Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

|§5 212. országos ülés február 28, 1880. mi volt ezen ezikknek fő princípiuma, melytől szerinte vezéreltetni kellett magunkat, hogy ezen új rendezést megállapíthassuk ? Azt mondja Deák Ferencz, hogy mi magyarok nem követelünk semmit, a mi az ö Felségének uralma alatt egyesített országok és tartományok egysége és ezek nagyhatalmi állásával ellentétben állana, de semmiesetre sem mondunk le arról, a mi erre a czélra nem szükséges. Ezen a balanceon alapult az egész kiegyezés. Én azt hiszem, t. ház, hogy talán a t. túloldal is egyetért velem, ha azt mondom, hogy ily nagy fontosságú alkotmánynál, mint ez, ugyanazon princípiumot kell alkalmazni aunak fenntartásában, a melyek vezérelvekül állíttattak fel annak megalkotásában, mert, ha nem igy járunk el, akkor az alkotónak minden reménye oda vau, akkor a legrövidebb idő alatt az illető intézményben lefektetett elvek, kiindulási pontok a gyakorlati élet által nieghaladtatnak s összebomlik az egész mü. (Igaz! Ugy van! balfeWl.) Már, t. ház, mondhatja-e a kormány, hogy 5 évi működése alatt mindenkor, minden alkudozásaiban, minden egyes tényeiben, melyekbe Ausztriávali viszonyunk folytán kénytelen volt bocsátkozni, szem előtt tartotta ezen princípiumot? Én nem vonom meg a kormánytól elismerésemet azért, hogy ő fenn tudta tartani a dualismust. Őszintén mondom, magában véve ezen tényeért dicséretre méltó, mert 5 évi reális élettel erősbödött meg a dualismus. (Zajos ellenmondások a szélsőbalról.) Én mindenkit kihallgatok, kérem tehát a t. szélsőbal tagjait, méltóztassanak engem szintén nem zavarni. (Helyeslés balfelöl.) De mondhatja-e a kormány, hogy a dualismust ő ugy praecisálta, hogy megmaradt és megmaradhatott az egység az uralkodó személyében és nagyhatalmi állás? Mondhatja-e, hogy nem ment túl azon vonalon, melyet én megjelöltem, az ország külön érdekeinek, oly mérvű feláldozásában, melyre nem volt szüksége? Az én hitem szerint ezt nem mondhatja. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Az én hitem szerint megtartotta ugyan a dualismust, de annak feladásával, mit Deák Ferencz sohasem akart feláldozni, t. i. túlment azon határon, melyen túlmeunie nem lett volna szabad és én azért azt hiszem, hogy nekünk szent kötelességünk ennek ellenében fellépni és pedig ezen princípium tisztasága és olyatén practizálásának érdekében, nehogy lassankint ezen practika által a dualismus az életből kipractizáltassék és ennek nyomán az egész eredmény eljátszassék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez a kormány iránti bizalmatlanságomnak főfb'indoka. Megvallom, t. ház, hogy én, a ki Deák Ferencz művét hazánkra nézve üdvösnek tartom, meg tudnék talán bocsátani sok egyebet a kormánynak, de ezen sarkalatos kérdésben nem engedek semmit és sehol, megvédem ezt épp ugy a szélsőbal, mint a kormány ellen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És most, t. ház, mindezek után, melyeket, mint a bizalmatlanság okait felhoztam — mindezek után, mivel kecsegtet bennünket a kormány, mit helyez kilátásba ? A ministerclnök ur azt mondta a többi köztt, hogy majd a sajtótörvényt revideálja. Tudjuk, hogy itt bizonyos megszorításokat kell érteni a magánsértések esetébeu; azután, hogy majd az egyesületi jogot szabályozza. Tudjuk, hogy ezen szabályozás alatt, megnyirbálása a mostani állapotnak értendő; ezekkel kecsegteti az igen t- ministerelnök ur minket, kik egyébiránt nem vagyunk e tekintetben meglepetve, hanem saját pártját is. Az ilyen rendszabályozást az egész világon ugy szokták nevezni, hogy reactió. Ezeu rendszabályozás reactionális reudszabályozás lesz, tessék azt bárhogy oda állítani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hogy ez legyen mindazok tekintetében, a miket a kormány tett és nem tett, az aequivalens, hogy a sajtószabadság ily megszorítása és az egyesülési és gyülekezési jog ilyetén szabályozása legyen az aequivalens, az ily felfogást nem irigylem, de megvallom, én ezt aequivalensnek elfogadni nem tudom. (Helyeslés balfelöl) Egyébiránt egyet megengedek a t. ministerelnök urnák. Talán szükség van, nem éppen ilyen repressaliákra, hanem — megengedem — szükség vau; szükség volna törekvésre e hazában sok tünemény tekintetében, melyek az országban fölmerültek; szükség volna egy bizonyos szigorú, ez ügyeknek e tekintetben jobbra fordulását szem előtt tartó eljárásra; megengedem, hogy talán még a sajtó kicsaposigása tekintetében is szükséges volna valamit tenni. De midőn azt megengedem is, hogy valami e téren szükséges, én mindenekelőtt azt kívánom, hogy azon férfiú, a ki ezt létesítse, ne csak azon általam nagyon tisztelt hatalommal legyen felruházva, melyet a kormányhatalom nyújt, hanem legyen azon férfiú éppen ezen czélra, ezen némileg fékező munkára nemcsak hivatalos állásának tekintélyével, hanem bizonyos más tekintélylyel is felruházva. És a fogalmat kifejezem — hogy a t. pénzügyi előadó urat se mellőzzem hallgatással — egy latin terminussal, melyet igen röviden kifejezett egy helyen Livius, mikor Cinciimafusról beszél. (Halljuk! Halljuk!) Azt ^mondja: „Plus esse virum, quam consulem." Éa csak akkor várok ezen correcturai lépéstől sikert, ha ezen lépések oly férfiú által történnek, a ki erre vonatkozólag nemcsak momentán kormányhivatásánál, ha-