Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-213
2Í4 218. országos ülés márcsíins 1. 1880. tettük, a mit tettünk yolna minden más új minister irányában is. Én megvallom, t. ház, veszélyesnek és alkotmányunk szellemével ellenkezőnek tartom azt, hogy ha e házban a tagok viselete a közös kormányon ülő ministerek iránt a szerint mérlegeltetik, hogy azon ministerek melyik államfélhez tartoznak. (Helyeslés baljelöl. Mozgás jobbfelöl.) Meg vagyok győződve, t. ház, hogy kinek előnyére akarta Jókai képviselő ur ezen párhuzamot felállítani, gr. Andrássy Gyula maga tiltakozni fog az ily hamis szempontok felállítása ellen. (Ugy van! balfelöl.) De hagyva a t, képviselő urat a maga bizalmával, áttérek a ministerelnök urnák azon nyilatkozatára, a melylyel a bizalmi kérdést felvetve, érinti a jövőben követendő politikát. (Halljuk!) Halljuk!) Ugy látszik, t. ház, hogy a ministerelnök ur lemondott arról a dicsőségről, a mely után annyira áhítozott, hogy a társadalom megmentojeképen szerepeljen és ezen áhítozásának maradványai gyanánt akarja azon két javaslatot bemutatni, a melyek a sajtóra és a gyülekezési jogra vonatkoznak. Megvallom, hogy midőn ezt először hallottam a ministerelnök úrtól, hogy szükségesek törvényhozási intézkedések a megrendült társadalmi rend helyreállítására, én a bihari pontoknak újabb kiadására gondoltam, melyekkel annak idejében, a társadalmat az önök törekvései ellen akarta megmenteni. (Tetszés a szélső balon. Halljuk! Halljuk.) Hanem ebben most már meg vagyok nyugtatva. Én ámbár úgy a sajtóra, mint a gyülekezési jogra vonatkozó rendszabályoknak bizonj 7 os irányban való szükségességet elismerem és azok fontosságát méltánylom, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem ez az, a mit az ország és a mit a helyzet szükségessége a ministerelnök úrtól várt, hanem, hogy vannak ezen kétségtelenül fontos javaslatokon kivül, még nagyobb és szélesebb körökben mozgó szükségletei is az országnak, (ügy van! a baloldalon.) A mi ezen két javaslatot illeti, azok lehetőleges elveinek bírálatába nem bocsátkozom, hanem arra az egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. ministerelnök arat, hogy nem jutott eszébe, hogy a sajtó-bíráskodás kétségtelen hatálytalansága, sok tekintetben két körülménynek tulajdonítható, melylyel a kormánynak más irányban kell eljárnia, ha az esküdtszéket lassanként kirendszabályozni nem akarja úgy, mint t. barátomat Apponyit a takarékpénztárak kirendszabályozásának hatásáról akarja felvilágosítani. Az egyik az, hogy talán szükséges volna a sajtóeljárás reformja és másodszor talán szükséges volna a repressióra vonatkozó intézkedések, értem a vizsgálatot és ez az eljárás lefolyásának tetemes gyorsítása. Mert hiszen minden sajtóvétség olyan, hogy azon körülményekből ítélendő meg, a melyek köztt az elkövettetett; épp azért van alávetve rövidebb elévülési határidőnek, de az a kormány, a melynek vádlevelei talán hónapok múlva kerülnek tárgyalás alá — annak a kezében minden intézmény teljesen hatálytalan. A mi a gyülésezési jogot illeti, arról én ma nem szólhatok semmit, mert lehetetlen arról, hogy mi lesz annak tartalma, tiszta fogalmat alkotni. (Helyeslés balfélöl.) A ministerelnök ur nagy dicsekedve oda áll, hogy megmutassa, hogy 8 milyen reactionarius. Hát ő ígér olyan gyülésezési jogról szóló törvényjavaslatot, mely Francziaország, Anglia és némely amerikai államok törvényei alapján készült. Hát kérem, én ugyan abban eltérek több t. barátomtól ezen az oldalon és a gyülésezési jog szabályozását törvény által szükségesnek tartom pedig azért, hogy olyan pestmegyei rendeletek kiadhatók ne legyeuek, mint a minőkkel megörvendeztetett bennünket a ministerelnök ur; de a lehető legnagyobb bizalmatlansággal látom ezt a szabályozás kezdeményezését az ő kezében, mert tartok tőle, hogy ezen egészen új javaslat csak úgy lesz reá építve azokra a némely amerikai államok és Angliának törvényeire, hogy az Ő Pestmegyéhez intézett rendelete a Szemere Bertalan 48-iki rendeletére van alapítva. (Helyeslés balfelöl.) A ministerelnök ur elmulasztotta a kezdeményezést egy olyan kérdésben, a mely a leglényegesebb, a mire az ország tájékozást és irányt vár a kormánytól; az adaiinistrativ kérdésre nézve. A ministerelnök ur az "administratióra tett Összes hivatkozásaival ma ott áll, a hol volt 1875-ben. Akkor is a qualificatió szükségét emlegette, ma is emlegeti. Időközben azonban nem csak semmit sem tett meg ennek behozatalára, de még a kultusminister részéről ennek behozatalára tett kezdeményezést is szerencsésen hatálytalanná tette és ma ebben a kérdésben lehetetlen ötét nyilatkozatra birni. Azt mondja, előbb enqétet kell összehívni, euquéte-től kell tájékozást nyerni. T. ház! Én abban a ministerelnök ur részérő] puszta ürügyet látok. És jól is tudom, hogy miért, 0 kezdeményezni a maga felelősségére nem akar, talán ki akarja kerülni, hogy eddigi nyilatkozataival ellentétbe jöjjön; legjobb tehát az enquéte. Mert azzal ki lehet mondatni azt, a mit kezdeményezni akar és akkor megvan az a fedezet, hogy elbújhat az enquéte hátamegé. (Igaz! Igaz! balfelöl.) Az enquét-ek hasznát és szükségességét én is elismerem, de az enquéteket, hogy használhatók legyenek, kell határozott kérdésekben,
