Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-213

208 213. országos ülés márezius 1. 1SS0bebizonyítsam azt, hogy a közigazgatási reform kérdésébeu, eszmékért nem kell a szomszédba mennünk. Itt e párt kebelében is megvannak nekünk ideáljaink, melyeket cul ti válhatunk, sőt telhetőleg realisálni is fogunk. De tudom azt, hogy időt és nagy erőt igényel az ily nagy reformok kivitele. Az időt megadom a kormánynak és hogy meglegyen az ereje is ahhoz, én igénytelen bizalmi szavazatommal támogatom és a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. [Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek a sajtó ügyére, melyre vonatkozó ismert indítványomról azt mondja Eötvös Károly t. barátom és ezzel engem túlságosan megtisztelt, azt mondja t. L, hogy én azzal csak a kormány intentiójának kívántain megfelelni. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy megfordítva, én voltam az, ki a sajtó garázdálkodásával szemben tiltakozó szavamat emeltem a kormány közönye ellen. Nem mondom, hogy az én initiativám, vagy szavam kényszerítő hatással birt a kormányra, hanem kényszerítő hatással volt arra a felismert igazság. Szerintem a kormány eltűrheti a sajtónak minden megtámadását, mint a hogy el is tííri; de nem tűrheti el, nem szabad eltűrnie: hogy a becsület védelme, politikai czélok és küzdelmek martaléka legyen. Azt mondja Eötvös: hogy ő értette volna, ha a volt Deák-párt panaszolt volna az esküdtszéki intézmény ellen, de a jelen kormány s pártja, mely soha igénybe nem vette annak védelmét, nincs jogosítva az esküdtszék ellen törni. Én részemről csak azon biztosítást adhatom a képviselő urnák, hogy bennem ezen eszme már a volt Deák-párt uralma alatt élt, de hiányzott a lehetőség annak érvényt szerezni a büntető törvénykönyv megalkotása és életbeléptetése nélkül. Eötvös Károly: Ez reaktió ! Dárday Sándor: Nézzünk közelebbről szemébe annak, mit a t. képviselő ur közbeszól, de ki fogom kérni figyelmét, hogy kissé a falu tornyán túl messzebb is nézzen. Hiszen ha ez reaktió, akkor méltóztassanak megengedni, hogy egy kis reminiscentiát tegyek a íranczia forradalom történeteié. A ki a sajtótörvényhozás kérdésével behatóbban foglalkozott, az tudni fogja, hogy péld. az 1830-ki u. n. júliusi forradalom kitörését a jul. 25-én kibocsátott ordonnance okozta, mely a sajtószabadság felfüggesztését rendelé. Ugyanis már a következő napon 44 iró óvást emelt és a bíróság védelmét vette igénybe a rendőrség lefoglalásai s elkobzásai ellen. A bíróság, mint törvénytelent megsemmisíté a rendőrség lefoglalását, —- de a kormány hatalmát használta fet és nem akarván visszavonni rendeletét, már 3-ad napra, 28-án 18,000 ember küzdött barrikádokou és aug. 9-én nemcsak a kormány, hanem a dynastia is megbukott és X. Károly király trónját Phiíipp Lajos orleansi herczeg foglalta el. íme ezen forradalmi törvényhozás az esküdtszék illetőségét állapítá meg az új sajtótörvényben, de csak a politikai sajtóvétségekre, míg a magánbecsületet illető delietek a rendes bíróságnál hagyattak. így van ez jelenleg is s nem hiszem, hogy valaki a jelen franczia köztársaságot reactionariusnak tartsa. {De igen! a szélső halon.) Ugyanez áll az 1849-ki frankfurti Reichsparlament által alkotott sajtótörvényre nézve, mely szintén csak a politikai vétségeket, melyekben a közvádló szerepelt, helyezte az esküdtszék competentiája alá. De térjünk át a politikai szabadság classicus földjére: Angliára, hol nem létezett soha, nem is létezik más sajtótörvény, mint az 1794-ki libell-acte, mely tisztán a becsületsértések ellenében a becsület védelmére hozatott. De hogy reactionarius tendentiákkal lehessen gyanúsítani az angol szabadság hazáját is, ezt talán a t. képviselő urak maguk sem fogják állítani. Ha nem félnék, hogy a t. ház becses türelmével visszaélek, tovább mennék az esküdtszéki gyakorlat jellemzésében. (Halljuk! Halljuk!) Midőn az angol parlament meghozta az 1794-iki libell-acte-ot, ezen libell-acte alapján az esküdtszéki praxis oda fejlődött, kogj> a bíróság kizárólagos eognitiója alá tartozónak tekintek annak eldöntését, vájjon becsületsértést s illetve „libelP'-t képez-e a közlemény, mert ezt jogkérdésnek vették és az esküdtszék csak special-verdictet mondhatott a közlemény ténye és értelme felett. Ezen annyira megszorító gyakorlat tévé szükségessé a III. György király alatt hozott „declaratio"-törvényt, melyet csak azért hozok fel, nehogy valaki ignorantiával, vagy szándékos ferdítéssel vádolhasson. E törvény a fenntebbi megszorítást beszünteté s kimondja, hogy az esküdtszék a bírónak kötelező jogmagyarázata mellett nemcsak special-verdictet, hanem általában a bűnösség kérdésében Ítéljen. Nem kételkedem benne, hogy önök tudni fogják, mily viszony létezik az angol esküdtszéki praxisban a bírónak jogmagyarázó votum informativuma és a jury votura decisivuma köztt s így a következtetést is abból levonhatják. T. ház! Én nem vagyok az esküdtszéki intézmény ellensége, sem a szabadságnak és azt hiszem, hogy ezt képzelni sem lehet esküdtszék nélkül; mert a politikai vétségekkel szemben minden garantia attól függ, hogy ki állapítja meg a bűnösséget, A politikai sajtóvétségek oly