Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-212
188 212. országos ülés február 28. 1880. Ion.) Eaen meggyőződésben t. ház, helyesnek tartom azok álláspontját, kik e kormányt hazánk ügyeinek vitelére hivatottnak nem tartják és elfogadom gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn az előttem szólott képviselő urnák, azok után, a miket mondott, pár szóval felelni kötelességemnek ismerem, mindenek előtt azon kezdem, a mit ő beszéde legvégénél moüdoít, mert ez jeilemzi egész kiindulási pontját. (Halljuk!) A t. képviselő ur első sorban azt mondotta, — és ezt, mint a kormányra nézve lesújtót mondta —• hogy ha volt valaha kormány, mely megérdemelte, hogy ugyanazon kéz ejtse el, mely felemelte, ez a kormány az; (Igaz is! a szélső baloldalon) ha volt valaba kormány, mely megérdemelte, hogy miután a parlament többsége segítette oda, a parlament többsége onnan le is taszítsa, ez az. (Igaz! a baloldalon.) Én is azt hiszem, hogy igenis, ez a kormány ezt megérdemli, mert jóravaló kormánynak parlamentarismus mellett, csak a többség utján lehet oda^ jutnia és a többség utján onnan eltávoznia (Élénk helyeslés jobbf elől.) Ezt érdemelte meg Pittől kezdve minden kormán)', mely kormány nevére érdemes volt. (Élénk Uelyeslés jobb/elől.) De a képviselő ur tovább megy s előre is jelzem, hogy már itt fejfogásunk eltér egymástól, mert bár én is a kormányra jutás utjának azt tartom, hogy ha a többség oda visz valakit és a kormány elhagyása utjának, ha a többség a kormányban többé nem bizik; midőn azonban a képviselő ur ebben megszégyenítőt lát, ugy látszik, hite az, hogy a kormányra nem nyilt parlamenti többség, de nem tudom minő utón illik jutni és a kormányt ismét nem a többség elvesztése, hanem ismét nem tudom miféle titkos maueuverek utján kell elhagyni. (Helyeslés a jobboldalon, mozgás a baloldalon.) Különben a képviselő ur ezt, még pedig lesujtólag a kormánynyal szemben fölállítva, azt monda, hogy ha a parlamenti többség jelenleg ezt nem fogja megtenni, akkor le fogja járni a parlamentet, akkor nem fog az országban tekintélye lenni a parlamentnek. (Ugy van! baljelöl. Halljuk!) En azt hiszem, hogy azt, mikor érdemelte meg valamely kormány, hogy tőle a bizalom elvonassék, mindenki saját meggyőződése szerint itéli meg. Ha pedig ezt méltóztatnak minden képviselő számára kegyesen megengedni, akkor azt mondani, hogy a többség nem vonja meg a bizalmat a kormánytól, evvel tönkre teszi a parlamentet, mit tesz ez? Más szavakkal azt, hogy én, a ki itt beszélek, azt tartom, hogy megérdemli a kormány, hogy a többség elejtse, nekem pedig ebben feltétlenül igazam van és nem csalódhatom, ez az igazság egymaga, a ki tehát ezt nem teszi, az bíínt követ el, az lejárja a parlamentet. Nem tudom, hová lenne a parlamentarismus, ha egy ember a maga véleményének azt követelhetné, hogy csak az a helyes, (Élénk tetszésnyilvánítások a jobboldalon) azt követelhetné, hogy ítéltessék el a többség, mely azon véleményen nincs. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt, hogy áldozata lennék valaminek, ha jól emlékszem, nem mondtam. (Felkiáltások a jobbf elöl: Nem!) Hogy bozok és hoztam áldozatot itt létem alatt, azt meglehet, hogy mondtam és nincs miért tagadnom. Mert utoljára is munkálkodni fáradhatlanul, kitéve a legkíméletlenebb megtámadásoknak , mikor valaki vele nem kénytelen, ebben talán van bizonyos áldozat. (ügy van! jobb felöl.) De én sem a képviselő ur, sem más részéről ezért elismerést bizony nem kívántam és nem kívánok. Sokszorosítom az áldozatokat azzal is, ha nem is mindig — és ezt apprehendálták, de mint most is bebizonyítottam, itt beszédeket végig hallgatok. (Derültség jobbfelől.) Elismerését pedig azon theoria után, melyet a képviselő ur felállított, hogy büntetés azon az utón usenni el a kormányról, mely egyedül alkotmányos, tőle nem is kértem. (Tetszés a jobboldalon.) De t. ház, lássuk a t, képviselő ur vadait! Első és mindenekfeletti vádja, hogy a kormány épp azt nem teljesítette, a mire vállalkozott: a pénzügyek rendezését, mert ma roszabbul vagyunk, mint 1875-ben. (Igaz! balfelöl.) Bocsássanak meg a képviselő urak: termésünk roszabb volt, mint 1875-ben, de financiáink sokkal jobbak. (Ugy van! jobb felöl, ellenmondás a baloldalon.) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy azt, minő alapokon számítja ki a t. képviselő ur, a 30 millió adóemelést és azonkívül még a kiegyezés folytán nyert 9 milliót, nem tudom, mert az adóemelés, a mi 1875. óta történt — nem tudnám most pontosan megmondani az összeget — s igy nem is mondom meg, de az általa felhozott összegnél tetemesen, de nagyon tetemesen kevesebb. (Helyeslés a jobbfelöl.) A t. képviselő ur, ugy hiszem, jónak látja adóemelésnek oda állítani, némely jövedelmeknek emelés nélkül bekövetkezett fokozódását és a mellett a kiegyezésből nyert 9 milliót s azután igy jöhetett ki talán a 30 millió. Mondom azonban, ő ezt mind, mint adóemelést árulja a nagy közönségnek, mely utána számítni nem tud és még felébe helyezi, mint azonfelül levőt, a kiegyezésből eredő 9 milliót. Ily adatokkal nemzetet felvilágosítni nem, hanem csak félrevezetni lehet. (Elénk helyeslés jobbfélöl.) Nem vagyunk rosszabbul t. képviselő urak,
