Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

10 205 országos ülés febraár 20. 1880. barátságot. Tartok tőle, hogy Önök oly kevés óvatossággal járnak el ezen szövetséggel való dicsekvésükben, hogy ez már csaknem provoeatiót képez a többi hatalmakkal szemben. Aggodalmamnak kell kifejezést adnom a tekintetben, hogy ezen szövetség folytonos mutogatása nem fogja-e előidézni azt, hogy Franeziaország, mely természetesen nyugtalanul nézheti ezen szövetség megerősödését, {Ügy van! a szélső balon) nem fog-e nagyon közeledni Oroszországhoz és választani kellvén, Olaszország nem áll-e be harmadik nak ezen szövetségbe? S akkor ugy fogunk állni, hogy egyrészről lesz Ausztria-Magyarország és Németország, másrészről Franeziaország, melynek vannak németellenes érdekei, továbbá Olaszország, melynek vannak osztrák ellenes érdekei és végre Oroszország, melynek vannak osztrákés magyarellenes érdekei. {Helyeslés a szélső balon.) Lehetetlen t. ház, hogy ezzel idejekorán ne foglalkozzunk, mielőtt a kormány bele nem rántja ismét a nemzetet oly kényszerhelyzetbe, a melyen azután segítni nem lehet. Sokat beszélnek az utolsó időkben az olasz irridentáról. Én meglehetősen ismerem ezt a mozgalmat, annak kezdetét, horderejét s bízvást merem állítani, hogy ez a mozgalom, mely eredetileg Olaszország csak egy kis csoportjára szorítkozott, napról-napra terjed és komoly mérveket kezd ölteni, ez egyenesen önök bosnyák politikájuknak tulajdonítható. {Ugy van! a szélső bakm.) Igen természetesnek kell azt találnom, hogy az a nemzet, mely nem felejtheti el soha régi ellenségét, legalább nem felejtheti el azt, hogy ellensége volt, nem nézheti nyugodt szemmel, midőn ugyanazon volt ellensége, épp az ő határai felé terjeszkedik, de nem nézheti nyugodt szemmel egy hatalom sem. Ha önök már oly nagy súlyt helyeznek erre a nagy monarchiára, azt hiszem, első sorban oda kellene törekedni, hogy ez a nagy monarchia egyszer állapodjék meg, hogy a világ tudja, mit akar, hová czéloz. Ha körülnézünk Európában, mindenütt látjuk, a hol nagy hatalom van, hogy vagy megállapodott, megmarad, a hol van, vagy pedig van missiója s ezt nyíltan bevallja. Ott van Franeziaország, ez beéri azzal, hogy saját nagyhatalmát a maga körében belül fejleszsze, így Anglia s több nagy hatalom. Ott van Oroszország, mely terjeszkedni akar, de nem csinál titkot s megmondja, hogy nagy szláv birodalmat akar létesítni s fel akarja karolni az összes szláv elemeket. Ha kérdi valaki önöktől, hogy mit akar Ausztria? Mindenekelőtt azt, a hol van valami venni való. {Igaz! a szélső baloldalon.) Ö épp ugy beéri, ha Spanyol, Németvagy Olaszországban, vagy keleten Oláhországbau uralkodik; a hol valami venni való van, ott keres» Lehetetlenség, hogy ily politika féltékenységet, aggodalmat ne keltsen a többi hatalmaknál. Ennyit akartam röviden a külügyekre vonatkozólag megjegyezni. Áttérek most a határozati javaslat második pontjára, azon politikára t. i., a melyet a t. kormány a beligazgatás terén követett s különösen a reform-törvényekre, a melyeket alkotott. Rendkívül hosszú sor volna, ha azt mind elő akarnám adni. Összeszámláltam tegnap, hogy ezen rövid 5 év alatt a t. kormány nem kevesebb, mint 236 törvényt vitt keresztül e házban. Ennyi elég, hogy a félvilágot agyon kormányozza. Megjegyzem mellesleg, hogy ha meggondoljuk, hogy még a pénzügyminister ur saját kimutatása szerint is, 248 millióra megy az adósság, melyet önök, e néhány év alatt csináltak — szerintem sokkal többre megy, mert akkor minden törvényünk többe kerül egy-egy milliónál, e 236 törvény köztt, nagyon sokat mondok, ha beismerem, hogy van 6 törvény, a mely talán jónak mondható. Magára a közigazgatásra átalában kiterjeszkedni nem akarok, de azt hiszem, maga a t. belügyminister ur sem fogja tagadui, hogy az ő kedvencz eszméje, az a közigazgatási bizottság, a melytől ő az egész közigazgatás újjá születését várta, hogy az nem felelt meg még annak se, a mit ő maga vár. A reform-törvények köztt vájjon melyiket említsem ? Volt egy, melyet a ház hosszú évek óta sürgetett, a melyet igazán reformnak lehetett volna mondani, a melyet a kormány ismételve megigért, beismervén, hogy az olyan, hogy okvetlenül szükséges ez iránt törvényhozásilag intézkedni, értem a polgári házasság behozatalát. Az ismételt igéret daczára, mindenre találtak időt, oly törvények meghozatalára is, a melyekről legkevésbbé lehet mondani, hogy okvetetlenül szükséges törvényes intézkedés, de arra az egyre nem találtak; annak javítására, a mi rosznak jeleztetett s hosszú éveken át önök nem értek reá, de igenis reá értek oly törvényeket hozni, a melyek vagy szaporították a közös ügyeket, vagy elvontak egy darabkát a megyei önkormányzattól, vagy pedig egyenesen arra voltak számítva, hogy önöknek a hatalomban való megmaradását mentől inkább biztosítsa. Igenis a reformjavaslatok között ott szerepel egy, a melyre nézre a kormány határozottan kimondta, hogy azt a polgáriasodás követeli, mert lehetetlenség, hogy az ország ne legyen tisztában az iránt törvény szerint is, hogy ki az állam polgára esnem állampolgár. Meghozták azt az absurdumot, a melynek neve honosítási törvény. Én az óta igen sok emberrel érintkeztem, a kik különben az önök pártjához tartoznak s egyetlenegyet sem találtam, a ki ne vallotta volna be azt, hogy ezen törvény meghozása egészen felesleges volt,