnének ki, meg kellene adni a szükséges instruetiókat, t. i. meg kellene állapítani, hogy a pressiót mikép gyakorolják; olyformán t. L, hogy tudva legyen a nép előtt, hogy csak annak van igaza s csak az fog részesülni az államprotectió minden előnyében, a ki a magyarság mellett buzgólkodik és magát kitünteti. A czél szentesíti az eszközt s az efféle eszközöket mellőzni nem lehetne. Ezzel szemben nem kérdem én, hogy az ily eljárás helyes-e jogos-e, hanem csak azt kérdem, hogy lehetséges-e? Lehetséges-e az, hogy egy becsületes, nemes gondolkozású nemzet ekép erőszakoskodjék a többi nemzetiségeken és hogy ezen politikát nemcsak inaugurálja, hanem hosszú időn át következetesen keresztül is vigye? Ez, azt hiszem teljes lehetetlen. Azt hiszem, ezen viszonyok tökéletesen azonosak volnának akkor is, ha az állam maga nevezné ki a tisztviselőket. Akkor is kénytelen volna kinevezni a bennszülötteket és nem adhatná azon histruetiókat E szerint tehát Grünwald t. képviselőtársam azon czélja, hogy a tisztviselők kinevezése folytán az állam minden pressió gyakorlásával magyarosítsa a más ajkúakat, nem volna elérhető és igy a képviselő ur teljes illusióban él. Ezeket kívántam a t. képviselő ur beszédére megjegyezni. De mielőtt megválnék tőle, kénytelen vagyok még reflectálni azon felhívásra, melyet hozzánk, a függetlenségi párthoz intézni méltóztatott. (Halljuk í)
