Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

205. országos ülés febrnár 20. 1880. 13 nem az következik, hogy a mi pro grammunkat nem lehet keresztül vinni és hagyjuk Magyarországot elpusztulni, hanem, ha meggyőződünk róla, hogy programmunk nem valósítható, akkor azt fogjuk mondani, éljen Kossuth Lajos! (Éljenzés a szélsőbalon.) Azt hiszem tehát, hogy önöknek nem áll érdekükben azt bizonyítgatni, hogy programmunk keresztülvihetetlen. De bárminő legyen is önöknek a jövőről és a politikai átalános programúiról nézetük, egyre kérem önöket és ez az: ha Önök azt hiszik, hogy fenn lehet tartani ezt az országot ily viszonyok mellett, ha önök capacitálni akarják a nemzetet, hogy igenis lehet a közösügyi rendszer alapján is boldoggá tenni Magyarországot, akkor legalább tegyék azt, hogy válaszszanak kormányt, mely nem bizonyítja be az ellenkezőt. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen senki sem járja le annyira önök systemáját, mint az a kormány, melynek mindennapi ott ülése maga bizonyítja, hogy lehetetlenség. Ennek alapján önök javáért is ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor jegyző (olvassaHelfy Ignácz határozati javaslatát, melyet a következő képviselők Írták alá): Helfy Ignácz, Turgonyi Lajos, Simonyi Ernő, Kállay János, Miklós István, DukaFerencz, Szalay Imre, Orbán Balázs, Németh Albert, Hegedűs László, Gráspár Lajos, Bárczay Miklós, G-eisz László, Tors Kálmán. Tassy Béla. Kármán Lajos: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Ha valaki az utóbbi években lefolyt parlamenti tárgyalásoknak elfogulatlan szemlélője volt, annak bizonyára nem kerülhette el figyelmét azon sajátságos jelenség, hogy általában, a tárgyilagosan tartott viták nagyobb érdeklődést kelteni nem képesek, a nagyfontosságú s alaposabb eszmecserét érdemlő közművelődési és szakkérdések pedig, rendszerint bizonyos közönynyel intéztetnek el. Habár főleg szenvedélyes megtámadások, metsző élességü személyeskedések, rugalmas kifejezésü, hangzatos jelszavak, általában izgatott jelenetek szoktak kiválóbb figyelemre méltatni, — a mi nézetem szerint parlamentarismusunk egyik beteges sympthomáját képezi:—én mindamellett megkísérlem, az objectivitás fegyverét kezembe tartva, felszólalásommal az igen t. ház kegyes figyelmét rövid időre lekötni. De hogy e nehéz feladatomnak a siker némi reményével megfelelhessek, szükségem van nemcsak összes erőmre, hanem önök kegyes türelmére is, melyet, mint jó indulatuknak legféltékenyebben megőrzendő zálogát, ezennel teljes bizalommal kikérni bátorkodom. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Álláspontom jelzéséül mindenekelőtt egy őszinte vallományt kivánok tenni és ez az, hogy én részemről a behatóbb vitákat nélkülöző, az érdeklődés nélküli, úgynevezett csendes, álmos ülések föltétlen meghonosítását, parlamentarismusunk érdekében, üdvhozónak nem tartom. Helyzetünkben a politikai és parlamenti életnek még nagy szüksége van erélyes inpulsusokra, hogy lethargiában, közönyösségben el ne süppedjék. A parlamenti harczok a nemzet életrevalóságáról , politikai elevenségéről tanúskodnak, megtisztítják, mint villám a légkört és nem szoktak terméketlenek lenni. És ebben fekszik igazolásuk. Ezen harczok alatt azonban nem értek oly jeleneteket, midőn a parlament inkább a franczia conventhez, mint egy komoly, higgadt tanácskozó testülethez szokott hasonlítani és midőn a törvényhozás méltóságát veszélyeztető krisisek idéztetnek elő. Ezen irányeszmék előrebocsátása után , áttérek a napirend tulaj donképeni tárgyára. (Halljuk!) T. ház! Az 1880. évi költségvetés megítélésénél, nézetem szerint főleg két szempont irányadó: az ország pénzügyi és általános politikai helyzetének s a kabinet imminens létkérdésének szempontja. Ha már e két szempontból kivánjuk a budgetet tárgyalni, elkerülhetlenül szükséges, hogy visszatekintsünk a multak eseményeire s szemle alá vegyük az ország közviszonyait. De másrészről szükséges, hogy a jövő érdekeivel és azon eszmékkel is foglalkozunk, melyek alkalmasak lennének, a multak hibáit javítani, a jelen sebeit orvosolni és a jövő fejlődéséi egészséges alapon előmozdítani. Hogy a multat kellőleg jellemezhessem, mindenekelőtt reflectálnom kell azon megtámadásokra és vádakra, melyek az ellenzék részéről, a kormány s az ezt támogató szabadelvű párt ellen évek óta felhozattak. Készséggel beismerem t. ház, hogy teljesen jogosult szempont az, ha az ellenzék, ellenőrzési hivatásánál fogva, a kormány ellen olykor erősebb rohamokat is intéz. A kormányok ellenőrködés és bírálat nélkül olyanok, mint a hajó hajósuly nélkül. Az ellenmondás hiánya sokszor elvakítja és tévútra vezeti a hatalmat. De ha az ellenzék támadó álláspontja jogosult, akkor azt hiszem, teljesen indokolt szempont az is, ha a kormánypárt a kebeléből keletkezett és bizalmával támogatott kabinetet, a megtámadások ellen védelme alá veszi. (Helyeslés^