Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

305. országos ülés február 20. 1880. 15 szoktam földi lények felett kritikát gyakorolni. (Élénk derültség és tetszés.) Ez azon szempont, mely meggyőződésemet, önérzetemet, magamtartását vezérli. És ezt még eddig nem volt okom megbánni. Vegyük hát szemügyre a kormány politikáját és magatartását. (Halljuk!) Mindenki előtt tudva van és ezt csupán a történeti Iräség kedvéért említem föl, hogy a szabadelvű párt kebeléből keletkezett kormány, az 1875. év elején létrejött új politikai helyzet történetéhez tartozik. Az ország összes közviszonyai óriási változáson mentek keresztül. Régi pártok leléptek a politikai élet szinteréről. Uj pártok alakultak. Az emberek megváltoztak. Ujabb vezéreszmék emelkedtek felszínre s azóta újabb jelszavak tartják ébren a közfigyelmet. Midőn a hatalomra jutott államférfiak 1875. márczius hó 3-án az államügyek vezetését átvették, nem kérdezték ők, valljon működésüket, törekvésüket fogja-e fényes siker koronázni. Csak a legtisztább hazafias parancs szavára hallgattak, csak feladatukra gondoltak. Nem akartak hátat fordítani a veszélynek s volt elég bátorságuk egy általános politikai, pénzügyi és parlamenti válság súlya alatt, igy tehát a legnehezebb viszonyok között is, a felelősség terhét magukra vállalni, mely nem csak abból állott, hogy kormányozzanak, hanem abból is, hogy a közérdeknek személyes érzelmeiket, sőt népszerűségüket is feláldozzák. Ily államférfiak uraim, a népet nem bérért szolgálják, sőt a nép szeretetének jutalmáért sem, hanem ha kell, a kortársak kegyét is feláldozzák a jövő áldásaiért s mindenekfelett azon engedelemért, hogy nemzetüket megmenthessék, új tevékenységre buzdíthassák, új életre ösztönözhessék. (Tetszés a jobboldalon.) Azok közé tartozom, t. ház, kik azt vélik, hogy a legjobb kormány az, mely megtanít önmagukon uralkodni s hogy a bölcsesség és erény alapelveinek szigorú megtartása legnagyobb segélyeszköz, melyet egy nemzet bírhat s a hatalom legbiztosabb forrása. Bátran el merem mondani, t. ház, hogy soha kormányférfiaknak oly nehéz helyzetök, oly súlyos kötelességeik nem voltak, mint a jelenlegieknek. Mint minden más halandónak, a tapasztalás iskola keserűségeit, nekik is bő mértékben át kellé érezniök. SZÍVÓS kitartásuk, önbizalmuk s a jobb jövő iránt táplált reményük tiszteletet parancsoltak volna még az esetre is, ha az emésztő munka s a hálátlan küzdelem súlya alatt összeroskadtak; vagy ha általában a balvégzet diadalmaskodott volna. A római senatus köszönetet mond Varasnak, (Derültség) hogy Cannae után nem esett kétségbe a haza sorsa fölött. Hát a magyar nemzetnek egy nagy része mit mivel ? Abban leli gyönyörűségét, hogy legjobb, legönzetlenebb, legönfeláldozóbb honfiait lábbal tiporja, államférfiait sorra lejárja. Még bölcseit s a nemzeti küzdelem azon fennkölt szellemű alakjait sem kiméli meg, kik az ébredés korszakában, fennséges czélokért harczoltak s kik félreismerve, üldözve és keresztre feszítve, de végre fölemelkedve s küzdelmekben és megpróbáltatásokban ellen tudtak állani a szerencsés napok kísértéseinek s a rósz idők sújtó befolyásának egyaránt. És most, t. ház, vessünk egy rövid pillantást arra, hogy a lefolyt eseményekkel szemben mit tett Magyarország? (Halljuk!) Az önfenntartás ösztönétől vezéreltetve, nem szivével, hanem fejével gondolkodott; nem az érzelem, hanem az értelem által hagyta magát vezettetni, csendesen tovább haladt a maga utján; folytatta munkáját, termelését, építkezéseit és megmaradt a kitartás, az eszélyesség és mérsékletesség laboratóriumának. A tények nem a esüggedezők baljóslatainak s az ijedező babonás hiedelemnek, nem a minden nehezebb megoldású kérdésekben végelenyészést, halált és pusztulást hirdető kishitüeknek, hanem azoknak adtak igazat, kik bízunk a nemzet életerejében és polgárosodási hivatásában, kik a szidalmak, vádak és ijesztgetések daczára fejüket el nem veszítették, helyüket resignált lélekkel férfiasan megállották és kik a nemzeti souverainitás zászlaját mindenkor fennen lobogtatva, az állampolitika hajóját Scyllák és Charybdisek között, biztos révpartra tudták vezetni. T. ház! Nagy feladatokat egy ugrással és minden átmenet nélkül megoldani nem lehet. Az ember nehéz betegségből rögtön egészséges állapotra nem juthat. Szükségkép a gyógyulás, az üdülés időszakán keresztül kell hatolnia. így vannak a népek is. A felgyógyulás, e reconvalescentia természeti törvény, nemcsak a msdikában, hanem a politikában is. A helyzetet szépíteni, azt hiszem, senkinek sem lehet feladata. A figyelmes észlelők azonban, a magyar állam lábbadozásáuak több jelét veszik észre s jogosult a remény, hogy a legsötétebb órák már letűntek. A berlini szerződés minden fontos határozata végrehajtatott. A béke helyreállt s az hihetőleg huzamosabb ideig megzavartatni nem fog. Mert annak fenntartása fölött, a monarchia és Németország között létrejött 8 mind a két nagy