Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

116 209. országos ülés febraér 25. 1880. közjogi alaptól, — mert, a mint Grünwald kép­viselő ur is elismeri, elvbarátaimnak és magam­nak, a mióta e parlamentben működni szeren­csém vau és egész életemen át, mindig vezér­fonalul szolgált az ország önállósága és függet­lensége, én bizalmatlansággal viseltetem minden iránt, a mi ezen önállóság és függetlenség fej­lesztésére hátrányt képez. De el nem felejthetem, hogy csak nem régiben, a kormányelnök ur egy törvényjavaslatot terjesztett be, melyben a nél­kül, hogy Magyarországnak csak legkisebb haszna lehetne belőle — akármilyen legkisebb haszna, mert lehetetlen, hogy legyen neki belőle valami haszna. — mégis a magyar nemzetet megbélyegezte, a magyar nemzetet maga előtt megszégyenítette, {ügy van! a szélső balon) mert legnagyobb hazafiát, legnagyobb emberét szám­űzte, azt a férfiút, ki többet tett a magyar nemzetért önmaga, mint a mennyit a minister­elnök ur és egész századja nem fog tenni soha. Száműzte kebeléből gyermekeivel együtt. Tehát kegyetlenebbül járt el, mint Haynau, ki legalább gyermekeit, atyjukhoz küldte. He uraim, ők be­léphettek volna más államkötelékbe és ha akar­tak volna más állam kötelépébe lépni, fényes állásokat szerezhettek volna maguknak. Most már be is fognak lépni s nemsokára meg fog­juk hallani s e részben ők csak köszönettel lehetnek a ministerelnök iránt, ezen intézkedése miatt. Hogy azonban a magyar nemzet is dicse­kedhetik-e ezen ténnyel, az már más kérdés. (Igaz! a szélső' halon.) Ok részökr >1 meg lesz­nek elégedve, mert fényes jövőt fognak meg­állapítani, azért, mert nem lesz rajtuk azon hát­rány, hogy magyarok akartak maradni és semmi­nemű államkötelékfre nem léptek be; hanem most innen is száműzetvén, fel fogják magukat vétetni azon országban, a melyben laknak, a hol mű­ködnek, ott fognak polgárjogot szerezni. Én, t. képviselőház, nem fogok a költség­vetésnek numericus vizsgálatába bocsátkozni. Megtették már ezt mások, de azt hiszem, hogy a mint beszédem elején jeleztem, ezen vita inkább más, inkább közigazgatási reformvitává fajult el s tulaj donkép nem költségvetési vita. Mindenki főleg a közigazgatási reformról beszél és mert arról beszél, kénytelen vagyok én is hozzá­szólni, a mennyiben nézeteim összeesnek a mon­dottakkal, vagy azoktól eltérnek. Miután azonban, ezen vita folyama alatt felmerült azon kérdés, a mint minden esztendőben felmerül, hogy a költség­vetést a képviselőház részletes tárgyalás alap­jául elfogadja-e, vagy sem? E részben Helfy Ignáez tisztelt barátom benyújtott egy határozati­javaslatot a maga és elvbarátai nevében. Azt magam is aláirtam, tehát magamévá teszem. E határozati javaslatban indokoltan előadjuk, hogy a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltet­hetvén, tőle a költségvetést is megtagadjuk, de kijelentjük, hogy a haza szükségleteiről gondos­kodni kötelességünknek ismerjük, vagyis, hogy más kormánynak, mely több alkotmányos garan­tiát nyújt és mely iránt több bizalom­mal viseltetünk, hajlandók vagyunk megszavazni a budgetet. Ez tehát bizalmi kérdés fölvetése. Azonban ugy látszik, hogy vagy az indoko­lásnál, vagy talán más oknál fogva, a tőlünk balfeló'l ülő' képviselő urak nem fogadták el ezen határozati javaslatot, hanem egy másik bizalmatlansági szavazatot indítványoztak. Én már kijelentettem e házban, hogy az egyesült ellenzék politikáját épp oly kevéssé helyeslem, mint a kormány politikáját; ok is ugyanazon közjogi alapon állanak, mint a kormány, én pedig lelkemből meg vagyok győződve, hogy ezen alapon Magyarországot jól kormányozni nem lehet. (Elénk helyeslés a szélső halon.) Nem azt mondtam én sohasem, hogy a ministereknek nincs értelmiségük, elég eszük; nem az volt az én oppositiom kiindulási pontja, hogy az egyik, vagy másik ministert alkalmatlannak tartottam. Én mindig azt állítottam, hogy ezen kormány­zati rendszerrel, hogy ezen alapon, egy minister a világon sem képes jól kormányozni. (Helyeslés a szélső balon) De kijelentettem azt is, hogy ámbár e szempontból az egyesült ellenzéket semmivel sem tartom jobbnak, mint a kormány­pártot, mindig kezet fogok neki nyújtani, midőn arról lesz szó, hogy a jelen kormány megbuk­tattassék. Kezet fogok neki nyújtani először azért, mert ezen kormányt rosznak tartom, másodszor, mert kívánom, hogy a megsértett közerköiősiségnek elégtétel adassék, hogy azon kormány, mely a politikai hitehagyottság utján jutott azon helyre, valahára bűnhődjék. (Élénk helyeslés a, szélső balon.) t En tehát a bizalmatlansági szavazatra a jelen kormány iránt, mindig kész vagyok. Azt az indokolást azonban, melynek kíséretében gróf Apponyi képviselő ur határozati javaslatát be­nyújtotta, magamévá nem tehetem, mert ez által ellenkezésbe jönnék összes politikai elveimmel és eddig vallott nézeteimmel. (Helyeslés a szélső balon.) Bátor vagyok tehát egy határozati javas­latot benyújtani, a mely, tekintve azt, hogy az indítványozott és a ministerelnök ur által, mint­egy örömmel üdvözölt bizalmi kérdés talán indo­kolása miatt, nem talált a másik ellenzéki párt­nál támogatásra, az indokolást egészen mellőzi és nem montíja, hogy a bizalmatlanság azért szavaztassák, mert a kormány nem azon köz­jogi alapon áll. melyet én egyedül tartok jónak és nem azért, mert az administrativ reformot nem veszi fel programmjába, hanem mert általában bizalommal irányában nem viseltetünk, vonjuk

Next

/
Thumbnails
Contents