Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

12 205. országos ülés február 20. 1830. találnak^ mert kötött kézzel Mában iparkodik valaki. Én azt látom, hogy hazánkban a munkakedv is hanyatlik. És ezt természetesnek kell találnom. Nincs ott muukakedv, hol nehéz munkát kapni s nincs a munkásnak kedve a munkára, mikor tudja, hogy nyomorúságosan fizettetik, mert nincs miből jobban fizetni s végre nincs kedve a munkára, mikor tudja, hogy ha sokat munkál és sokat megtakarít, nem magának takarítja meg, hanem azon feneketlen hordónak, melynek neve kincstár. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon) ti a társadalmunkban körül nézünk, látjuk •— s ezt fájdalommal constatálja mindegyikünk — hogy a közszellem hanyatlott. Ezt is lehetetlen természetesnek nem találnom. Arra, hogy a közszellem fenntartassák, hogy a nemzet kebelében lelkesedés legyen, kell, hogy létezzék egy eszme, mely őt lelkesíti, kell, hogy járjon előtte egy kép, mely őt buzdítja. Mi lelkesítse ma a magyart, mi az a remény, melyet neki nyújtanak, melyik az a nagy czél, melynek kivívására felhívják. A magyar nemzet a mai kormány rendszer szerint, igavonó subjectummá alacsonyittatott. Azért van, hogy adót fizessen, mentől többet, akár birja, akár nem. Még csak azt sem teszik meg, hogy arra a czélra fordítsák az adót, a mire ő kívánja, sőt még csak azt sem, hogy legalább arra a czélra ne fordítsák, melyre határozottan mondja, hogy nem akarja. Mondom, nagyon fogok örvendeni, ha kérdésemre a t. kormány szíves lesz hasonló őszinteséggel válaszolni. Jön az utolsó pont: hogy a kormány jövőre nézve nem nyújt semmi tájékozást. Igaz, hogy van erre vonatkozólag valami amiuister ur exposéjában; és valami a pénzügyi bizottság általános jelentésében. Miből áll ez a valami? a pénzügyminister kilátásba helyezi, hogy rendezni fogja az ország pénzügyeit, részint az által, hogy fokozni fogja, mihelyt a körülmények megengedik, a fogyasztási adókat és fokozni fogja az egyenes adót is, illetőleg a jövedelmi pótadót, melyet ő igen csekélynek talál. Ez nem jövő, ez nem eszme, nem politikai terv s nem programm, hanem örökös folytatása annak, hogy csavarjunk ki annyi adót, a mennyit lehet, minden tekintet nélkül az ország közgazdasági érdekeire. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) A pénzügyi bizottság előadója azt mondja, nincs más mód, mint meghúzni magunkat, kevesbíteni a kiadásokat és tenni annyit, a mennyit tehetünk erőnk kifejlesztésére és ő azt hiszi, hogy a jelen költségvetés ennek már megfelel. Ugyan kérem, hol van az a költség, a melyet a pénzügyi bizottság azon czélból ajánl, hogy a nemzet erejét kifejleszsze ? Talán az a nyomorult pár ezer forint az, a mely a költségvetésben gúnyképen szerepel az ipar és kereskedelem fejlesztésére ? Azt mondja a t. minister ur, hogy a deficitet csak kétféleképen lehet elenyésztetni és pedig vagy kiadások apasztása, vagy pedig a jövedelmek fokozása által. Ez tény. Igen, de a jövedelmek fokozása alatt nem kell mindig a kincstár jövedelmét érteni-Azonban szerintem egy harmadik módja is van a deficit elenyésztésének és ez az, hogy a nemzet jövedelmét fokozzuk, hogy igyekezzünk közgazdasági forrásokat nyitni, hogy emelkedhessek a nemzet jóléte, mert csak ekkor nem lesz szükség adóemelésre, mivel ekkor Önkényt emelkedik a kincstárjövedelme. (Uyy van! a szélső balfelöl.) Ezt az eszmét a pénzügyminister ur perhorreskálja és erről sem exposéjában, sem előterjesztéseiben nincsen szó. Ha a t. képviselőház bármely tagja én hozzám intézné azt a kérdést, hogy miképen vélném én Magyarország jövőjét biztosítani, (Halljuk!) én erre csak azt válaszolnám, hogy én nem vélem Magyarország jövőjét másképen rendezni és biztosítani, a mint ezt e párt kijelölte vagyis, hogy adjuk vissza a nemzetnek önrendelkezési jogát. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ekkor rendezheti magát Magyarország, akkor lesz jelene és jövője. (Ugy van! szélső bal/elől.) Tudom, hogy önök igen sokszor szánakozva néznek ránk, midőn erről beszélünk, mondván, hogy milyen utópisták. En azonban remélem, hogy fog jönni idő, hogy önöknek is ez lesz meggyőződésök, midőn belátandják, hogy Magyarországra nézve másképen nincs menekülés. Három felfogás létezik Magyarország existentiájára nézve. Az egyik az, melynek Deák Ferencz adott kifejezést, a mely szerint Mngyarország jövője az Ausztriával való miuél szorosabb kapcsolat által van biztosítva. A második melyet ez idő szerint e képviselőházban én és elvtársaim képviselünk, a mely szerint Magyarország jövőjét csak ugy lehet biztosítani, ha Ausztriával más viszonyunk nincsen, mint a melynek törvényeink szerint lenni kell, t. i. a fejedelem azonossága.^ A harmadik felfogás pedig Kossuth Lajosé, (Éljenzés szélső balfelöl) ki határozottan azt mondja, hogy lehetetlen e kettőt összeegyeztetni és csak is a teljes elszakadásban van menekülés. Hogy az első felfogás téves, azt már a tények bebizonyították. Bárki önök közül olvassa is el nyugodtan a 10 évi kimutatást, lehetetlen, ha csak önmagát nem akarja ámítani, hogy azon eonelusióra ne jusson, hogy ez alapot fenntartani nem lehet, ha e nemzetet nem akarjuk elpusztulni hagyni. Már most csak a másik két felfogás van hátra, Én azt hiszem, hogy önöknek legalább nem áll érdekükben azt bizonyítgatni, hogy felfogásunk utópia, mert ebből