Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

212. országos ülés február 28. 1SS0. 1*1 önök egy közigazgatási biróságot állítanának fel, mely a minísteri rendeletek felett is intézkedhet­nék, akkor ez magának a parlamentarismusnak rovására történhetnék, a ministerek felelőssége, a törvényhozás factoraival szemben meggyengülne s akkor a mi állami viszonyainkban, könnyen ki­fejlődhetnék maga azon bíróság az alkotmányos kereteken kivül factorrá és ekkor maga a parla­mentarismns válhatna illusoriussá. Sőt még nem is új esemény volna ez; a volt erdélyi királyi főkormányszék tanácsosai, alapelvileg fejedelemnek és országgyűlésnek egyaránt feleiősök voltak. A Bécsben felállított cancellária eleinte csak agentia volt, később a hatalom terjeszkedésével a kormányszék felelőssége szüut meg s a can­cellária omnipotentiája állt helyébe. Pedig a kor­mányszék és tagjai mindannyian, az idők szerint választottak valának s ezen garautia daczára, a can­cellária hatalomterjeszkedése, magát a kormány­széket alárendelt helyzetbe tette; pedig nem az volt a czél, midőn a eancelláriát Bécsben felállí­tották. De az a felelősség közvetlen köréből ki lévén véve, erejét concentráltabban használhatva, alárendeltjévé vált maga a kormányszék. Nálunk, t. ház, a közigazgatási bíróságok­nak nagy hatalomkörrel való felruházása köny­nyen ide vezethetne; nekünk pedig jelen állam­alakzatunk nemcsak önrendelkezési jogunkat biz­tosítja. Más államokban változhat gyökeresen az államalakzat, de megmarad a nemzet uralma; nálunk a parlamentarismus vesztével, elveszne a nemzetiség is. Francziaország, uralkodtak légyen ott az imperátor szuronyai, vagy ülte légyen ott véres és tüzes orgiáit a commune, franczia ma­radt. Nálunk csak az alkotmányos monarchia, csak a dualismus, csak a parlamenti kormány képes a nemzetiséget megóvni; a parlamentaris­musnak pedig létfeltétele, az egészséges pártala­kulás. az egészséges pártalakulásnak, hogy ne személyes ellen- vagy rokonszenv vezesse, irá­nyozza cselekményeinket. És vájjon egészséges állapotra vezet-e az, ha a szenvedély tanácsát követve, tehetségünk egész erejével a gyűlölet tanát hirdetjük s rendre-rendre a nemzet ostrais­musa alá akarjuk helyezni azokat, kikre a haza kormányának vezetése van bizva ? És ha a nem­zet keblében megingattatik a hit kitűnő férfiaí irányában ma, bajos lesz azt visszaszerezni a majdani vezetőknek. Ha folytonosan a kormányt, mint a nép ellenségét állítjuk oda, akkor az ilyen mrpressiók által saturált nemzet előtt elég lesz az, ha valaki kormányra jut, hogy sülycdt ember színében tűnjék fel. Ez állapot aztán meg fogja ölni a nemzet önbizalmát s a közerkölcsiség maga sülyedui fog alatta, mert ha azokat, kik tiszták, folytonosan ugy fogják oda állítani, mint olya­nokat, kik beszennyezve csak önérdekből vezetik a kormányzat súlyos terheit, akkor nem lesz mértékünk, melyíyel a valóban gonoszoknak mér­hessünk ; és igy, t. ház, egy zavart fogalom fog előállani abban, hol végződik a becsület s hol kezdődik a gazság'? A jelen viszonyok szerint, a Magyarország kormányzati székén ülő, Dózsa György izzó koronáját hordja fején, melyíyel moraliter mind­untalan megkoronázzák. Én a jelenlegi kormányt támogatom. Az ország egy oly részének vagyok lakója, mely mindenek felett óvni szeret a veszélyektől, melyek a nemzetiséget fenyegetik. Nem taríok attól, hogy érdekeit ismerő s a legfőbb dologban egyetértő nemzet elveszhessen, de tartok attól, hogy a nemzet érdekeit félre ismerve s legfőbb életkérdésére nézve szétszakadva, önmagát öli meg. És ha ez megtörténnék — egy oly Mohács elébe mennénk, melyből többé nem lenne felvi­rulás. Magam is óhajtanám a terhek apasztását, de a terhek apasztása lehet indirecte az által is, hogy a nemzet jövedelmi forrásai megnyittatnak. Hiszem, hogy e kormány törekvése arra van irányozva; ez évben tanúsíthatja e törekvését, mit eddig nem tehetett; a külviszonyok, a kötött szerződések idejét, erejét egészen felemésztették, most lesz először alkalma rá, hogy ezt meg­mutassa s az ^eddig szenvedett csapások nyomait letörölhesse. Én ez alkalmat a kormánynak meg akarom adni s ezért a budget-et megszavazom és azt hiszem, hogy nem csalatkozom reményem­ben ; legalább, midőn a múlt évben a bosnyák kérdésben számosan elitéltek a kormányt, két­ségbe vonták, hogy a berlini szerződés teljesít­tetni fog s jósolták a haza bukását — a felelet nem önöknek, hanem nekünk adott igazat. A világ kedvezőbben itélt életképességünk s állam­férfiaink fölött, mint önök. A berlini szerződés által a jog uralma ismertetett el s a kard hatalma megtagadtatott ; nemzetünk szem­pontjából ez és igy elismerve fényes eredmény; a rente-ok emelkedése által önök jóslatai nem teljesültek s bennünket igazoltak; azon kül­politika, melyet önök akkor kárhoztattak — most is ugyanaz és most önök ezt nem támad­ják meg. A különbség csak az, hogy akkor az államférfiúi Audrássyuak, most Haymerlének hivják. Ugy hisszük, hogy igy fog történni most is. A történelemből, az eseményektől, melyek kérlelhetlenek, logicusok, de igazságosak, várjuk az eljárásunk feletti bírálatot. Én jól tudom, hogy nincs és nem is akar önök köztt lenni Catalina, de Menenius Agrippák nem lehetnek. Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hoffman Pál: T. ház! En a szőnyegen lévő költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Mint azon határozati

Next

/
Thumbnails
Contents