Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-213

213. országos ülés márezius 1. 1880. 201 hogy mi tisztességesen kihallgassuk egymást. Ha azon szavak, melyeket mondottam, valakit kellemetlenül érintenek, méltóztassanak felvilágosítani, hogy nincs igazam; én köszönettel veszem. Hanem a nemzet méltóságát sérti azon zűrzavar, melyet önök egyik társuknak beszéde meghallgatásában elkövetnek. Azt hiszem, hogy közttünk különbség nincs, egyformák vagyunk mindnyájan. A ministerelnök ur ugyan egy időben ezen álláspontot megmételyezte, mert azt jelentette ki, hogy nem az a kérdés, hogy ki mit mond, hanem az, hogy ki mondja. Pedig uraim nem az a kérdés, hogy ki beszél, hanem az, hogy mit mond. A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur csak a posták czélszerütlen, igazságtalan és szükségtelen felállítása által az országnak az én calculusom szerint több, mint 100 ezer frtnyi kárt okozott, okozott azért, mert egyes képviselők befolyására, a többséghez tartozó egyéuek befolyására, helytelenül osztotta szét a postahivatalokat. Ha Tatár-Szent-György község népe térdeu állva kérte volna a minister urat, ez megtagadta volna a postát, de mivel van ott egy befolyásos egyén, kinek szüksége van a postára, tehát fizet az állam ingyen 7—800 frtot, csak azért, hogy azon egyénnek legyen postája. Ez az állapot t. ház, fenn nem tartható, ezen országnak szüksége van minden krajczárjára és bárkivel szemben követelni kell, hogy kövesse meg magát és utasítsa rendre azon embert, a ki mint befolyásos egyén, olyat követel, a mi ellenkezik az ország érdekével. Most áttérek t. ház, a vallás- és közoktatásügyi minister ur költségvetésére. (Bálijuk!) Megvallom őszintén, hogy én azon költséget, melyet ő kér, ha elvi álláspontom nem ellenezné, ha el lehetne választani a költségvetéstől, feltétlenül megszavaznám, sőt többet szavaznék meg, mert szükséges, hogy a pénz a népneveléstől el ne vonassék, mert ha azt akarjuk, hogy haladjunk, akkor a népet nevelnünk kell s akkor el fog jönni azon kor, a midőn a kiadás hátrább fog tétetni, a bevétel pedig előbbre s nem fognak többet kiadni, mint a mennyit bevesznek. De midőn igy fogom fel a vallás- és közoktatási ministerium budgetjét, távolról sem következik, hogy magával a minister urnák, illetőleg a fennhatósága alá rendelt kormány kezeknek működésével megelégedhetném, azért, mert a t. minister ur, mint maga is a katholikus egyház tagja, tűri azt az állapotot, fenntartja azt az abnormis helyzetet, hogy e hazában kilencz millió katholikus az alkotmányosság keretén kivül áll; tűri azt az állapotot és helyzetet, hogy egyes arra nem hivatott emberek a katholikus alapítványokat kezelik és elkezelik. Uraim, ez a helyzet fenn nem tartható és KÉPVH. NAPLÓ. X. KÖTET. 1878—81. az oly minister, a ki annyi hosszú évek során át nem követett el semmit arra nézve, hogy 8—9 millió katholikus lelki nyugalmát megállapítsa és az autonómia áldásaiban részesítse, nem méltó a bizalomra és az ily ministernek még az esetre sem szavaznám meg a költségvetést, ha azt külön állva lehetne megszavazni; de nem szavazom meg azért sem, mert a minister, ugy látszik, a hírlapokban megjelent vádakkal szemben nem tisztázza magát és nem megy el az 1848 : XVIII. t. ez. értelmében a sajtóbirósághoz. Már pedig, uram, ha volna valamely szegény polgár a hazában, a ki rólam olyat ima, mint a minister úrról és tanácsosairól, mint a közalapok kezelőiről irtak a „Magyarország" czímű lapban, hogy én, uraim, egy pillanatig sem hagynám czáfolatlanul e vádat, az a dolog helyes tisztességes felfogásából folyik, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert, uram, ha igazak azok, a mik irva vannak, akkor — kérem — hagyja ott helyét, nem való ő oda, a hol a közalapokat megkárosítják, akkor önnek, uram, kötelessége oda hatni, hogy keze tiszta és szeplőtlen maradjon, az pedig, a ki megsértette, a törvények szigorával lakoljon. Halljuk, hogy a »Magyar ország« czikke mit foglal magában, (olvas): »Kelt 1880. január 18-án«. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék hírlapi ezikket felolvasni. Csatár Zsigmond: Nem olvasom fel a ezikket, csak egy passust olvasok fel belőle. (Derültség.) „1874. évben minden áron keresett Trefort minister az alapítvány részére egy nagy birtokot, megtalálta Bácskában Tinójárást, mely 13000 magyar hold. Megvette 2.100,000 írton, miután gazdasági épületekkel ellátva nem volt, belé fektetett 300,000 frtot, így e birtok belé került az alapítványnak mintegy 2.400,000 írtjába, mely összeg csak 57o kamattal számítva, hozna az alapítványnak 120,000 frt tiszta jövedelmet És mit jövedelmez most Tinójárás? Levonva az adót s egyéb kiadásokat, a bérleti összegből nem marad több az alapítványnak mint 50,000 forint tiszta haszon, tehát egy millió írtnak 5 százalékos jövedelme s igy egy millió négyszázezer forintot Trefort minister és tanácsosai csak ezen egy vételnél elpazaroltak. Ezt a vételi és bérleti szerződések bizonyítják." No, t. ház, ha én ebből a lapból többet nem olvasnék is, ez elegendő arra, hogy Trefort minister ur ily támadással szemben igazolja magát, mert 1.400,000 frt kárt okozni egy oly kegyes alapítványnak, a mely nemes vallási czélokra tétetett le, ellenkezik a ministeri felelősség eszméjével. De van itt még más és ez nagyobb, sokkal szomorítóbb képet nyújt. (Felkiáltások a jobbít