Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
210. országos ülés február 26. 1880. 137 a közigazgatásnak sem ilyen, sem olyan rendezésével nem segítünk. [Helyeslés a szélső balon). De én csak lehető röviden kívánom jellemezni azon indokokat, melyeknél fogva én az állami közigazgatás intézményét, ugy, a mint azt Grünwald Béla t. barátom értelmezi és ugy is, a hogy Apponyi képviselő ur értelmezni látszik, nem fogadom el. Nem fogadom el először legközelebb álló pénzügyi szempontból sem. Ma a közigazgatásra 7 millió forintot költünk. Azt hiszem, hogy mihelyt azon intézmények életbelépnének, melyeknek valóban meg kell lenniök, hogy az állami közigazgatás létrejöjjön, a hét millió nagyon is elégtelennek fog mutatkozni és talán ugy, mint az igazságszolgáltatásnál öt millió tíz millióra emelkedett, a közigazgatásnál a hét millióból tizenkét, vágj? tizennégy millió lenne. Nézetem szerint, a mi állami pénzügyeink jelenlegi helyzete ezt absolute meg nem birja. De nem fogadom el azon eszmét és az abból kifejlődő intézményeket történelmi fejlődésünknek a Kada t. barátom által fejtegetett szempontból sem. Nem akarok bővebben kitérni erre, csak megjegyzem, hogy mi, mikor állami existentiánk belső szerveit állítjuk fel, kötelesek vagyunk a mi nemzeti individualitásunkat állami institutióinkban tisztelni és kímélni, mert én részemről ezei* állam fennlétére, csak ugy fektetek súlyt és azt csak ugy becsülöm meg, ha ez magyar és ha intézményeiben is magyar. (Elénk helyeslés a szélső balon.) A magyar faj individuális existentiáját is másrészről csak ugy vélem biztosítottnak, ha állami institutióink a nemzet individualitásának és természetének lehetőleg megfelelnek. Ezért fektetek súlyt a történeti intézményekre és ezeket nem eltörölni óhajtom és kivált nem akkor, mikor azok hasznavehetlenségeről nincs meggyőződve senki, hanem azon institutiókat mindig » nemzet jellemének megfelelőleg akarom fejleszteni. De, t. ház, nem fogadhatom el azon eszmét és ellenezni fogom az annak megfelelőleg javasolt intézményeket azért is, mert az általános emberiségi fejlődéssel sem tartora megegyeztethetőnek azt. Nem akarnék félreértetni, de hosszas sem akarok lenni, megjegyzem csak azt, hogy korszakunknak igen nagy államférfiai és igen nagy gondolkodói vették tüzetes vizsgálat alá ezen kérdést és a kik nézetem szerint a legnagyobbak, habár nem éppen continentalisak, egészen más eredményre jutottak, mint Grünwald Béla t. barátom. Korunk egyik legnagyobb gondolkozója Stuart Mill, mulhatlannl fenntartandónak tartja a municipalis önkormányzatot a legszélesebb értelemben és mulliatlanul kárhozatosnak taríja a kormány beavatkozását az önkormányzati jogokba, kárhozatosnak ismét a lehető legszélesebb értelemben. Három KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. X. KÖTET. nagy okot hoz fel erre. Először az önkormányzati működés sokkal czélszerübb a társadalmi és politikai működés terén, mert a kiket a közügy közvetlenül érdekel, azok azt sokkal jobban végzik el, mint a kormány. Az a község, az a megye, az a politikai egyén, ki közvetlenül érdekelt általa, sokkal jobban tudja ezt elintézni, mint a kormány. A második indoka ez — s ez nálunk régóta a nemzet átalános tudatába átment dolog — hogy t. i. a helyhatósági önkormányzat, a municipalis autonómia képezi az állampolgár valódi fejlesztő iskoláját és az képezi egy szabad nép politikai fejlődésének igazi gyakorlati részét. A harmadik indokot, melyhez éu mé<? megjegyzéseket akarok csatolni, engedje meg a t. ház, felolvasnom. (Halljuk!) „A harmadik és legfontosabb ok, a miért, kormány beavatkozását korlátolni szükséges, azon nagy hátrány, mely hatalmának ily túlságos növeléséből származnék. Minden új működési ágazat, mely a kormány cselekvési körét tágítja, csak az emberi vágyakra és félelmekre gyakorolt befolyását növeli, minek folytán a közönség tevékenyebb, nagyravágyóbb része mindinkább a kormánynak, vagy azon párinak, mely kormányra jutni iparkodik, uszályhordozójává válik. Ha az utak, vasutak, a bankok, biztosító intézetek, a nagy részvénytársulatok, az egyetemek és jótékonysági intézetek, mind a kormány tevékenységének kifolyása volnának; ha ezenfelül még a municipalis testületek és a helyhatóságok is a központi kormányzat fiókjaivá válnának; — ha mindazon különféle vállalatok tisztviselői a kormánytól várnák kineveztetésüket, fizetésüket és előléptetésüket, maga a sajtószabadság s a törvényhozás népszerű szerkezete sem volna képes meggátolni, hogy Anglia, vagy bármely más ország csak névleg legyen szabad." T. képviselőház! En ehhez egy észrevételt akarok kapcsolni, melyet a nagy gondolkodó itt nem mond ki, de a mely azt hiszem, hogy ettől az észjárástól teljesen elválaszthatlan. Az én igen erős meggyőződésem t. ház, az, hogy valódi és egészséges parlamentarismus egyedül csak oly államban létezhetik, a hol a municipalis autonómia minél szélesebb mérvben ki vau terjedve s miné. mélyebb gyökeret ver. Azt hiszem, hogy az a politikai váltógazdaság és annak a nemzet szellemét s egyes nemzedékek észjárását felüdítő ereje csak ott lehetséges, a hol a nemzet társadalmi rétegeiben is önálló politikai életet él. (Helyeslés a szélső baluldalon.) Ott a hol az államgépezet pókhálószeríí tökéletességgel van berendezve, kiindulva az állam központjába helyezett kormánytól és annak mindenható keze a bureaucratián és pedantocratián keresztül lenyúl az utolsó község, egylet s az egyes egyén politikai működéséig: or + , a hol, a 18
