Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

212. országos ülés február 28. 1880. 187 nem egész parliamenti politikai múltjánál fogva kiválólag hivatott, mert különben attól tartok, hogy ezek a repressaliák nagyobb bajt fognak szülni, mint az előzök. (Helyeslés balfelöl.) Tudjuk, hogy minden actió reactiót szül és ennek is Visszahatás lesz a következménye és én nagyon tartok, hogy ha a jelen kormány jár el e tekintetben, a baj nemhogy apadna, hanem növekedni fog. És most elérkeztem oda, a mire — beszédem végére érve — még refleetálni kivánok. Én elismerem a t. kormány fejének —- és valóban bámulatról is szólhatnék — abbeli képességét, a melyet 8 — most a kormányon lévén, arra vonatkozólag bebizonyított, hogy miképen lehet egy nagy pártot összetartani. (Halljuk! Halljuk!) Én elismerem ebbeli nagy tehetségét és midőn a kormányról ítélek, erre is ki kell figyelmemet terjeszteni. Én bámulom ezt, ámbátor egészen sikeresnek azt még sem nevezhetem, a mennyiben 1875 óta mégis nagy kivándorlások történtek, de elismerem mégis ebbeli nagy tehetségét. De t. ház, én azt hiszem, hogy egy nemzet kormányának élén álló férfiutói többet kell követelnünk annál, hogy egy pártot összetartson. Követelhetjük ugyanis azt, hogy e pártot ne csak összetartsa, hanem annak eszméket is adjon s azt erős aetióra legyen képes vezetni. (Helyeslés a baloldalon.) Nem kikerülése által minden nehéz kérdésnek, nem elejtése által minden nehéz feladatnak, nem az által, hogy a napirendről leteszünk mindent, a mi netalán szakadást volna képes előidézni, habár arra a nemzetnek sürgős szüksége van. Én azt hiszem, hogy egy kormányelnöknek az országért kell kormányozni s nem pártjaért, (Elénk helyeslés a baloldalon) mert habár elismerem azt, hogy minden parlamentaris kormány, pártkormány, ha a kormányzat alatt mindig pártérdek tolatik előtérbe, hogy az ország érdekét a pártérdek lassankint egészen leszorítja és beáll azon állapot, mely a parlamenti kormányzatot magát is okvetlenül lejáratja. (Helyeslés a baloldalon.) És a t. ministerelnök ur mindezek daczára minapi beszédében, midőn válaszolt azon kérdésre, hogy meg van e magával elégedve, azt monda a többek között, hogy ő az áldozat, hogy ő nagy áldozatokat hozott. Hát én kérdeztem magamtól, hogy a ministerelnök ur minek lehet az áldozata ? (Felkiáltások jobb Jelül.- Nem mondta ! Balfelöl: Mondta!) T. ház! Én megvallom nem találtam egyebet, mint azt, hogy ha áldozatok hozattak, ezen áldozatok azért hozattak, hogy a t. ministerelnök ur maradjon az, a mi volt, t. i. a kormánynak elnöke. (Igaz! a baloldalon.) Ezért hozatott áldozat, ezt megengedem, de ezért az áldozatért én elismerést adni neki nem vagyok hajlandó. Kész vagyok minden áldozatot, mely a közügy érdekében történik, köszönettel fogadni, de az olyan áldozatért, mely személyes állás érdekében hozatik, csak maga azon személy lehet lekötelezve és másoktól azért elismerést felfogásom szerint nem követelhet (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) De bezárom, t. képviselőház, beszédemet és concludálok a következőkben. Mindazok után, miket a kormány öt év óta tett és nem tett, azon eredményre jutok, hogy ha valaha megérdemelte egy kormány, mely a parlament körében alakult és parlamenti tényezők által emeltetett oda, a hova jutott, ha valaha férfiú megérdemelte azt, hogy ugyanazon hatalom, mely őt felemelte, ugyanazon téren, a parlament fövényén el is ejtse, a jelenlegi kormány és elnöke megérdemelték ezt Isten és a nemzet előtt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Es ha a parlamenti többség ezt mindemellett nem cselekszi, a mint lehet, hogy nem cselekszi. — (Derültség a jobboldalon. Több hang: Ugy van!) kérem a t. házat, és a t. többséget, ne méltóztassék ezt személyes vonatkozásban venni, hanem abstraete és képzeljük, hogy nem ezen kormányról van szó, ha, — ismétlem — létezik kormány, mely megérdemli, hogy ugyanazon kéz mely felemelte, verje le: ha ezt nem cselekszi, akkor másként nem történhetik, mint hogy a nemzet kétkedni fog, vájjon megvan-e e parlamentben a szükséges morális erő, mely ily legfőbb hatalmi tényezőtől méltán megkivántatik, akkor jogosan fog támadni azon aggodalom, hogy az a parlament nem méltó az ország souverain jogának egy részét gyakorolni, mert functióját teljesíteni nem képes. (Helyeslés baljelöl. Mozgás a jobboldalon.) És t. ház, ha a nemzetnek csak egy részében is ezen nézet támad, mi lesz a következmény? Az, hogy az a parlament nem fog többé tiszteltetni ugy, a mint tiszteltettek elődei. S lehet-e tagadni, hogy soha nem volt országgyűlésünk — nem csak népképviseleti, hanem rendi sem — mely oly kevés rokonszenvvel találkozott volna, mint ez a ház. (Ugy van! balfelöl. Ellenmondások a jobboldalon. Halljuk!) Igenis, én eonstatátálom, hogy nem volt Magyarországon ország gyűlés, mely oly kis mértékben birta volna a rokonszenvet, mint a jelenlegi. (Igaz! Ugy van! a baloldalon) És ha ez igy fog haladni, ez veszélyezteti akkor nemcsak az alkotmányos kormányzatot, hanem mindazt, a mi iránt szeretettel, lelkesedéssel viseltetik a nemzet, veszélyeztetve van nemcsak az alkotmányos kormányzat, hanem a mi azzal válhatatlamil összefügg, a magyar nemzetiség is, mert ez a parlamenttől várja jogainak hatályos érvényesítését. S a kik a parlamentet ily hatálytalan gyűléssé devalválják, meggyőződésem szerint a magyar nemzet sírját ássák meg. (Tetszés és élénk helyeslés balfelöl Mozgás a jobbolda24*