Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

i20ő. országos ülés február 20. 1S80. íí senki sem érti, hogy annak mi volt a czélja. Mi jeleztük annak czélját, de e czélt önök nem akarták beismerni, t. i. azt, hogy ennek világos ezélja Kossuth Lajos ellen volt intézve. {Igaz! Ugy van\ a szélső baloldalon). Önöknek az volt ä czélja; különösen a t. kormányelnök ur megakarta mutatni bizonyos körök előtt, a hol Kossuth Lajos neve ma is odiosus, hogy a mit senkisem akart, a mit meg nem tett soha, absolut kormány sem, azt meg fogja tenni ő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi figyelmeztettük, kértük mindnyájan, hogy legalább az erre vonatkozó részt hagyja ki a törvényjavaslatból. De nem tették, mert hiszen csakis az erre vonatkozó rész adta meg létokát ezen törvénynek. Nem tudom, mikép vélekednek ma, de annyit mondhatok, hogy ezen sok csapás után, a melyek nagy hazánkfiát érték azon naptól fogva, hogy hazáját elhagyni kénytelen volt, azon sok keserűség, csalódással szemben, a melyen ő keresztül meut, soha egy dolog nem bántotta annyira, mint ez, soha oly mély sebet nem vágott lelkén, mint ez a dolog; még csak azt sem tisztelték benne, a mit az absolut kormány is a legdühöngőbb időben tisztelt benne, tisztelte az apát, mert oda küldötte hozzá gyermekeit. Önök azt sem tisztelték beimé, megsértették benne a polgárt, a hazafit és megsértették atyai szivét. (Igaz! Igaz! a szélső balon.) Ez legfényesebb reform a mit önök hozhattak,' és hogy a törvényjavaslat akkori felszólalásunk daczára oly nagy többséggel ment keresztül a házban, ez csak azt bizonyítja, hogy mennyire veszendőben van minálunk az eszményített hazifiságnak még csak fogaimais. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Másik pontja a határozati javaslatnak az, hogy a jelen ministerium, szemben ígéretével és múltjával, nem csak hogy fogyasztotta és javította volna, de ellenkezőleg szaporította a közösügyeket. Én azt hiszem hogy ezt senki és bizonyára talán maga a minister ur sem fogja tagadni, mert hiszen ott van a bank, hiszen ha azt közössé akarta volna tenni a jelen kormány előtt bárki , csak egy tollvonásába került volna, hogy közössé tegyék, de az előbbi kormányok, melyek a közös ügyeket megalkották, nem akarták a bankot is közössé tenni. Itt van az osztrák-magyar Lloyd, ezt szintén a jeleu kormány tette törvény szerint közösügygyé. De nemcsak ez, ott vau a katona-elszállásolási törvény ; oly nagy hatáskört engedett ebben a kormány a közös hadügyministernek, hogy még az is a hadügyministertó'l függ, hogy nálunk itt saját hazánkban, hol és miképlegyen a katonaság elszállásolva. Ott van a hadmentes ségi törvény. Egy előbbi törvény határozottan intézkedett arról, hogy ezen megváltási adókból behozandó összeg kizárólag a rokkantak javára fordítandó; önök azonban közösügyet csináltak belőle, (Ugy van ! a szélső baloldalon.) A közös hadügy ministerium rendelkezik róla, a magyar pénzügyminister kezeli ugyan a péuzí, de a közös hadügyminister egyetértésével keli eljárnia; és hogy mit jelent ez a közös egyetértés, azt már volt szerencsém előbb megmagyarázni. Hogy a kormány tágítani igyekszik a delegatió hatáskörét az országgyűlés jogainak csorbításával, azt fényesen vagyis jobban mondva, nagyon sötéten bizonyítja a boszniai közigazgatásról szóló törvény. Ez nemcsak hatáskörtágítás, az által, hogy kormányunk a delegatióból valóságos kormányt csinált, a delegatió most már egy kis állammal, egy országgal rendelkezik. És ha tekintetbe vesszük, hogy mi a jutalma azon sok áldozatnak, melyet a kormány hoz, — mert hiszen az ember azt hinné, hogy a delegatiok sietve megragadják a legelső alkalmat, hogy hálájuknak adjanak kifejezést Magyarország iránt, a mely nekik oly szépen enged mindent és lassan, szépen közeledik a centralparlament felé és ime látjuk, hogy a hálát miként rójják le, látnunk kellett azon valóban botrányos dolgot, hogy mikor azon szegény nyomorúságos városról, az elpusztult Szegedről volt szó, mely az egész világot szánalomra kényszerűé, mikor arról volt szó, hogy e romban levő városnak egy laktanyát adjanak, akkor, mint egy ember állott ott az osztrák delegatió és nemet mondott; (Ugy van! Ugy van /) és tanúi voltunk azon nevetséges látványnak, hogy azon testület, mely hivatva van a monarchia léte felett dönteni, oly nevetséges, hogy általa be van bizonyítva az, bogy 46 meg 46 aequale semmi. (Elénk derültség.) T. ház! Mielőtt a conclusióra jutnék, engedje meg a kormány, hogy tőle egy őszinte kérdésre, egy őszinte feleletet kérjek. (Halljuk!) Ha körül nézünk az országban bármelyik téren, legyen az politikai, közigazgatási, közgazdasági és társadalmi téren és fontolóra vesszük, hova jutottunk ezen Öt évi kormányzás alatt, azt vagyok bátor kérdeni, mondja meg a kormány egész őszintén, megvan-e magával elégedve? (Elénk derültség a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Ha magához intézi a kérdést, a mint felteszem hazafiasságáról, becsületességéről, hogy néha-néha, nyugott perczeikben, magányukban kérdést intéznek magukhoz, vájjon működésünkkel használtunk-e az országnak? Kérdem, milyen feleletet ad erre magának a t. kormány ? Én látom, hogy mi pénzügyi tekintetben napról napra hanyatlunk. Látjuk ezt a közgazdaság terén. Hánykódnak, vergődnek iparosaink, kereskedőink a légbe kapkodnak s horgonyt keresnek, melybe kapaszkodva, életmódot biztosítsanak maguknak, talajt keresnek, melyen működésüket megindíthassák. És nem