Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

180 212. országos ülés február 28. 1880. kimutatta, hol vaunak hibák; alapelvekben ő nem tér el a jelenlegi kormánytól, de visszautasítja magától azon alkalmat, hogy itt a mi sorainkban foglaljon helyett; ugyanazokkal az eszközökkel akar kormányozni, de nem akar részt venni a kormányzatban, pedig hát e kormánynak legszebb napjai közé tartoztak azok, mikor ő is közttük ült. Az akkori helyzet, midőn belépett — erejét igényelte —- a mai is azt; az alkalom, mint a pénzügyminister beszédéből tegnap láttuk, nyitva, de velünk nem akar haladni. Ezért a felelősség nem bennünket ér. És itt nem akarom, hogy félreértessem, nem akarom én azt érteni, hogy a jelenlegi pénzügyminister úrban, mint hazafiban, mint képesben és hivatottban ne bíznám, csak az, hogy mentől súlyosabbak a viszonyok, a kitűnő erőknek együtt inííködése annál szükségesebbek. Ha a létező deficitet elvontan tekinten ők s ennek okozójául a kormányt állítanók oda, ez nem volna igazságos itéiet, nem helyes felfogás. Semmi újat sem mondok, ha azt mondom, hogy e deficit nem új, hogy nem e kormány politikája okozta, hanem, hogy az lánczolatos következése, a multakban elkövetett hibáknak s a multakban nemzetünk vagyoni állását nem elég higgadtan mérlegelt eljárásnak. A jelen kormánynál csak annyiban lehet szó a hibáztatásról, a mennyiben a kérdés, melyet feltehetünk, egyedü! az, hogy vájjon az átvett terhekből eleget törlesztett-e ? vagy törleszthetetí volna többet? E kormány maga, ha kölesönöket vett is, új adósságokat vajmi keveset csinált. Midőn a jelen kormányféifiak a kormányt átvették, egy súlyos helyzet nyomása alatt, a régi jelszavak letörlődve a különböző pártállások zászlajáról, a compromissum, mely a kormányt teremte, jelszavául a pénzügyi rendezést tűzte ki. Azon szükségesség tudata, hogy Magyarországon e rendezés egyik főkérdés, adott alapot és alakot a jelenlegi kormány pártállásának. Ha tehát igazságosan akarunk bírálni, akkor birálatunkat nem ez időnél kell kezdenünk, hanem sokkal ezelőtt és ha a hibáztatások terére lépünk, nem a jelen kormányt, nem a most uralkodó pártot, hanem a multakat, a történelem logikáját kell megtámadnunk s küzdenünk egy meddő harezot azon eseményekkel, melyeket már nem változtathatunk meg. Midőn újjá alakultunk, midőn nemzetünk önrendelkezési joga visszaadatott, egy 300 éves elhanyagolt állapot mulasztásait kellett egyszerre kipótolnunk. Vagy azon alternatíva előtt álltunk : lassan haladni kevesebb áldozatokkal, vagy az előtt: gyorsan, többel. A mai kor jelszava a gyorsaság, mi e jelszót választottuk. Ennek következménye a deficit, de nem oly természetű deficit, mely államhitelünket tönkreteszi, bennünket elsülyeszt, hanem olyan, mely nagy terheket ró ugyan ránk, de a jövőt ez egymaga nem öli meg. Más indokok kellenek arra, hogy itt fajunk uralma megszűnjék, hogy államiságunk elenyészszék. Ezen más indokok elkerülése, nálunk stabil viszonyokat kivan. A parlamentarismus egészséges fejlődésének szükségessége, létfeltétele az egészséges pártalakulások. Sokkal nagyobb veszélyt látok én rejleni abban, ha mi a parlamenti kormány szükséges létfeltételével, egészséges pártalakulásokkal nem birunk, mint a jelenlegi deficitben, mely utóvégre is az egészségtelen viszonyok miatt, még súlyosabbá válik. Nem egyes kormány stabilitását értem én a stabil viszonyok alatt, hanem a parlamentarismus állandósítását. Ennek létfeltétele az eszmék, törekvések azonossága szerinti pártcsoportosulás. Ez pedig nálunk nem létezik. Különböző pártok alakulnak, de a czéllal, mely a hazának felvirágoztatása lenne, tisztában vagyunk s azt hiszem, mindenki azt akarja; az utakban azonban eltérünk; de az utakban sem vagyunk, kivévén a függetlenségi pártot, egymástól nagyon távol és mégis a párttusa ma már a kormány padjait, a veres és fehér rózsa harczává fejleszti modern alakban. A Yorkok és Lancasíerek harcza ez és személyessé, sőt személyeskedővé válván a harez, elkeseredett, de nem üdvös. Hangoztatják azon különböző reformokat, melyek behozatala a hazára nézve égető szükség. De hát itt e kormány elzárta-e magát ezek elől'? nem látjuk-e a törekvést arra irányulva, hogy közigazgatás, közgazdaság, törvénykezés terén folynak itt is a munkálatok; az életbeléptetés reménye kilátásba van téve; de hogy azok valóban életbe léphessenek : béke, nyugalom és azoknak, azon erőknek együttes támogatása szükséges, melyek ugyanazon eszközökkel törekesznek a czél felé. A közigazgatásról igen is sok minden bírálatot lehet mondani. A jelenlegi stádium csak átmeneti, de ott, a hol egy régi alkotmány biztosít régi szabadságokat s egy új alkotmány újakat: a régi alkotmány hagyományaival egyszerre szakítani nem lehet, hanem a lehetőségig meg kell tartani a kedvessé vált hagyományokat. A közigazgatás újjá alkotásában is ezen irány lenne követendő. Igenis, magam részéről is szükségesnek tartom az állam hatalma kiterjesztését, de csak úgy, hogy az az egyéni jogok csorbítására ne vezessen. Az egyéni jogot pedig én az ellenőrzés jogosultságában találom meg. Éu is óhajtom és mi is óhajtjuk az egyéni jog biztosítását, de csak úgy, hogy ez által a ministeri felelősség, mint a parlamentarismus létalapja, lehetővé váljék. S ezért, midőn a közigazgatási bíróságokat annyit hangoztatják, nagyon mejjfontolandóknak találom azon jogokat, melyekkel a közigazgatása bíróságokat fel akarják ruházni, nehogy az ezekre ruházott jogok által a parlamentarismus ereje csökkenjen. Ha