Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-205
14 205. országos ülés febrnár 20. 1880. A komoly, tárgyilagos tanácskozás általában igen nehéz t. ház, ha álláspontunkat kölcsönösen nem tiszteljük és nem méltányoljuk illetőleg, ha a pártszenvedély egész erejével nyomjuk le azt, a ki önálló nyilatkozatot tesz. (Igaz!) Elérkezett az idő t. ház, hogy tisztázzuk végre az általános helyzetet s a pártviszonyokat. Es ezekkel kapcsolatban elemezzük egy kevéssé a parlament physiognomiáját is. {Halljuk.) És itt nyomban kijelentem, hogy én részemről nem keresem, de nem is rettegem a parlamenti harczot az eszmék terén. Elénk vita rendszerint az eszmék tisztázására, az eszmék tisztázása igazságra, az igazság szabadságra s a szabadság jólétre vezet. {Igaz!) Mint a hajdani Hellas nemes fiai, versenyezzünk, mérkőzzünk meg tehát egymással; nézzünk egymásnak szemébe nyilt sisakkal s tegyük a génius nagy versenyeit mind megannyi nemzeti ünnepekké! Győzzön az érvek hatalma és legyen a babér a győztesé! Ez azt hiszem, férfias, hazafias, loyalis eljárás. (Helyeslés!) Lássuk hát már most, a lezajlott események minő jellegvonással birnak és ezekkel szemben, minő egyéni álláspontot foglalok én el? T. ház! Az emberiség fejlődése történetének mindenik lapja igazolja, hogy Machiavelli tanai gyakoroltatnak és gyakoroltatni fognak minden időben, mig emberek e földön létezni fognak. Az alkotmányos államokban már ma egy kormány sem oly rósz, egy párt, vagy egy államférfi sem annyira elbizakodott, hogy a jogszegés, vagy az elvfeladás szemrehányását ne igyekeznék magától elhárítani. Az angol történelemből nagy államférfiak hosszú sorát lehet idézni, kik gyakran változtatták nézeteiket, vagyis kik különféle leczkéket vettek, a kik whigs-ekből toryk és torykból whigsek lettek. (Tetszés a jobboldalon,) Államférfiak, kik midőn uralomra jutottak, azon alkotásokat hozták létre, azon reformokat és eszméket vitték keresztül, melyeket az ellenzék padjairól egész szenvedélylyel megakadályozni törekedtek. De multjokat, egy egész életen át szemükre vetui és más álláspontból tartott beszédeiket rajok olvasni nem szokták. Mert a praktikus angol nép mindenkor a jelennel és jövővel van elfoglalva. És már régóta felismerte, hogy a politika az exigentiák tudománya és hogy az egész alkotmányos fejlődés, a parlamenti élet minden időben compromissumok sorozata volt. Hát azt a sajátságos jelenséget nem vették önök észre, uraim, hogy a nagy eszmék hirdetői és képviselői, a népeket legtöbbször az óhajtott czélhoz vezetni nem tudták. Hozzunk fel néhány példát bizonyságul. így történt, hogy az igéretföld vezetője Mózes (Zajos derültség) e földet, csak mint egy víziót láthatta, de oda eljutni nem tudott soha. így történt, hogy sem keresztelő János (Nagy derültség) a keresztény egyházat, sem Rousseau a franczia forradalmat, sem a próféták valamelyike az általok kezdett reformokat keresztül nem vihették. így történt, hogy az olasz- és német egység eszméjét, tényleg nem annak legkiválóbb terjesztői, az olasz republikánusok s a franfurti radikálisok valósíták meg, hanem a konzervatív Cavour és a császári Bismarck. (Élénk tetszés a jobboldalon.) így történt, hogy a Saulusból lett Paulus a keresztyénséget alapította meg, a monarchikus Washington pedig az északamerikai köztársaságot s egy másik monarchista Thiers, a franczia köztársaságot hozták létre. (Tetszés a jobboldalon.) Es igy történt, hogy Peel Róbert a gabonabilit, a szabad kereskedést s a katholikusok emancipációját vitte keresztül, oly eszméket, oly kérdéseket oldott meg tehát, melyek ellen évek hosszú során át, nagy tehetsége egész súlyával mindenkor a leghevesebben harczolt. Habár régi párthívei részéről e két utóbbi államférfiú sem menekedett meg a legkíméletlenebb szemrehányásoktól és vádaktól, de azok, azon mélyreható indokokkal szemben, a melyek politikájukat vezérelték, megsemmisültek. És a parlamentek történetírói már ma, e férfiak maguktartását, mint a politikai élet egyik legnevezetesebb jelenségét, a legnagyobb magasztalással emelik ki. íme, uraim, ily fényes példák is eléggé tanúsítják, hogy az álláspont, vagy pártváltoztatás, a fuzio vagy coalitió vagy, ha tetszik, a következetlenség is igazolt; ha nagy és nemes indokokból származik. És most t. ház, ezen elmélkedések után eljutottam feladatom egyik legfényesebb tárgyához. (Halljuk!) Hogy azonban már kezdetben mindenki tisztában legyen velem, szükségesnek tartom kinyilatkoztatni, hogy sem magasztaló díszbeszédet tartani, sem rohamos megtámadást intézni nem szándékozom. Nem akarok soha senki iránt ítéleteimben igaztalan lenni. Nem mint egy émelygős udvaroncz, (Derültség és tetszés), de nem is mint egy szenvedélyes, temperamentumát fékezni nem tudó tribun, (Derültség) hanem mintegy igazságos, kérlelhetlen bíró
