Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-211
211. országos ülés február 27. 1880. 167 ugyan e t- házban, mit mondandó leszek, szokatlannak tetszeni fog: „Állittassék vissza a keresztény szellem, mely hazánk egész valóját és politikai szervezetét átlenghesse, ismertessék el jogforrásul az isten, kit a közéletből kizárni nem átallottunk. „Miért is nem ez a főkérdés, ki tartja a kormányrúdját, mert ez talán közömbös is lehetne a mostani rendszer mellett; nem is a mostani kormány eredeti oka, hogy ügyeink sok tekintetben zavartak, hogy állásunk elszomorító, hogy elszegényedtünk: hanem azon bonyolult, nehézkes apparátus, melynek súlya alatt nyögünk, szóval azon szövevényes rendszer, mely még a hatvanas évekből drága örökségképen reánk származott, ez főforrása erkölcsi és anyagi bajainknak. Csak azon rendszer és elvek mellett fejlődhetett közéletünkben az a sok kóró, melynek sebző tüskeit ország-világ botrányára fájósán éreztük, itt a fővárosban, de országszerte is és ezen kórok évek óta ápoltattak, vagy legalább törettek. T. ház! Én a szabadságot szeretem. A szabadság az emberiség legfőbb kincse: miért is mindnyájunkra varázshatással bir. Ez az emberiségnek eszménye, azon melegítő és üdítő napja életünknek — eg;y vívmány, mely mindent felülmúl — melyet ha elvesztettünk, mindenkor visszanyerni igyekszünk. Tizenhatodik század óta nagyon megszokta a keresztény szellemtől emancipált elme azon nézetnek hódolni: hogy nincsen elkeseredettebb ellensége a szabadságnak az ős kereszténységnél, holott pedig a kereszténység, a szabadság eszméjétől elválaszthattam Valamint e haladásnak eszméje, úgy a szabadságnak eszméje is, keresztény eszme. Ha valaki állításomat kétségbe vonná, bátor vagyok őt utasítani a keresztény kor előtti pogány, az u. n. antik államok történetére, melyekben a status absolutismusa legfőbb mérvben dívott. T. ház! A szabadság lehet akaratszabadság, vallás- és lelkiismereti szabadság és polgári politikai szabadság. A szabadság fogalma Montesquieu szerint abban áll, hogy tehessük a jót, mit akarnunk kell és hogy sohasem kényszeríttethessünk annak véghezvitelére, mit nem szabad akarni. Az ember beléletében három vágy létezik; bir-, élv- és diesvágy. E vágyak rendetlen kielégítése szüli a szenvedélyeket és ezek okai az ember szerencsétlenségének és nyomorának, ha a vallás szelleme által nem mérsékelteinek. E vágyak, melyek magában véve nem kárhoztatandók, szükséges, hogy jó irányt nyerjenek és túlkapásaikban kellő mértékre szállíttassanak. Vájjon képes-e ezt az államhatalom inaugurált szervezetében teljesíteni? T. ház! Azon államhatalom, mely magát e gy jogállam mindenhatóságának megbízójául tekinti, megvetvén a vallást és hivatkozva a népszavára, mint Isten szavára — alig képes rendeleteinek kellő nyomatékot adni. Pl. miért engedi meg magának sok ember az idegen vagyon csorbítását? mert, mint valaki helyesen megjegyzé, vágyaiknak ez hízeleg és ők nem ismerve nagyobb tekintélyt önmaguknál, észvallásukat hajlamaikhoz idomítják. Jól jegyzé meg Portalis „az erkölcs vallás nélkül, törvény czikk törvény nélkül." T. ház! A népképviselet eszméje, az emberiség köztulajdonát képező szabadság elvéből ered és a kormányformák köztt bizonyosan legelfogadhatóbb, mert az emberi méltóságnak leginkább felel meg; de nem kellene megfeledkezni arról sem, mit Hegel egy józanabb pillanatban kijeleutett, hogy „törvényeink legfőbb érvényöket a vallásban bírják" : ezzel elismerte, hogy az ember csak vallásos érzületénél fogva hajlandó az állam által hozott törvényeknek engemeskedni és azokat végrehajtani. Wasehingtont seuki sem fogja mondhatni sem absoíutistának, sem pedig sötétencznek, vagy ultramontánnak és mit mond e tekintetben: „Mi lenne a vagyonból, becsületből, családból, sőt magából a polgári életből, ha a vallás a rósz tényektől, az eskü megszegésétől, a haszonlesés fortélyaitól vissza nem tartaná. Nem tudják-e, hogy a morál egymaga nemzetekre nézve gyakran tehetetlen és elégtelen és hogy a melegítő és lelkesítő vallásnak kell hozzá csatlakoznia, hogy igazán áldásossá és gyümölcsözővé lehessen." Vagy mit mond b. Eötvös József 1868. június 24-én tartott országgyűlési beszédében: „A vallások legnagyobb meg vetői nem győzik eléggé ismételni: mennyire szükséges az a népnek ; nekem pedig úgy látszik, hogy a vallás szükségesebb azoknak, kik a nép felett uralkodnak. . . . Fennállhat-e a társaság vallás nélkül ? Nem tudom. De hogy az ily társaság csak szolgákból állhat, az teljes meggyőződésem. Az általános vallásosság a legszorosabb összeköttetésben áll az állam jólétével. Az állam soha nem áll biztosabban, mint midőn a polgárok vallásos érzületére támaszkodhatik." T. ház! Ha a jogállam törvényes intézkedéseiben a vallásos szellemei ignorálja, nem lehet csodálni, ha a materialismus felülkerekedik és a három vágy érvényre jut. A keresztényellenes irányból keletkeztek
