Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-213
212 213. országos ülés márczius 1. 1880nemíí, a mely sem azou törlesztések jogi természetével nem egyez meg, sem politikai szempontból éppen nem helyeselhető. Hiszen kérem, ugyan mi lehetne azon köröknek véleménye, a melyekre való tekintettel a pénzügyminister ur visszavonta javaslatát, a magyar kormány jövő politikája iránt, ha látná, hogy annak élén áll egy minister, a ki 10 év óta folytonosan teljesített fizetéseket, a melyek mint kötelezettségek teljesíttettek és mint ilyenek fogadtattak el, egyszerre Magyarországra nézve máig is jogilag nem kötelezőnek mond s melyekre nézve teljesen fenntartja a jogot, bármikor egyoldalulag ezen fizetéseket megszüntetni ? Hisz ha azok azt hinnék, hogy a pénzügyminister ur avval a szabadsággal vezetné pénzügyeinket, a melylyel kellene vezetnie egy pénzügyministernek, higyje el, az által a nagy nehezen lecsillapult bizalmatlanság újra felébredne. De szerencsére meg vannak arról győződve, hogy ilynemű kedvencz eszméje lehet a pénzügymisiisternek és hogy még a függetlenségi párt lapjának kell a pénzügyminister urat figyelmeztetni arra, hogy ezen fbldtehermentesítési kötvények bármily alakban való törlesztése bir egy jogi alappal, a mely az 1848-iki törvényben — igaz csak elvileg, — de félreismei hetién határozottsággal ki van mondva. Mellőzve ezt, kérdem ón, pénzügyi politikájának ezeu teljes meghiúsulását mivel igazolja a pénzügyminister ur? Avval, hogy okt. 28-ika óta közgazdasági válság van! Mit ért ez alatt a közgazdasági válság alatt? Csak nem érti alatta azon pénzbőséget, a mely a világ minden piaczán október óta folytonos fejlődésben van? Vagy a rósz termést érti alatta? Váljon október 28-án a pénzügyminister ur nem tudta, hogy az országban rósz termés van? Hivatkozott saját esposéjában a rósz termésre, de szokott könnyüségével vigasztalja magát azzal, hogy ez pénzügyi terveinek útjában nem áll. Vagy ha ő nem tudta, szomszédjától és collegájától megtudhatta volna, a ki két nappal előbb Bujanovics Sándor képviselő ur interpellatiójára nemcsak azt mondotta, hogy a sárosmegyei Ínségesek sorsa iránt intézkedett, de az egész országban meg van az intézkedés téve, hogy nemcsak a rósz termés, de a kétségtelenül belépő ínségről minden oldalról jelentések tétessenek. Ennélfogva, megvallom nem látok e mentségben egyebet, csak ürügyet a t. minister ur részéről és nekünk ezen ürügyekhez való utólagos nyúlás csak újabb ok arra, hogy bizalmatlanságunkban iránta határozottan megmaradjunk. Egyébiránt — és ezzel költségvetése irányában befejezem észrevételeimet — azt tartom, hogy azon lényeges tételnek kutatása a pénzügyminister és a minísterelnök részérői, ha vájjon az 1877 iki helyzettel szemben rosszabbulás van-e, nem tudott a ház megelégedésére befejeztetni. Én ugy látom, hogy még mindig megczáfolatlanul áll Széli Kálmán és mások azon állítása, hogy ma rosszabb a helyzet pénzügyileg, mint volt 1877-ben. S pedig rosszabb nem azért, hogy e fél milliónál a pénzügyminister urnák van igaza, vagy Széli Kálmán képviselő urnák — és mellesleg nem is volt igaza a pénzügyminister urnák, midőn Őt azzal vádolta, hogy az 1877-ki zárszámadásokat, a jelenleg előirányzott deficittel különböző alapon hasonlította össze; mert az államjószágok eladásából befolyó jövedelem, itt le volt számítva a deficitből és ott is. De mondom, nem ezen fordul meg a dolog, hanem azou, a mit Hoffmann Pál képviselőtársam irányában a minísterelnök ur tegnapelőtt tagadásba vett, de a mit, ha nem méltóztatnak majd bővebben kimutatni, mi azon adatok alapján, a melyeket Széli Kálmán felemlített, mégis határozottan fenti kell tartanunk, hogy t. i. az 1874. évi deczember végétől 1877-ig a zárszámadások szerint körülbelül 30 millió nettó államjövedelem szaporulat vau, melyből 19 millió frt esik direct adóra. Megengedem, benne vau a helyesebb kezelés eredménye, benne van a jövedelmek természetes növekedése is, benne van a többi 11 millió államjövcdelem. De abban azután, bármely határozott hangon ezáfolta is a miuisterelnök ur Hoffmann Pál képviselő urat, nincs igazsága, hogy azon 9 és fél milliónyi pénzügyi eredmény, mely a kiegyezés pénzügyi eredménye, ezen 30 millióban benne foglaltatnék, mert ez ellenkezőleg 1877. után állott elő. (ügy van! balfelöl.) Tehát, hogy állanak a tények, t. ház: 1874-től 1877-ig 30 millió a jövedelmi emelkedés, ehhez járul a kiegyezés pénzügyi eredménye kilencz és fél millió és mindezek daczára ott állunk, a hol az 1877. év végén állottunk, hogy t. i. a deficitünk 1877-el szemben nem kisebb és fel kell venni hozzá a rendezés munkáját és pedig nem a közvetlen rendezés munkáját, hanem azon hangya szorgalmú munkát, melyhez 1875-ben fogtunk, a melylyel meg kell gátolnunk, hogy pénzügyileg és gazdaságilag ne sülyedjünk és ebben van a szomovító.(Helyeslés balfelöl.) Mert, a ki a minister ur beszédeit olvasta 1875-ben és azóta, azt fogja találni, hogy mindenütt nagy diadallal a kiegyezésre mutatott, mint a melynek pénzügyi eredményeivel az egyensúly helyre fog állittatui. Most consummálva minden és mégis ott állunk, hogy e tekintetben az 1877-ki állapothoz képest érezhető javulás nincs. (Ugy van! bal felöl.) És itt engedje meg a t. ház, hogy áttérjek a miuisterelnök nyilatkozatára bizalmatlansági határozati javaslatunkat illetőleg. A miuisterelnök ur egyetért Széli Kálmán t. képviselőtársammal
