Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
210. országos ülés február 26. 1880. 139 ékköve, a korona magyar lesz (ügy van! a szélső' baloldalon.) Elfogadom akkor, ha Magyarország állami és társadalmi életműködésének igen sok gyümölcse nem oly államszövetség ölébe hull — s nem az Ausztriával való közösség által parancsolt czélok kivitelére fordittatik, — a mely szövetséget én mai alakjában, a magyar nemzet jelenére czélszerűnek, jövőjére nézve hasznosnak nem látok. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Igenis, ha mi kizárólagos urai volnánk önsorsunknak, ha, a mi legfőbb, a nemzet anyagi erejét közvetlen közelről érdeklő kérdéseinkben Ausztriának is igen nagy befolyása, igen nagy, sőt a miénknél nagyobb befolyása nem volna; (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbalon) ha a mi királyunkat, mint főleg magyar királyt, mint olyat tisztelhetnők, a ki csak személyes viszonyban áll Ausztriával, tisztelhetnők pedig a magyar nemzet ősi erényeivel, akkor elfogadnám a programmot rögtön. De azt kérdem Grrünwald képviselő úrtól, hogy ma, Magyarország jelen helyzetében megvan-e győződve arról, hogy nem ma, nem holnap, nem a jövő évben, hanem még a mi életünkben, néhány év, vagy évtized múlva nem fog-e bekövetkezni oly állapot, a minő bekövetkezett 1849-ben, 50-ben, 61-ben ;(Ogy van! ügy van! a szélső baloldalon) vájjon nem fog-e bekövetkezni olyan helyzet, mely bekövetkezett 1812-től 1825-ig? (Ugy van! a szélső baloldalon) és azt kérdem, ha a nemzet minden politikai ereje, még pedig állami intézmények kapcsán, eoncentrálva lett volna a hatalom kezében, vájjon a nemzet azon iszonyú megtámadásokat, melyeket a műit században és a jelen században ért, képes lett volna-e kiállani ? Hiszen csak egy éve annak, hogy a ministerelnök ur azzal fenyegetett minket, hogy ha ő elhagyja székét, minő rettenetes catastrofa következik be. Minő catastrofát értett? Azt, hogy alkotmányunkat fenntartani nem fogjuk. Vájjon egy oly hatalom, mely képes lesz, — pedig hiszen képes lehet, mert mindig fenyeget vele a ministerelnök ur, — ha képes lesz, moudom, bizonyos világhelyzetben Magyarországalkotmányát megzsibbasztani s azon központosított államhatalmat nem a magyar faj megerősítésére, hanem idegen érdekek megvalósítására fordítani, akkor bekövetkezik azon rendkívüli szerencsétlenség, hogy a nemzet védelem nélkül áll, bekövetkezhetik azon állapot, mikor nemzeti alkotmánya s annak védbástyái nem léteznek sőt még azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy e védbástyákat az erőszak döntötte le, (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon) hanem csak vissza kell emlékezni 1880-ra, mikor egy hazafias ellenzék maga ajánlotta e védbástyák ledöntését. Ha látom az öt évi fejlődést, nem vagyok biztos és mindaddig, mig nem vagyok biztos, nem csak arra nem törekszem, hogy a helyhatósági önkormányzatban rejlő politikai erőket, és ellenállási képességet lerontsam és az állam központosított hatalmának adjam át ellenőrzés nélkül, hanem szükségesnek tartom mindaddig, mig teljes biztonságot nemzeti különlétünk nem nyer, a municipalis önkormányzat gyarapítását, intézményekben való megerősödését s minél szélesebb alapra helyezését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József : Még azután is ! Eötvös Károly: Azutánról majd azután beszélünk. (Derültség.) Nem fogok tovább e kérdéssel foglalkozni, (Halljuk !) ugy is sokáig foglalkoztam vele, hanem áttérek most az igen t. kormánynak programmjára, ha ugyan ebben vau lehetőség. A t. ministerelnök ur s talán a t. péuzügyminister ur is, ezelőtt egy évvel megígérni méltóztattak, hogy majd elkövetkezik annak ideje, mikor ők programmal fognak előállani, majd elkövetkezik akkor, ha ők a kincstári jegyeket a forgalomból kiveszik s azon nagy pénzügyi feladattal nem kell többé bajlódniuk, akkor igenis helyén lesz, hogy a kormány részletes programmal álljon elő. Szerencsére a feltétel bekövetkezett , azonban szerencsétlenségre a programm nem következett be. De valami mégis bekövetkezett. Nevezetesen a t. ministerelnök ur minapi beszédében egy csomó törvényjavaslatot számlált el, melyekről nem ugyan ő, hanem a hozzá közel álló lapok és szónokok azt mondották, hogy azon törvényjavaslatok előszámlálása képezi voltaképen a jelen kormány programmját a jelenre és a legközelebbi jövőre. Nekem legalább — s azt hiszem valamennyiünknek — azon törvényjavaslatokról volt már tudomásunk, egyet vagy kettőt kivéve. Egyik, a melyről nem volt tudomásom,. — hallottam ugyan hiréi, neszét, de — megvallom —- nem hittem, hogy a t. ministerelnök ur magáévá tegye •— a sajtószabadság megrendszabályozására vonatkozó törvényjavaslat, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) melyet t. barátom Dárday Sándor indítványozott a jogügyi bizottságban s melyet reményiem, hogy mai beszédében bővebben fog indokolni. Hozzá kell szólanom e kérdéshez a lehető röviden, mert a t. ministerelnök ur ma hozta fel s mert voítaképen ugy Játszik, ez a legfőbb törvényjavaslat az, mely hivatva van azon programmot képezni, melynek alapján a deficit is talán megszűnnék. (Derültség a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a fennálló sajtóügyi törvény — mely megjegyzem, 48-ban kelt és már nagyon kevés társa vau akkori dátumú, mely egyik, vagy másik utón, egyik 18*
