Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-210

138 210. országos ülés február 26. 1880. mint az általam felolvasott hely bizonyítja, minden hivatal, minden fizetés és minden előléptetés a kormánytól váratik; a hol a társadalom egy része a kormányon ül s annak pártját képezi, a másik pedig oda jutni törekszik: vájjon, hogy képzelhető akkor az eszmék és elvek időnként való felüdülése? (Helyeslés a szélső baloldalon.) En ezt nem képzelhetem, t. ház, de többet mondok : hisz saját rövid idejű parlamentarismusunk története is már nagyon szomorú bizonyítékokat szolgáltat e kérdésben. Kada Elek t. képviselőtársam felemlítette az előbb, nekem is volt már régebben szerencsém felemlíteni, hogy a múlt képviselőválasztásoknál, mi kormánypárti programmot voltaképen nem hallottunk s nem láttunk az egész országban s mégis, miután a képviselő urak velünk együtt meg voltak választva s idejöttek, noha mi abban a hitben éltünk, hogy mi talán a háznak V* részét foglaljuk el, a másik ellenzék pedig a másik két negyedét, ime azt láttuk, hogy a kormánypárt erősebb, mint valaha. Magam ismertem választó kerületet, a hol lehetetlen volt — jelentékeny díj kitűzése mellett is embert találni — a ki a választás előtt azt mondta volna, hogy ő kormánypárti; (Derültség a szélső baloldalon) de midőn a képviselőválasztás ideje bekövetkezett, akkor előjött a főispán, előjöttek a kir. törvényszékek, a kir. járásbíróságok, a kir. adóhivatalok, a kir. illetékszabási hivatalok, kir. posták, a kir. távírdák és egyéb kir. hivatalok; (Derültség a szélső' baloldalon) előjöttek a szolgabirák, előjöttek a kormány befolyása és kinevezése alatt álló beneficiumok és stallumok és egyéb mindenféle sine curák és azon vettük magunkat észre, hogy abban a kerületben, a hol igen nagy büntetés terhe alatt sem akarta volna valaki kimondani azt, hogy ő kormánypárti, abban a kerületben egyszer csak megszaporodott a kormánypárt. Mit tesz ez, T. képviselő urak? Ez azt teszi, hogy ha mi a municipalis önkormányzatnak még mindig meglévő foszlányait is szélnek szórjuk, ha mi a magyar társadalomban még mindig élő municipalis önkormányzati törekvéseket tökéletesen semmivé tesszük, ha mindenüvé az államilag központosított közigazgatást és annak engedelmes és alázatos közegeit helyezzük, akkor, t. ház, a kit a véletlen vakszerencse abban a ministeri székben talál, arról hiába készítünk kalendáriumát évről évre: az ott fog megmaradni, mig a temetőbe nem viszik onnan, (Derültség) ha ugyan meg akar maradni. Ez egyik főindokom nekem, a miért én sem azon eszmét magát, a mi viszonyaink köztt most nem helyeselhetem, sem az ebből fejleszthető intézményt pártolni nem tudom. De nekem más indokom is van még és megvallom, hogy ezen indokomat oly fontosnak, közelállónak és kézzel foghatónak tartom, hogy még ma is csodálkozom azon, hogy az igen t. egyesült ellenzék ezen indok daczára miért s Isten tudja miért tartotta megengedhetőnek ezen kérdés felvetését; nevezetesen az én indokom az, hogy ha lelkem mélyéből meg volnék is győződve arról, hogy a reformok ezen a téren és ebben az irányban szükségesek, a melyben és a mely irányban azt Grünwald Béla tisztelt képviselő ur kigondolta, még akkor is a lehető legnagyobb aggodalommal tartózkodnám attól, hogy éppen most, a jelen cabinetnek vezetése alatt indíttassanak meg ily kérdések. Később majd lesz szerencsém erre valamelyest mondani. Hiszen öt éve, hogy a mi nagykérdéshez ez a cabinet hozzá nyúlt, az a kérdés mind elromlott; (Igaz! ugy van! a szélső baloldalon.) azon kérdéseknek egyike sem oldatott meg ugy, a mint azt a nemzet érdeke, becsülete, vagy méltósága magával hozta volna. (Igaz! ugy van! a szélső baloldalon.) És éppen most, ezen cabinet alatt és éppen akkor, mikor a t. szabadelvű párt teljesen megnyugszik abban, hogy a jelenlegi cabinetnek programmja nincs és nemcsak, hogy ebbe megnyugszik, mert én azt még természetesnek is találom, mert hiszen magának a pártnak sincs, hanem mikor megéljenzi és meg is tapsolja azért, mert programmja nincs, nem értem, hogy ily körülmények köztt, mikor a nemzet kebelében a nagy indolentia helyes, vagy legalább érthető indok alapját vett uralmat, hogy akkor ily időben, ily nagy kérdés indíttassák meg, hozassák ide, mikor önök tudják azt, hogy hiszen elég csak a kérdést kilökni, önök annak nem urai többé, hanem akármit mondjon a minísterelnök ur, hogy ő elhalasztandónak tartja a dolgot, mihelyt egyszer megadják önök erre a jelszót, meglátják, hogy szavukon fogják és ha aztán a t. ministerelnök és belügyminister fogja majd a kérdést kezébe venni, ám tessék akkor vigasztalást találni abban, minő megoldásra fogja az azt vezetni. (Derültség a balon.) De t. ház, még egy és utolsó indokomra mutatok, melynél fogva én a kérdésnek most felvetését és a kérdésnek aképen leendő megoldását, a miképen az terveztetik, általában nem helyeslem. (Halljuk!) Azt mondja Grünwald képviselő ur, hogy „az államélet minden ágában követelni fogjuk a hatalmi eszközöket, melyekre az államnak szüksége van, hogy legfőbb nemzeti czéljainkat tervszerüleg megvalósíthassuk" Mi tehát a programm? Mit tesz ez? Ez a programm azt teszi, hogy a társadalom minden lehető erőit az intézmények által központosítani kell, hogy ezen központosított állami erők tegyék nagygyá, erőssé a nemzetet. Elfogadom a tételt. De csak akkor és azon feltétel alatt fogadom el, ha a magyar államélet épületének