Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-213

21S. országos ülés márczins 1. 1880. 197 olyan, hogy 27 millió frt deficitet mutat fel. Nagy összeg ez, t. ház, sokkal nagyobb, semhogy annak kifejtése alkalmával akár Móricz Pál képviselő urnák, akár Simó Lajos képviselő urnák mosolyogni joga lehetne, (Derültség) mert, t. ház, ezen nagy összeg befolyása hej, nagy munkába fog kerülni s annak előbb-utóbb való beszedése, sok szegény embernek véres verejtéket fogja homlokára kiesalni. (ügy van! szélső balfelül.) Én tehát nem olyan könnyű szívvel és lélekkel szavazhatom meg azt, mint mások; mert tudom, hogy a nemzet életére ily költségvetés megszavazása bénító hatással lesz, a mint hogy vau már is. Azért tehát, t. ház, akkor, a midőn egy ily költségvetésnek megszavazásáról van szó, szükségesnek mutatkozik, hogy annak a kormánynak egész működését, a bel- és külpolitikára vonatkozót, bonczkés alá vegyük s elbíráljuk, a mely ily költségvetés megszavazását kéri tőlünk, mert ily költségvetés megszavazása csak oly kormánynak eszközölhető, a mely a jövőt ugy oda állítja elénk, mint a mikor esak jólét fog virulni a jámborok jutalmára. Én azonban, t. ház, e kormánytól nem várok ily jobb jövőt, Nem várok a közel múltban kifejtett külpolitikája miatt, mert megengedte, eltűrte, hogy a szomszéd háza felgyújtassák, annak oltására a rendelkezésére álló eszközök közöl semmit fel nem használt. (Egy hang a szélső haloldalon: Ugy van! söt még maga, is segített gyújtani.) Kétségkívül bekövetkezik már most az, hogy ezen tűz, — vajha soha ez be ne következnék — át fog harapózni ezen országba is; s ha ez meglesz, nagyon természetes, késő lesz a jelen kormányt szidnunk, mert akkor valamennyien a szenvedés óriási fájdalmának leszünk kitéve. (Ugy van! a szélső balon.) És mert tapasztaltuk azt, hogy a jelen kormány a bécsi kormánynyal egyetértőleg oly külügyi politikát inaugurált, mely nem a szabad népekkel való szövetség eszméjét karolta fel az életben, hanem oly népekkel szövetkezett, melyek ugyan látszólag nagy, erős, vasembereket mutatnak fel, de belsőleg hasonlók ezen erős vasemberek azon gyümölcshöz, a mely kívülről piros, de belől férges; és mert tapasztalom azt, hogy az osztrákmagyar monarchiát egy oly szövetségbe sodorták e kormányok, a mely szövetség reánk magyarokra, de még a Lajthántúliakra nézve sem nyújt biztos jövőt a békés alapou való fejlődésre: én már csak azon szempontból sem fogadhatom el a költségvetést, mert nem akarok módot nyújtani a kormánynak arra, hogy egy ily politikának eszközét, a pénzt, megszerezhesse. Ne feledjük t. ház ama magyar közmondás igazságát: a kiengesztelt jó baráttól és a kétszer megfőzött ételtől mentsen meg az isten. A ki azt akarja velem elhitetni, hogy azon szövetségben, melyet a külügyminister inaugurált Németországgal, értem Burkusországot, az őszinteség lánczolatát talárja, az az ember beszéljen magának, de ne nekem, mert jó barát és ellenség sziuleg ugyan mutathat egymásnak vidor arczot, de csak a pillanatot várja, t mikor egyik a másikat a porondon hagyja. És mert meg vagyok győződve, hogy közel az az idő, mikor szerencsétlen szegény hazámat annyi ellenség fogja megtámadni: egyik oldalról az orosz, másik oldalról a porosz, harmadik oldalról a bulgár, szerb és montenegriía, én t. ház, azon kormány iránt bizalommal nem viseltethetem, a mely ilyen közel jövőnek bekövetkezését politikája által létrehozza. Midőn a külügyi politika iránt ilyen nézeteket, többet mondok, ilyen meggyőződéseket táplálok, akkor azt hiszem, csak kötelességet teljesítek, midőn kijelentem, hogy én a Helfy képviselőtársam által beadott határozati javaslathoz járulok. Mielőtt azonban szavazatomat adnám, kell, hogy magára a költségvetésre is némi megjegyzést tegyek. A pénzügyi bízottság általános jelentésében azt állítja, hogy a kezében levő törlő-ónnal, a költségvetésben több törlést nem eszközölhet. Szomorú vigasztalás a jövőre nézve, mert ez állítás azt látszik igazolni, hogy a mi budgetünkből a deficit elenyészni soha, de soha nem fog. Felettébb sajnálom, hogy a t. többség kebeléből alakult pénzügyi bizottság egy kissé higgadtabban, mondhatnám hazafiasabban nem gondolkozik a költségvetés tárgyalása alkalmával. Mert ha a jövő szivükön feküdnék, ha a jövőben állami háztartásunk rendezését keresztül vinni törekednének, én azt hiszem, sok mód volna arra, hogy a pénzügyi bizottság még törlőónját használhassa, használhassa pedig akként, mint azt röviden előadni szerencsés leszek. (Halljuk! a szélsőbalon.) T. ház! Ezer év óta fennállott ez ország s hála a magyarok istenének, fennállott akképen, hogy sok ideig a nemzet kincse, a föld, a magyar nemzet kezébe volt letéve. Nézzük történetileg minő közigazgatási, minő törvénykezési factorok működtek akkor; vájjon az állam mindenhatósága egészen a végrehajtó hatalomig leért-e, vagy sem ? Azt találjuk, hogy a megyei élet volt az egyedüli mentő-szer, mely lehetetlenné tette eladósodásunkat, lehetetlenné tette a magyar földnek, e nemzeti kincsnek, idegenek kezébe jutását. Ha a t. pénzügyi bizottság arra a gondolatra jutna, hogy ugy az egyes bíráskodást, mint az első folyamodása törvényszéket a vármegyéknek vissza kell adni; ha a t. pénzügyi bizottság arra a gondolatra jönne, hogy ugy a közigazgatásnak, mint a törvénykezésnek költ-