Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

209. országos ülés február 25. 1880. 115 Még egy észrevételt akarok tenni arra nézve, mit szintén Apponyi képviselő ur hozott fel, szemére hányván a ministerelnök urnák azon eorruptió iránti magaviseletét, mely az ország alsóbb megyéinek egynémelyikében észlelhető. Erre a ministerelnök ur azt mondotta, hogy nem ért egyet Apponyi képviselő úrral abban, mintha oly valami történt volna, a mi másutt elő nem fordulhat s Magyarország tekintélyének és becsületének háramolhassék kárára. Nem rég történtek — igy szólt — pedig ugyancsak centralisticus, ugyancsak jó, — már legalább, a mennyiben centralisticus gépezet jó lehet •— kormányzat mellett Franciaországban, de minden államában a világnak fordulnak elő mindenütt, sajnos, de sohasem a nemzet, hanem csak az egyeseket megbélyegző esetek; de ezeket oly mérvueknek állítani, hogy a nemzetre, az államra hoznak gyalázatot, azt nem tartja helyes politikai felfogásnak. Igazsága van a ministerelnök urnák, hogy ha azt mondja: történnek és történtek minden államban visszaélések, történnek és történni fognak mindaddig, inig az administratiót emberek vezetik, mert hiába, az emberek köztt vannak jók, de vannak roszak is; ezen roszak pedig hajlandók állásukkal visszaélni és nem sokat gondolnak azzal, hogy mit követnek el, csak az a reménységük meglegyen, hogy ha nem is örökké, legalább egy ideig, természetesen óhajtásuk szerint minél hosszabb ideig, űzhessék ezen gyalázatos játékokat, a nélkül, hogy lelepleztessenek. Visszaélések tehát történnek és történni fognak mindenütt kisebb-nagyobb mérvben. Hanem én megvárom, azt, hogy mikor ily üzelmek a hatóságoknak tudomására jutnak, ezek kövessenek el mindent, a mi hatalmukban áll , hogy ezen üzelmek meggátoltassanak, a már megtörténtek megbüntettessenek és a meg nem történtek megelőztessenek, (Helyeslés a széhö balon.) A nemzetet csak akkor sújtja a eorruptió vádja, mikor a kormány azt pártolása alá veszi, mikor az ily módon corruptiót pártoló kormány a nemzeti képviselet többségében pártolásra talál, mert már akkor a nemzeti képviselet többsége tette magáévá a corruptiót. • (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) A ministerelnök ur ezen beszédét még szombaton mondotta; az óta kezünkbe jutott a szörénymegyei 1879. november 20-án Budapesten járt küldöttség emlékirata. Ebben világosan meg van mondva, hogy a ministerelnök ur már pár évvel ezelőtt figyelmeztetve volt a szörénymegyei dolgokra. Ha még sem intézkedett, akkor nem lehet azt mondania, hogy hiszen ez csekély dolog s nem olyan, a mely az ország felét dönti veszedelembe, de azért megbélyegző, mert a rósz cselekedet a kormánynak tudomására volt hozva és tudomására lévén hozva, a kormány nem követett el semmit, hogy a történteket megtorolja, a jövőknek pedig elejét vegye, hanem hagyta a seandalumot addig fejlődni, mig, mint egy szappan buborék magától szétpattant. Erre nézve azon véleményben vagyok, hogy igaza van a ministerelnök urnák, hogy akár mily erkölcstelen magaviselete az egyeseknek, ez az államot nem bélyegzi meg, ha SZÍ cl kormány pártolására nem talál. De én kérdem a t. házat, nem-e évről-évre sürgettük részint én, részint más elvbarátaim e padokról, e házban, hogy ezen és azon visszaélésekkel vádoltatván ilyen és olyan emberek, vagy a kormány egyes tagjai, hogy a ház rendeljen el vizsgálatot; a kormány mindig ellenezte ezt és a képviselőház többsége mindig pártolta a kormányt ezen ellenzésben. Engedjék meg, ekkor már azután nem a magánosok ténye a eorruptió, hanem ezt a corruptiót a nemzet többsége veszi pártfogásba. így vagyunk az ország alsóbb vidékein elkövetett visszaélésekkel ; azok is egyesek tényei, de miután a baj a kormánynak tudomására volt hozva és szándékosan, a czélból volt tudomására hozva, hogy akadályozza meg annak továbbfejlődését és a kormány e tekintetben semmit sem tett és a többség a kormányt ezen eijárásában támogatta, kétségkívül e tény nem egyesek tette, hanem a nemzet képviselete többségének tette az, mely a nemzetet úgy megbélyegzi. A ministerelnök ur beszédéből még csak egyet akarok kiemelni és ez az, hogy ő szokása szerint, igen ügyesen felhasználva az alkalmat, megköszönte gr. Apponyi t. képviselő urnák, hogy a közigazgatási bizottságok alapeszméjét legalább jónak találta. Hát ugy kell neki. Én gratutálok neki ezen köszönethez, (Derültség a széhö haloldalon) mert én nem tudom, hogy miben van a törvény ezen dicséretes alapeszméje? Talán abban, hogy az állam tisztviselők összműködését a megyei elemekkel biztosítja? Engedelmet kérek, hiszen ezek kizárva sohasem voltak. Hisz az állam tisztviselők sohasem voltak a czivil társaságból kiűzve. A mi pedig a közigazgatási bizottságokat illeti, ott az alapeszme az volt, hogy legyen a megyében egy kisebb bizottság, a mely paralisálja a megyének magának nagybani működését és a mely egészen a kormány működését érvényesítse. Bizony phyllosera ez, a melyet ki kell irtani. (Derültség a szélső baloldalon.) Lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem, habár csak pár szóval is, azon főkérdésről, hogy vájjon a kormány iránt, miért nem viseltetem semmi tekintetben bizalommal és miért nem viseltethetem azok iránt sem, a kik tőlünk balról ülnek s netalán kormányra vergődhetnek. Eltekintve a 15*