Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-213
213. országos ülés márezms 1. 1880. 213 abban, hogy hangya szorgalmú munkára kell adnunk magunkat. De ezen hangyaszorgalmú munkát minden kormánynak jogában áll sürgetni, csak a jelen kormánynak nincs joga erre. Nincs joga először azért, mert semmit sem akart tenni az állam részéről arra nézve, hogy ezen hangyaszorgalmú munka sikerrel folytattassék. De ha még mindent megtenne is, maga azon tény, miszerint ő áll a kormány élén, kell hogy bizalmatlanságot keltsen az emberekben azon munkának sikeres folytatása iránt. (Ügy van! ügy! bed felöl. Derültség jobbfelöl.) Mert semmisem nyugtathat meg bennünket az iránt, hogy ha ezen nagy munkának azután sikerül a nemzet filléreit összegyűjteni, lesz-e előrelátása, akár elég erélye és határozottsága meggátolni azt, hogy az igy összegyűlt fillérek terméketlen homokba elveszszenek; ha a végzetes zivatar óriási Iába, mely az eddigi munkálkodás gyümölcsét széttiporta, megint a nemzet új fáradozása gyümölcseit összezúzza. Ez az oka másodszor, miért vagyunk a ministereluök ur vezetésében teljesen bizalmatlanok, (Helyeslés a baloldalon.) De a ministerelnök ur talált egy s védőre Jókai képviselő urbaa. (Halljuk !) A képviselő ur egygyel tisztában van, egy gyei nincs. Tisztában azzal, miért bizik a kormányban, azt mondja, azért, mert ez a leghosszasabban szidott kormány (Derültség a baloldalon) és ezt tartja legjobbnak. Ez alapon ő neki Bach iránt sokkal nagyobb bizalommal kellene viseltetnie, mint Tisza Kálmán iránt. (Mozgás balfelöl. Derültség jobbfelöl) mert a ministereluök ur számára feltalált mindkét erényével a jó kormánynak uagyobb mértékben birt. (Igaz! Igaz! a baloldalon.) Hosszabb ideig fennállott és azt talán csak megengedi Jókai képviselő ur, hogy jobban is szidták. (Derültség balfelöl.) De én nem is veszem azt részéről komoly dolognak. Fájdalom, a képviselő ur nyilatkozatait úgy kell tekintenünk, mint a melyeknek rejtett érttlmök van. (Halljuk! balfelöl.) Ez nem egyéb egy elrejtett hizelgésnél, melyet ő sok alakban megpróbált a ministerelnök ur irányában és a sok kimerülte után maradt ea sola species aduiandi supererat. Hanem egygyel a képviselő ur nincs tisztában s ez önök (Szóló a szélső baloldalra, mutat) határozati javaslatára vonatkozik. Azzal nincs tisztában, hogy ne fogadja-e el az önök határozati javaslatát. Azt mondja, ez egy alku tárgya s a capacitatió tárgya ő nála. Ugyan kérem, íogják szaván, kisértsék meg capacitálui arra a bizalmatlansági szavazatra. És midőn a ministerelnök urnák ily módon szavaz bizalmat, hogy a leendő capacitatiót az ellenkező részről fenntartja magának, akkor három tekintetben megtámadja az egyesült ellenzéket: a külügyekben, a kiegyezésben és Széli Kálmán t. barátom irányában való magatartásában s nagy diadalmasan kérdezte, hát hová lett az ellenzék mindezen kérdésekben? T. ház! Én részemről a poetizálás legmerészebbikének nem azt tartom, ki tényeket hallgat el, hanem a ki általa ismert tényeket egészen ellenkezőkkel helyettesít. Ebben aztán a t. képviselő ur tökéletesen felülmúlhatatlan. (Derültség a baloldalon.) Mert nem áll. hogy az egyesült ellenzék a külön vámterületet irta zászlajára, nem áll, hogy Haymerléuek bizalmat szavazott. Hanem ellenkezőleg mi áll ? Mi a közgazdasági kiegyezésben megtámadtuk a kormányt, melynek Széli képviselőtársain tagja volt, de annak pénzügyi előnyeit elismertük, de nem tartottuk elégnek, ha az ügy másik oldala elhanyagoltatik s annak daczára károsnak tartottuk. Hanem midőn az egyszer törvénynyé vált, miután már egyszer a boszniai occupatió az önök segítségével beczikkelyeztetett, akkor, uraim, éppé-! Jókai és társainak szomorú példája és kötelességérzetülik int bennünket, hogy a törvényesen szabályozott állapotok ellen, meddő ellenzékeskedést ne folytassunk. (Helyeslés balfelöl.) Es a t. kormány érdeme, hogy oda vitte a dolgot, hogy ugyanazon tagjával a kabinetnek, kit nem ugyan az általa, hanem a kabinet többi tagjával együtt folytatott politikáért megtámadtunk és midőn ezen politika eredményei bevégzett tényékké lettek és törvényekké váltak, közösen találkoztunk a bizalmatlanság terén a t. kormány ellen. Hogy Jókai t. képviselő ur e felett kesereg, ezt természetesnek tartom. Itt azonban kijelentem, hogy nem én mondottam azt és hibásan van a naplóba bejegyezve, hogy ez „komédia", mertén azt mondottam, hogy szebben vette volna ki magát, ha versben mondotta volna. (Derültség balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Állítottam, hogy a mi felett Jókai t. képviselő ur kesereg, hogy t. i. elvesztette Széli Kálmán képviselő ur barátságát, ebben tévedett, e felett nem kellene keseregnie, e tekintetben megnyugtatja őt a jó barát; hanem az, a mi felett igazán kellene keseregnie, az, hogy a kormány politikája hozta elő e fordulatot, a melyet bizalmával támogat; azon alapon legalább szidhatni a kormányt és ezért a kormány az ő szemében tetézi érdemeit. (Halljuk! Halljuk !) Végre azt veti szemünkre, hogy megtagadtuk gróf Andrássy Gyulától a bizalmat és azt megadtuk Haymerle bárónak. (Halljuk!Halljuk!) Mi, t. ház, a külügyminister ur irányában elfoglaltuk azon egyedül correct alkotmányos álláspontot, a melyet minden új minister iránt el kell foglalni, vagyis elfoglaltuk a várakozó álláspontot; de sem bizalmat nem szavaztunk, sem bizalmatlanságot sem nyilvánítottunk, hanem csak azt
