Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-213
200 21S- országos ülés márczins 1. 1880. ugyanis, hogy a magyar állam vasuraknak azért nincs meg az a jövedelme, melyet pedig azon vasutak évenkint behajtanak, mert egyes protectionális emberek alkalmaztatnak a vasutuál kéthárom-négy ezer frt fizetéssel és ezek oly emberek, a kik tulaj donképen az irás mesterségével, annál inkább az ilyen vasúti complikált működéssel alig ismerősek, de egyes elpusztult sógorok, komák és nem tudom miféle nemzetiséghez tartozó egyének; sőt jeleztem, hogy egy vasúti állomáson, a hol nagy forgalmat észleltem, a hol többen voltunk jelen, így szóltam az állomásfőnökhöz: „Mi annak az oka, hogy itt-ott, a hol oly nagy a forgalom, mégis elegendő bevételt nem jeleznek a magyar államvasutak?" (Zaj. Halljuk!) A t. vasúti főnök nekem igy válaszolt: Uram, hogy egy ilyen vasút, mint a magyar állami, oly nagy jövedelmet hozzon, az országban nincsen. Beszélik, hogy az osztrák államvasút jövedelmezőbb, de én azt tagadásba veszem. Én tudom annak jövedelmét. De hogy is lehetne annak jövedelme? Tudja-e, hogy mi annak az a dolga, a ki amott áll ? az, hogy veres zászlócskával jelzi a vonat elindulását és jövetelét. És ennek az urnák a fizetése 3000 frt (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Kétségbe vontam állítását és azt mondottam, hogy tudja-e, hogy kivé! beszél? Azt mondotta, hogy tudja és éppen azért mondja el. Azt mondtam neki aztán, hogy hát miért beszél nekem ilyen dolgokat, a melyeket talán aligha tudna bebizonyítani és megjegyeztem neki, hogy ha én a képviselőházban előhoznám e dolgokat és engem esetleg felelősségre vonnának, szavatoljon majd azért, a mit beszél. Es ő előttem és barátaim jelenlétében, oda nyilatkozott, hogy mindig kész a szavatosságot elvállalni. Én tehát ugy, a mint hallottam, a képviselőház elé is hoztam. Azt hittem, hogy Hieronymi államtitkár úr isten tudja milyen nagv do'got fog abból a beszédből csinálni, a melyet én mondottam és ime semmi sem történt. A dolog szépen elaludt. Meglehet, hogy a szegedi dolgokkal lévén elég gondja, evvel nem foglalkozik. Nem tudom, hogy mennyiben volt a lapoknak igazságuk, mennyiben nem volt, hanem, hogy ez ártatlan még sem olyan ártatlan, mint a mennyire magát teszi, azt én is veszem észre. T. képviselőház! Most b. Kemény G-ábor minister urnák költségvetését veszem vizsgálat alá. Felettébb sajnálom, hogy a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur nincs itt, mert a mit mondandó leszek, az leginkább őt illeti és megvárhatnám, hogy nekem, mint minister az ellene teendő megtámadásokra feleljen. T. ház! A t. földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur még a mai napig sem egyesítette a postát a távirdával, már pedig t. ház én azt hiszem, hogy az a két intézmény oly ikertestvér, a mely két intézménynek egy kézbe való összpontosítása a dolog természetéből folyó, annyival inkább, mert ugy emlékszem, hogy ennek valósítását, évekkel ezelőtt az országgyűlés már határozattá is emelte. Méltóztassék megnézni a budapest-bajai vasút távirda-vonalát. Ez a távirda-vonal nagy költséggel tartatik fenn, de azért a soroksári, irsai és taksonyi parasztnak nincs módja táviratozni, mert az a távirda mai napig Budapest, L^czháza, Szent-Miklós és azután ha jól emlékszem, Szabadszállást érinti csak; a posták csak minden két mértföldnyire fel vannak állítva, pedig miért ne lehetne minden postahivatalnál távirda - állomást is berendezni, hol a posta-expeditor 50—60 frtért elvégezhetné a távirda teendőit is. (Zaj.) Persze a t. háznak az ilyen dolog nem tetszik, ha arról beszélek, hogy mikép lehetne hazánknak hasznot hajtani, nincs türelmük ezt meghallgatni, de ha szép virágos beszédekben áradoznám és betanult dietiókkal kedveskedném szívesen meghallgattatnám, de magyar ember ezt nem szokta, hanem beszél, mint a szíve érez s mint az agyveleje gondolkozik. (Halljuk! a szélső balról.) De bármennyire barátja vagyok a posták és távírdák felállításának, tény az, hogy most oly sok posta állíttatik fel, melyek jövedelmet soha nem fognak hozni, hogy én ezt károsnak tartom. Pestmegyében Tatár Szent-György ön felállíttatott egy postahivatal, mely évenkint nem hoz 5 frt jövedelmet és évenkint 700 frtba kerül; Uj-Hartyánon felállíttatott egy postahivatal, mely évenként nem hoz 50 irtot és évenkint 750 frtba kerül; Bugyi községben a postahivatal évenkint alig hoz 100 irtot és 1000 írtjába kerül az államnak. És mit tapasztalunk t. ház? Azt, hogy egyik helyen kormánypárti pap lett a postamester, másik helyen kormánypárti jegyző; ott pedig, a hol a jegyző nem volt kormánypárti, nem kapta meg a hivatalt. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! A posta több városban államivá tétetett és ott, a hol az előtt a postahivatal 1500, 2000, 3000 frtba került, ma 8 —,10—, 15—-,20—30,000 frtba kerül és a nagy közönség érdekeit távolról sem elégíti ki. (Zaj.) T. ház! Ha méltóztatnak türelmesen meghallgatni, igen röviden elvégzem beszédemet, különben hajlandó vagyok délután két óráig beszélni. (Hosszan tartó nagy derültség.) Elnök: Kérném a t. házat, méltóztatnék kissé kevésbbé hangosan diskurálni. (Derültség! Halljuk !) Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Én azt gondolom, hogy minket azért küldtek ide,
