Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

166 211. országos ülés február 2?. 1880. gadom, hogy az egész békemű, mely korszellemünk bélyegét kirívóan előtünteti — aggodalomteljes. : T. ház! Ha oeeupatioiiaiis jogezímet kére- ; sünk, nem szükség visszapillantanunk hazánk ; Mátyás korbeli és későbbi történet lapjaiba, elég i József császárra — ki sokak előtt eszményképe a lángésznek és politikai belátásnak — emlékez- i nünk, ki 1788-ik évi július 6-án Montmorie grófhoz irt, mondván: „Diese Barbárén des Orients habén mebr denn 200 Jahre allé möglichen Treulosigkeiten gegen meiue Vorfahreu ausgeübt, Tractate verletzt, so oft es iürer Eaubgier gefiel, Verlieerungen anzustellen. Die Zeit isi gekommen wo ieh als Recher der Menschheit auftrete, wo ich es über mich nehme Európa filr die Drangsaltj zu entschädigen, die es einstens von Ihnen duldeu müsste." És II. Frigyes porosz királyhoz igy ir: „Ich habé den Degeu gezogen, und er wird nieht wieder in die Scheide kommen, bis ich G-enugtbuuug, bis ieh das wieder habé, was man meinem Hause entzogen. Euer Majestät seid Monarch; als solcher seid Ihnen die Rechte der Könige nicht uiibekannt. Und ist diese Unternehmuug gegen die Osmanen etwas anderes als ein wieder gesuchtes Recht auf einige meinem Hause entrissene Provinzeu, derén Besitz, Zeit, Schicksal uud Verhängniss meiner Krone geraubt?" Részemről tehát helyeslem a külpolitikai eljárást és szívesen visszaemlékszem volt külügyministerünk állítására, melylyel beigazoltatott, hogy a dualismus alakzata nem hozható ellenkezésbe magyar-osztrák monarchiánk nagyhatalmi állásával. Finaneziális állapotainkat illetőleg be kell vallanunk, hogy igen is nagyon megszívlelendők, de még sem indokolható azon modor, melylyel az országos hitel kárára és a világ megütközésére tárgyaltatott. Felfedeztetett ugyan egy mód, melylyel a finaneziális miseriáu segítve volna, mely abban állott, hogy a hadsereg létszáma szállittassék le, melyre végre azzal feleltek a parlamentek, hogy a hadsereg létszámát 10 évre megszavazták. Igaz, ez nyomasztó teher, mely bém'tólag hat belállapotaink fejlődésére, a békeművek gyarapodására, azonban ez a rákfene nemcsak államtestünkön, de egész Európa államain a közjó kárával rágódik; és t. ház, ha csak, kik idegen népek köztt be vagyunk ékelve, eltiportatni nem akarunk, akaratlanul is, önfenntartási ösztönből, jobb idők reményében el kell viselnünk. Si vis pacem, pára bellum. Vigasztalásul, helyesebben, nyomott kedélyünk némi ellensúlyozásául szolgáljanak Sas Emil statisztikai állításai, melyekben a katonai terhek tételeit országonként megállapította. Katonai kiadásokra a lakosok fejenkénti adója Európa államaiban a következő: Nagybritíanniában 15.6 mark, Francziaországban 14.4, Hollandiában 12.2, Németországban 8.5, Olaszországban 8.2, Osztrák-fél 8, Oroszország 7.7, Magyarország 5.2. Tehát országunk népe fejenként legkisebb hadiadót fizet. A kiadás pedig —• kivéve az államadósságok kamatait — Európa államaiban a hadi szükségletekre nézve az összes bevételhez ily arányban áll: Nagybrittárnában 68 százalék, Francziaországbau 59.5, Olaszországban 58, Oroszországban 53.3, Hollaudia 56, Németország 43.7, Ausztria-Magyarországban 43.5. Tehát arányosítva az összes kiadásokhoz, monarchiánkban legkisebb a katonai költségvetés. T. ház! Igaz, Magyarország forrásai nem oly dúsak, mint Európa több államéi; de természeti kincsei kiapadhatatlanok, ha ildomosán hasznosittatíiak. Monarchiánk népei meg vannak győződve, hogy csak, mint hadképes nagyhatalom biztosíthatják öaállásunkat és függetlenségünket, miért is, habár önmegtagadással, nem fognak idegenkedni ezen költséges kényszerzubbonyt mindaddig önkényt viselni: mig annak kényelmetlen terhét, Európa közvéleménye, átalános lefegyverzés által, melyet monarchiánk topographicus és göographicus fekvésénél fogva nem kezdeményezhet — magáról le nem rázandja; addig is vitéz haderőnk, mint minden alkalommal, úgy a jövőben is — koronázott hadurunk és alkotmányos kormányunk intézkedéseinek hódolva, kifelé tiszteletet, bennt pedig az alkotmányos békét biztosítani fogja. A külügyi politika sikerének biztosításában t. kormányunk kiváló tényező levén, elismerésünket méltán kiérdemelte. Áttérve belügyünkre, tagadnunk nem lehet, hogy sok tekintetben leverő képletet nyújt: valláserkölcsi, politikai és gazdászati tekintetben; és én hiszem, hogy azon az utón, melyen járunk, óhajtott sikerrel tovább haladnunk nem lehet, — hiszen, hogy e bajon tiszta conservativ iránynyal sem lehetne segíteni, — de a polgári házasság behozatalával sem, mi itten futólagosan, mint panacea jeleztetett; mire szintén futólagosan csak azt jegyezhetem meg, hogy ezen panacea hatásossága és a közvélemény, melynek mi képviselői vagyuuk megállapítására ajánlanám —- habár személyes és feltétlen barátja nem vagyok — az általános megszavaztatást; legalább megtudnák, kik azok és hány ezer azoknak száma a sok millió ellenében, kik azt óhajtják? Én ebben a panaceában nem bizom, mindazáltal mindenkinek meggyőződését tiszteletben tartom. De visszatérve tárgyunkhoz: a tiszta couservativ iránynyal sem lehetne a bajon segíteni, hanem, mint egy szellemes iró nem régen kifejezte magát, a mi