Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-213

213. országos ülés márczius 1. 1880. QQg ha azok a bajok fenn nem állanának, a melyek ma nézetem szerint léteznek, az ilyen hírlapi megtámadások, keleti vasúti ügy elintézése, a naszódvidéki erdő eladási állapot fenn nem forogna a t. kormánynyal szemben, megvallom, valami nagy különbséget nem látnék a t. kormánypárt és a t. ellenzék között; sőt bizonyos tekintetben hátrányt látnék, ha az egyének felcseréltetnének, mert a t. minister urak bizonyos ideig már foglalkozván az ügyek vezetésével, annak részleteivel is megismerkedtek, mig az új embereknek ezt tanulmányozni kellene. De tekintettel arra, hogy sok oly dolog van még elintézetlenül, — nem akarok senkit sérteni, isten látja lelkemet, de az igazat kimondom bárkivel szemben, — kimondom itt is, hogy midőn ezen ügyek elintézését keresztül vinni nem akarják, akkor igenis, engedje meg Éles Henrik képviselőtársam, hogy nagy különbséget látok a mostani többség kormánya és a leendő egyesült ellenzéki kormány között, mert ő tőlük várnám és azt hiszem, hogy nem is kellene várni, hogy ezek a jogtalanságok megtoroltassanak, mert, t. ház, ha már mi oly szerencsétlen szerepre vagyunk kárhoztatva, hogy Bécscsel szemben nem vagyunk képesek a magyar nemzet jogait teljes mérvben érvényesíteni, egyre mégis legyen gondunk, hogy a bennső dolgokat ugy rendezzük, bogy mindenki megelégedve legyen vele, rendezzük ügyünket ugy, a hogy^ azt a becsületesség megkívánja. De miután Éles Henrik t. képviselőtársam mondott egy dolgot a saját pártomra vonatkozólag, hogy t. i. a szélső bal kombinatióba sem jöhet, mert hisz annak a politikája csak az eszményben él, hát megengedi uram, hogy önnel itt leszámoljak. (Derültség! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy azon a párton oly bátor férfiú nagyon kevés van, mert nincsen egy ur sem azon a párton, a ki szivében ne^ óhajtsa ennek a programmnak megvalósulását, (Éles Henrik közbeszól: Én is mondtam !) mert hisz kérem, a ki ennek a programmnak megvalósításáról lemond, az lemond a magyar nemzet önállóságának, függetlenségének minden attribútumáról. Már pedig én azt hiszem, hogy még Éles Henrik képviselő ur is jobban szeretné, ha azt mondanák : Igazodj! mint e szót: Eiktájk! mert hiába, közös hadsereg — közös pénzügy — halálos döfés reánk s e nemzet ily viszonyok köztt sohase boldogulhat, mert a közös oltár előtt buzgón nem imádkozhat. Én csak a független Magyarország oltár előtt fogom elmondani a költőnek ezen nagy szavait: „Tied vagyok, tied hazám, e szív, e lélek; kit szeretnék, ha téged nem szeretnélek ? Szentegyház kebled belseje, oltára képed, te állj, s ha kell, a templomot rontom érted" ; mely oltárom a magyar nemzet géniusa, az állami függetlenség minden jelvényeivel ott áll. Igen, uraim, éu ezen oltárnak vagyok a papja. Azok a t. képviselők, kik ezen oltár előtt tömjéneznek, nem akarnak egyebet, mint hogy a magyar nemzet a maga jogaiban Ausztriától elkülönítve éljen a világ végéig. Engedje meg a t. képviselőház, hogy ilyen egyszerű beszéd modorral oly sokáig igénybe vettem, de hát mindezeket el kellett mondanom, mert mindezeknek tudása érzékenyen nyomta szívemet és én ugy vagyok meggyőződve, a mint a költő mondja, hogy: „Még ha vér folynék is érette, az igazságot ki kell mondani bárkivel szemben." Én tehát annak a reménynek érzetében, hogy a t. ministerium néhány nap múlva másnak adja át azon helyet (Derültség) és azon reményben, hogy feltéve, de nem engedve meg, ha ott maradna is, azon aggodalmak eloszlatására el fog követni mindent, kijelentem, hogy én a Simonyi Ernő í. képviselőtársam által beadott indítvány következtében bizalmatlanságot fogok neki szavazni és a Helfy Ignácz képviselőtársam által beadott határozati javaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dárday Sándor: T. ház! (Halljuk!) A vitának jelen stádiumában, azt hiszem, hogy én a t. ház figyelmét csak akként vehetem igénybe, ha nem bocsátkozom ismétlésébe azoknak, a mik a házban elmondattak, hanem in rnedias res megyek annak, a miről szólni kívánok. Szólni akarok pedig, t. ház, arról, a miről eddig sem a t ellenzék, sem a kormány részletes programmot nem terjesztett elő, t. i. a közigazgatás reformjáról. (Halljuk!) A t. ellenzéknek egyik árnyalata a falra festette ugyan ebbeli programmját, de annak leleplezési ünnepélyét csak ma várhatjuk, legalább az ellenzék vezérszónokának helyére a szellemi fegyverek egész arsenálját láttam szállítani és igy talán ma várhatjuk, hogy kíváncsiságunk, melylyel azon programmal várjuk, ki fog elégíttetni. A kormány pedig a maga részéről munkarendjébe felvette a legközelebbi jövőben általa elintézendőnek tartott tárgyakat és mint olyanokat felsorolta a közigazgatási tisztviselők qualifieatióját, az országos reudészet szervezetét; ide tartozónak vélem én még az egyleti és gyülekezeti jog szabályozását; a rendszeres reformnak egész foglalatját azonban a kormány nem terjesztette elő. Én tehát, t, ház, ezen kérdéssel kivánok behatóan foglalkozni és én részemről teljesen valónak és nagy igazságnak tartom azt, a mit a ház egyik szónoka hangoztatott, t. i. azon tételt, hogy ideális czélok nélkül nem lehet üdvös, reális politikát követni. De azon t. szónok az ő ideáljában olyannyira ideális, hogy minden reális alapot nélkülöz és én nagyon tartok attól, hogy ő az által az eszmét e házban némileg compromittálta