Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

jg^ 211. országos ülés febraár 27. 1880. termében nyíltan feltárom a nemzetnek, a nemzet egy részének erkölcsi nyomorát. (Halljuk!) Lesznek, kik vigyázatlansággal, meglehet, hazafiatlansággal fognak vádolni, de én azt tartom, hogy a sebet, ha megakarjuk gyógyítani, fel kell tárnunk, fel kell takarnuuk. Más népek is szenvedtek hasouló bajokban, póld. Anglia és Franeziaország a múlt sőt a jelen században is. De minthogy erős kézzel nyúltak hozzá a gyógyításhoz, az nekik sikerült. Meglehet, hogy ha bajainkat feltárjuk, a világ el fog szörnyedül, de másrészt ha látja, hogy van bennünk akarat, és van bennünk erő a gyógyítás eszközeit is megragadni: becsülni és tiszteim fog. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ellenben, ha azt kellene tapasztalnia, hogy erkölcsi bajainkat takargatni, szépítgetni akarjuk, akkor a tisztetettel ellenkező érzés támadna kebelében. Azért ismétlem, hogy a bajt meggyógyíthassuk, fel kell azt takarnunk. Nézzük tehát, miben nyilatkozik nálunk az erkölcsi sülyedés ? (Halljuk!) Mellőzöm a kórnak a magán életre vonatkozó tüneteit. Csak azokat veszem röviden szemügyre, a melyek a közéletben nyilvánulnak. Fájdalom, ezek is elég számosak és komoly természetűek. A hivatalos pénzek hűtleu kezelése, a hivatalos állásnak a maga megrongált vagyoni viszonyainak helyreállítására való felhasználása, váltók, sőt okiratok hamisítása, a közvagyonnak jogtalan visszatartása, vagy pedig az abban való jogtalan részesülés, a hivatalos állásnak protektio utján való elnyerése, a hivatalos kötelességek hanyag, vagy épen részrehajló, lelkiismeretlen teljesítése, s hogy el ne feledjem azt, a mi igen nagyon el van terjedve, a választásoknál űzött vesztegetések és egyéb visszaélések, ezek a kórnak tünetei, melyek a nyilvános életben mutatkoznak. Ezeket eltagadni nem lehet, szépítgetni, menteni nem szabad, ezeket kiirtani halaszthatlan kötelességünk. Az eszközöket részint a törvényhozás, részint a kormány köréből kiinduló intézkedések, részint pedig ugy a törvényhozás, mint a kormány tagjainak példája fogja szolgáltatni. Igenis uraim, a törvényhozó test és a ministerek által adandó példa hathatós gyógyszere lesz e betegségnek. Avagy nem talál-e a köztisztviselő a maga részrehajlására mentséget azon körülményben, hogy a kérvénynyel megtámadott választások megbirálásával nem mindig a törvény és az igazság, hanem sok esetben pártszenvedély, máskor pajtáskodás, vagy mint a legközelebbi időkben történt, a pártok egymás közti megegyezése a döntő. (Ugy van! a szélsőbalon.) És nem talál-e mentséget a maga hanyagságára a hivatalnok, midőn azt látja, hogy az országgyűlési képviselők, a helyett, hogy törvényhozói kötelességüket híven teljesítenék, ámbár napidíjaikat pontosan felveszik. (Zajos helyeslés bal/elől) saját maguk dolga után látnak „nummulos curant, villulas, hortulos, non republieam." Ez utóbbi bajnak orvoslására nem ajánlhatok hathatósabb szert a nyilvánosság ostoránál, (Zajos helyeslés bal/elöl.) miglen az előbbit a curiai bíráskodás behozatala által remélem orvosolni. És nem hat-e lankasztólag a szegény tisztviselőre, a szegény hivatalnokra azon látvány, miszerint hol kortesszolgálatok, hol pedig egyes hatalmas befolyásos urak, képviselők ajánlása többet ér a képességnél és az érdemeknél. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És várható-e pontosság, lelkiismeretes eljárás az olyan emberektől, a kik tudják, hogy hátuk megett hatalmas pártfogó áll, a ki őket esetleg ótalomba veheti? A versenyvizsga, a melyet évekkel ezelőtt indítványoztam és a mely Angliában a protektio rendszerének nagyrészt véget vetett, minálunk is üdvös eredményt szülne. A mi pedig a hivatalos hanyagságot, a képességhiányt vagy épen roszakaratot illeti, ez ellen, t. képviselőház, a qualifieatiónak meghatározása, vagy ha tetszik, vizsgának behozatala, azonkívül szigorú ellenőrzés és a felelősségnek valósággá tétele fog biztos eszközül szolgálni. Ha a köztisztviselő tudja, hogy csak tanulás, csak érdem által juthat bizonyos állásba; ha midőn azt elnyerte, tudja, hogy szigorúan ellenőriztetik, hogy elöljárói folytonos felügyeletet gyakorolnak rá, hogy ha ő és elöljárói is tudják, hogy felelelősségre fognak vonatni, akkor remélem, t. képviselőház, hogy köztisztviselőink nem csak alkalmasabb, hanem lélekismeretesebb emberek is lesznek. (Ugy van! balfelöl.) A mi ezen ellenőrzést illeti, t. ház, legyen szabad arra figyelmeztetnem önöket, hogy Francziaországban, a hol Grünwald Béla képviselő ur szerint a központosítási rendszer mellett a közigazgatás legjobban van szervezve, a tisztviselő a lehető legnagyobb felügyelet, lehető legnagyobb ellenőrzés alatt áll. -ti minden ministernek vannak a maga országos főfelügyelői, kik folytonosan járnak, kelnek, vizsgálnak hivatalokat előre meg nem határozott időben s a kik a legkisebb kihágást, a legkisebb rendetlenséget feljelentik a ministernek, hogy azt megbüntesse. (Elénk helyeslés balfelöl.) De nem kell Francziaországba menni. Itt van a magyar-osztrák bank. Egy főhivatalookátál hallottam, miként gyakorolja az az ellenőrzést a maga tisztviselői felett. A kiküldött hivatalnok, hogy az illető ne értesülhessen megérkezése napjáról, bárkinek, még saját nejének sem mondhatja meg, hova indul, és csak miután küldetése helyén megérkezett, értesítheti családját hollétéről. Csak ily szigor meiletí képzelhető az, hogy oly intézet, mint az osztrák-magyar bank, oly