Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
132 210.országos ülés február 26.1880. közvélemény azt, hogy önöknek háromuegyed része nem ülne ott. (ügy van! a szélső balon) De mivel programmjokban ellenezték nagyobbára a boszniai politikát, könnyű reá a bírálat, vájjon a nemzeti közvélemény hamisítlanul jutott-e be a parlameutba. Ha egyes ember rövid idő alatt változtatja politikai nézetét, az nem ritka eset; hanem hogy körülbelül 150 ember, mint egy zsinór által húzott gép, rövid idő alatt mellette legyen annak, a mit ezelőtt ellenzett, az csak arra mutat, hogy a politikai morál iránti nézet nálunk változáson ment keresztül s a modern politika szótárában az önállóság szó megfezünt. [Igaz! a szélső balon.) Ez a tudat bántja a nemzetet s midőn az egész nemzet érzi, sőt a kormánypárti képviselők közű] is sok — természetesen csak súgva — és a folyóson bevallja azt, hogy alkotmányosságunk csak látszat, a nemzet megkötött kezei nem képesek széttörni azokat a bilincseket, a melyek súlya alatt fejlődése akadályozva van, nem keresik a módot, hogy e helyzet nyomasztó hatásától megszabaduljanak. Azt mondják, hogy habár el is ismerik a helyzet szomorú voltát, nem hiszik, hogy Tisza Kálmánon kivül más jobbat tudna ^teremteni, tehát pártolják őt. Es igy t. ház, ha valaki jogosítva van az egyesült ellenzékre azt mondani, hogy személyes politikát űz, önöknek van erre legkevesebb joguk, mert az önök összes politikája egy személyhez, Tisza Kálmánhoz van fűzve. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva, midőn meg vagyok győződve arról, hogy a jelen kormány a pénzügyi bajokon segíteni nem képes, hogy a fennálló politikai rendszert megváltoztatni nem akarja, nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. ház! A jelen budgetvita kétszeres érdekkel érinti azokat, a kik hazánk politikai ügyeivel komolyan foglalkoznak, mert a közönséges buclget-tárgyaláshoz hozzá jött igen t. képviselőtársunk Apponyi Albert gr. bizalmatlansági indítványa. Ily körülmények köztt kötelességemnek tartom nem a budgetaek egyes tételei felett értekezni, hanem némely dolgoknak constatálását, a mely constatálás talán imitt-amott a nézetek és meggyőződések felvilágosítására, érlelésére szolgálhat. Mindenekelőtt igen t. barátaimhoz fordulok, a kik, mint a 48-as és függetlenségi párt tagjai a szélsőbal padjait foglalják el. (Halljuk!) Midőn mi a múlt alkalmakkor azt állítottuk volt a ház ezen oldaláról, hogy az Ausztriával legutóbbi időben kötött kiegyezés ugyan elmaradt óhajainktól és reményeinktől, de mégis lényegesen jobb az előbbi kiegyezésnél, ezt egyszerűen tagadásba venni méltóztattak. Oly gyakran hivatkoztak az újabb időben Széli Kálmán igen t. képviselőtársunkra, hogy fel kell tételeznem, miszerint az ő szavainak hitelt fognak adni. Csanády Sándor: Nem adunk bizon mi! (Elénk derültség!) Ivánka Imre: Ez lehet baj talán Széli Kálmán képviselő úrra nézve, de nem én reám. En eddig azt hittem, hogy miután annyiszor emlegették azt, hogy miként járt el ő, azt kellett feltennem, hogy mindazt, a mit ily tekintetben állít, önök mintegy a leghitelesebb forrásból eredő dolognak tekintik. Bátor vagyok tehát felolvasni azon néhány szót, a mit e tekintetben mondott volt (olvassa): „A másik tényező, t. ház, a melyet a két végeredmény összehasonlításánál senki sem tévesztett szem elől, a kiegyezésnek azon nagy pénzügyi haszna, a mely háztartásunk emelkedésének javára esik. Összesen nyolcz millióval szaporodott bevételek, továbbá e mellett a közösügyi quótában foglalt végtöbblet egy és fél millióval és igy 972 millióval fejezi ki magát a létrejött kiegyezés pénzügyi haszna." Én azt gondolom, hogy ez mégis csak eredmény. Az igen t. egyesült ellenzék vezérszónoka előadásának azon részében, a melyben a közgazdászat! dolgokról szólott, élénken emlékeztet azon tanácsokra, a melyeket Magyarország közgazdasági ügyeiben a „Neue Freie Presse" ismételve adott és nem csodálkozom, hogy enuek következtében, azon lap legutóbbi számaiban a t. gróf nyilatkozatait a legmelegebben pártolja és hevesen felkarolja. Azt azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy még ezen lapban sem olvastam volt oby nyilatkozatot, hogy a magyar kormány részéről vétkes könnyelműség az, hogy az osztrák államvasut-társas%gal ki nem egyezett. Igen, t, ház, távol vagyok attól, hogy az osztrák államvasút! társulat irányában ellenséges indulattal viseltetném, sőt inkább kötelességemnek tartom ez alkalommal is kijelenteni, hogy ezen vasút a lehető legjobban van administrálva, hogy mind kezelésére, mind intézményre példaképen állítható oda. De nem felejthetem el, hogy ezen társulat kezében jelenleg 2000 kilométernél több, tehát mintegy 390 mértföldnyi vasút van, hogy ezen társulat hivatalnokainak száma a 2000-et, munkásainak és szolgáinak száma a 37 ezerét meghaladja, hogy ezen társulat vagyona 372 millió forintnál több és hogy ezen vasuttársulatnak igazgatósága nem Budapesten, de Bécsben sem, hanem Parisban székel. Kötelességszerűen constatálom, hogy a t. pártvezérnek ezen nyilatkozatát az ő legszorosabb hívei nagy helyesléssel fogadták. (Halljuk!)
