Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-213
213, orszfigos ülés märezius 1. 1S8Ü, 207 találnám, — hogy a közigazgatási jurisdictióval ruháztassanak fel a törvényhatóságok — ellenben a közigazgatási végrehajtó közegek, közvetlenül az állami kormányzatnak legyeaek alárendelve. Ezen eszme valósítására és megtestesítésére pedig legalkalmasabb mód kínálkozik a közigazgatási bizottságnak átalakításában. Most is egy részben ily jurisdietionális hatáskörrel vannak felruházva és én ebben találom azoknak fejlődési képességét; és én, t. ház, abban a nézetben vagyok, hogy ha a municipalisták nem az oligarchikus uralomért küzdenek, hanem a joguralomra törekednek, akkor ezen megoldásba belenyugodhatnak és akkor azon régi harcz szerintem tárgynélkülivé válik. Csak egy megjegyzésem van azon ellenvetésre, mely Eötvös Károly képviselő ur részéről tétetett és mely a háznak minden pártján, tudom, hogy viszhangra fog találni. Azt mondja Eötvös Károly t. képviselő ur, hogy 8 talán híve lenne az állami administrátiónak, ha független magyar állam léteznék, de mert jöhetnek idők, melyekben még az alkotmány is veszélyeztetve lehetne, —• ezért ragaszkodik a megyei intézményhez, mint alkotmányunk védbástyájához. Tökéletesen igaza van. Én is azt mondom: tartsuk fenn, mint közjogi intézményt; — én is meg akarom nekik adni az ellenőrzési jogot, sőt a jurisdictiót is, — de az administrátiót, mely mai napon nem jogok gyakorlata, hanem kötelesség teljesítése, szolgálat a törvény végrehajtásában, — ezt összetéveszteni a megyéknek, mint kifejtettem — történelmi fejlődésén alapuló közjogi fontos és nyomatékos jelentőségével, — én szerintem csak fogalomzavarra mutat. Hiszen, a parlament sem bir administrativ hatáskörrel, de azért még talán elismeri t. barátom, bogy az alkotmány legfőbb őre maga a parliament. Ezen megoldás, t. ház, nemcsak puszta mechanikus kapcsolatot létesítene az állami és munieipális közigazgatás köztt, hanem mélyre ható organisatiót igényel, mely megadná az államnak, a mi az államé és a törvényhatóságnak, a mi a törvényhátóságé. Csak azon ellenvetésre kell reflectálnom, melyet Eötvös Károly t. képviselőtársam tett, mely szerint ő is híve lenne az állami köz-igazgatásnak, ha független magyar állam léteznék, de minthogy jöhetnek idők, melyben alkotmányunk is veszélyeztetve lehet, ezért ragaszkodik a municipális intézményhez. Teljesen igaza van! Én is akarom fenntartani a municipiumot közjogi jelentőségében, de nem mint administrativ közeget. Az administratio mai napon többé nem jogok gyakrolatában, hanem kötelesség teljesítésében áll és nem egyéb, mint szolgálat a törvény végrehajtásában. Ezt összetéveszteni a megyéknek történelmi fejlődésen alapuló közjogi jelentőségükkel, fogalomzavart mntat és zűrzavart eredményez. Hiszen a parlamentnek sincsen administrativ hatásköre és talán még sem fogja tagadni a t. képviselő, hogy a parlament az alkotmány legelső és legfőbb őre. Ezen gyökeres reform mindazonáltal legkevésbbé sem terhelné a nemzetet nagyobb s újabb kiadásokkal. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni s ezért nem fogom ismételni a múlt évi fejtegetésemet, melyben bebizonyítani igyekeztem, hogy az állami és municipális közigazgatás jelen bifurkatiója, roppant költségessé teszi administratiónkat. Elégségesnek tartom, ha rámutatok azon megtakarításokra, melyek a jelzett úton elérhetők. Tekintsük csak azt, hogy jelenleg minden törvényhatóságnak nem egy, hanem két látható feje van. Az egyik az állami: a főispán; a másik a törvényhatósági: az alispán. Hogy e kettőben rendszerint nem egy sziv és egy lélek honol, azt szellemdúsan fejtegette Tibád Antal t. képviselőtársam. De már ebből is következik, hogy mily mélyre ható lenne ezen újabb organisatió; meit az alig képzelhető a felsőház reformja nélkül. Tehát közigazgatásunk reorganisatiója egyúttal a felsőház reformjával, vagyis alkotmányunk revisiójával járna. E kérdés azonban oly nagy jelentőségű és fontosságú, hogy azt sem a mostani, sem más kormány csak ugy fel nem fújhatja, vagy miut Jókai t. képviselő ur mondja, ugy kutyafuttában nem intézheti el. Nem akarok még inkább a részletekbe bocsátkozni, de mi sem jelzi jobban a jelen administratio költséges voltát, mint ha azon dualismusra utalok, hogy daczára annak, hogy minden törvényhatóság székhelyén van egy kir. adóhivatal, mégis egy külön megyei pénztár igényeltetik, mely engem némileg a közös pénzügyminister nehéz feladatára emlékeztet; mert minden hónapban az adóhivataltól kapja azon összeget, mely a megyei czélokra szükséges. Tudom ugyan, hogy azonfelül még a közmunkaváltsági és az árvapénzeket kezeli; de őszintén megvallom, hogy sokkal több garantíát lelnék abban, ha különösen a közmunkaváltsági pénzeket is az adóhivatalok kezelnék. Sok visszaélésnek lenne eleje véve, ezen szigorúbb pénztári kezelés által. {Helyeslés.) Azonban, miut mondom, nem akarok az apróbb részletekbe bocsátkozni. Előadásomnak czélja csak sz volt, ho ; ;y Grünwald Béla t. barátomnak és az ellenzéknek
