Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-210

210. országos ülés február 2fi. 1880. 131 teni, ily viszonyok köztt, midőn az egész társa­dalom bizonyos nyomás alatt van, azt hiszem, hogy Magyarországon jó talajra talált a corrup­tió. Hogy a társadalom minden rétege corrum­pálva van, az tény. A jelenlegi kormány azon­ban mossa kezeit és azt mondja, hogy a corrup­tióhoz semmi köze, nem szolgáltatott okot arra, hogy a eorrnptió ily mérvben kifejlődjék. Én nem követem azon rendszert, a kormányt gyanú­sítani. —• Nem követem azért, mert először a gyanúsítást nem tartom argumentumnak, másrész­ről pedig nem tartom a parlament méltóságával megegyezhető dolognak, hogy képviselő ily fegy­verrel éljen. De nem is szükséges ezen eszköz­höz folyamodni, a száraz tények beigazolják, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyokat a jelen­legi kormánynak köszönhetjük. Először azért, mert nem iparkodott a múlt kormányok által elkövetett hibákat jóvátenni, másrészről pedig oly intézkedéseket tett, melyek éppen e helyzetet elő­mozdították. Mint előbb kifejtettem, az utóbbi 12 év alatt igen nagy mérvben felszaporodott az állam által kinevezett hivatalnokok létszáma, annyira, hogy ma a ministerium egy braneh-ának nagyobb az apparátusa, mint a helytartó-tanács idejében az egész helytartó-tanácsé volt. Ezen hivatalnoki karnak fele is, feltéve a szakképzett­séget, képes volna a teendőket elvégezni és nem apasztaná továbbra az ország anyagi erejét. A megtakarításról e téren a kormány mit sem akar tudni, mert öt év alatt nem tett semmit. Nem tesz pedig semmit azért, mivel nem engedi meg a kormánypárt híveinek nexusa; nem engedi meg az, hogy a kormány a kinevezett hivatalnokok­ban találja főtámaszát. A dolog természetében fekszik, hogy az államtisztviselő, midőn tudja, hogy az ő szavazatára, vagy befolyására a kor­mánynak szüksége van, gyakran megenged ma­gának oly dolgokat, melyeknél a kormány elné­zésére számít. Nem-e Mustrálják a példák, hogy a kormány befolyásos egyénei által pártoltak biztosítva érezvén magukat, megengednek maguk­nak oly dolgokat, melyek nem állják ki az erkölcsi kritikát. Én nem akarok egyes példákra hivat­kozni, nem azért, mert habár nem vagyok össze­köttetésben a kormánynyal, én mint képviselő nem akarom a kormányt a corrupíióval „közvet­len" összeköttetésbe hozni, mert ez által azt hi­szem, nemzetem tekintélyének ha nem is ártok, de semmi esetre sem használok. De mellőzve mindezeket, lehetetlennek tartom bizalommal vi­seltetni egy oly kormány iránt, mely adott pro­grammját öt év alatt sem volt képes beváltani s főleg ezen kormánynak köszönhetjük azt, hogy megteremtette Magyarországon a politikai erkölcs­telenséget. — Az emberi természetben gyökerező tulajdonság az, hogy a közttük vezérszerepet ját­szó egyének nézeteit követik, ennek tulajdon­ságait iparkodnak elsajátítani. Kétségtelen, hogy Tisza Kálmán Magyarország utóbbi történetében vezérszerepet játszó alak. És ő nem létesítette azon nemes eszméket, melyeket az előtt hirde­tett, sőt ellenkezőleg, azokkal homlokegyenest ellenkező intézkedéseket tett [Helyeslés a szélső balon) s ma ő szerinte elveit csak azért akasz­totta szegre, mivel Magyarország helyzetén ipar­kodott segíteni, de 5 év alatt nem tudott segíteni; s ma nem terjeszt elő egy programmot, a mely látszatát adná legalább, hogy a bajon miként segít. Itt tehát az általa említett ok megszűnt s azon látszat lép előtérbe, hogy a politikai elvek szegre akasztása, csak a hatalom megszer­zése és megtartása miatt történik s igy személyes ambitió az ok. (Ügy van! a szélső balon.) S igy midőn azok, a kikben a politikai önállóság iránti hajlamot az eddigi romlatlan közvélemény tar­totta fenn, látjuk azt, hogy az oly politikai magatartást, mint a minőt a kormányelnök ur követ, egy nagy többség nem hogy elitéli, de még pártolja is, elveszítik értéküket a politikai morál iránt s nem tartják a politikai önállótlanságot oly tulajdonnak, a mi a közvélemény kárhozta­tását vonná maga után. Azok pedig, a kikben megvan a reaetionarius hajlam, bátran sorakoz­nak a kormányelnök zászlaja alá, mert látják, hogy a szabadelvüség zászlója alatt szerepelhet­nek. Felvette a kormány a szabadelvű nevet, intézkedéseiben pedig mindig a szabadelvüség ellen vét s igy ha a kormányelnök ur még soká volna kész pártját a mostani szellembea fenntar­tani, bekövetkeznék azon anomália, hogy Magyar­országon a reaetionarius eszmék tartatnának szabadelvűeknek s az ezen oldalon ülő képvise­lők tartatnának reactioüáriusoknak. A ministerelnök ur 5 évi működésének leg­aggasztóbb eredménye az, hogy azt az alkot­mányosságot, a mivel eddig biitunk, veszélybe döntötte. A közösügyeket, melyeket ő maga is roszakuak tartott, kibővítette s vállalkozott reá, hogy a dinasticus politikát a parlament bele­egyezésének törvényes látszatával keresztül vitte, a helyett, hogy mint Magyarország ministerelnöke, a kinek ellenzéki magatartásából az őszinte bátorság látszata tükrözött vissza s a ki impo­náló tehetségét lefelé ki tudja mutatni, bátran megmondta volna a Felségnek, hogy azt a nem­zeti közvélemény nem akarja s ő nem vállalko­zik reá, hogy a dinastia érdekét a nemzeti köz­vélemény ellenére keresztül vigye. (Helyeslés a szélső balon.) Tudom, hogy önök azt mondják, mi vagyunk a többség, mi vagyunk tehát a nemzeti közvélemény! Csak hogy ez az állítá­suk téves alapon nyugszik, mert csak akkor lenne helyes, ha önök programmjokban helye­selték volna a bosnyák politikát. Ha ezt tették volna, akkor majd megmutatta volna a magyar 17*

Next

/
Thumbnails
Contents