Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-208
98 208. országos ülés február 24. 1S80. beruházásokra 7 1 / 2 millió, törlesztésekre 97* millió, kamatbiztosításra 10 millió 900 ezer frt. összesen: 29 és 7a millió frt. Ebből levonva az államjavak eladásából befolyó 2 millió frtot, marad 27 és l h millió frt deficit. Ezt nem azért hozom fel, mintha kedvezőbben akarnám feltüntetni a helyzetet, mint milyennek a valóságban látom; felhozom annak bizonyítására és felelni akarok ezzel a képviselő ur ama kérdésére, hogy ezen most már 27 és 72 millió forintban kimutatott deficittel szemben mi áll ? hogy igenis áll vele szemben valami; áll azon sok beruházás, adóssági törlesztés és kamatbiztosítás. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy hogyan lehetséges itt rendes pénztári kezelésről beszélni, mikor rendes bevételeink 176 millióra mennek. Ebből leszámítva az elvállalt kötelezettségekre eső — szerinte úgynevezett — nem productiv kiadásokat — ezek tesznek 135 millió frtot; a megmaradott 41 millió írtból pedig Horvátország szükségletét, a vasúti kamatbiztosításokra s egyebekre szükséges összegeket, marad belső administrativ költségeinkre a képviselő ur számítása szerint 18 millió frt. Méltóztassék megengedni, hogy én ugyanezen számítást tegyem meg 1877-re, mint azon évre, melyre ő hivatkozott s a melynek költségvetési előirányzatát ő terjesztette be. (Halljuk/') Az 1877- évnek végeredménye volt: 160 millió 600,000 frt tiszta bevétellel szemben állottak az előbb csoportosított kiadások 134 millió 100 ezer frttal. Levonván továbbá a horvátországi beligazgatási költséget 5 millió 700 ezer frttal; levonva a kamatbiztosításokat 10 millió 500 ezer frttal, marad: mint belső administratio kiadásokra 10 millió 157 ezer frt. (Mozgás a jobboldalon.) Ha tehát ma administrativ költségekre a t. képviselő ur előadása szerint 18 millió marad, az 1877-ben pedig maradt e czélokra 10.150,000 forint, ehhez képest a helyzet oly nagy sülyedtségére következtetni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur felszólalásának második része főleg azzal foglalkozott, hogy Bosznia oceupátiója költségének számláját állította össze és terjesztette egész összegben a t. ház elé! A végeredmény az, hogy Bosznia oceupátiója 7 millió évi teherrel nevelte kiadásainkat. T. i. a boszniai költségek fedezésére kibocsátott rente - kötvények évi kamatja 3 millió ; továbbá 27* millió az occupatió költségeinek fejében és 17* millió a papírok kedvezőtlen árfolyama folytán. Nekem semmiképen sem lehet feladatom, hogy a Bosznia occupatiójából eredt költségeket igazoljam. Azon occupatió akkor történt, a midőn én a kormánynak tagja nem voltam és igy engem e factumért a felelősség nem terhel. Nem habozom azonban kimondani, hogy igenis azon párthoz tartoztam — és ezen értelemben szót is emeltem a házban, — a mely politikai szempontból az occupátiót helyesnek tartotta. Hogy annyi költséggel volt-e az kivihető vagy nem, annak elbírálására magamat hivatottnak nem érzem. Azt hiszem azonban, hogy magával az occupatió factumával mindenesetre számolni kell. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És meggyőződésem az, hogy ugy, miként nem sikerült azon befolyásos férfiúnak, a ki a pénzügyministeri tárczát feláldozta azért, mert az occupátiót és annak következményeit részben ellenezte, visszavonulása által magát a tényt megakadályozni : ugy ha az összes kormány kötötte volna ehhez állását, az neki nem sikerült volna. (Elénk felkiáltások baljelöl: Halljuk! Halljuk!) Mert azon intézkedés, a körülmények és monarchiánk érdekei által oly parancsolólag követeltetett, hogy az akkor fennforgott viszonyok és körülmények között senki, lett légyen bár a legerélyesebb férfiú, azt meg nem akadályozhatta volna. (Mozgás balfelöl.) Ismétlem, a factummaí és annak következményeivel ma mindenkinek számolnia kell. (Helyeslés a jobboldalról.) Tgy állván a dolog, jussunk tisztába azzal, vájjon az occupatió következtében, csakugyan oly összeg terheli-e az állam költségvetését, a minőt a t. képviselő ur felszámított. Az első összegre, a 3 millióra nézve, mely, mint kamatteher van a költségvetésben felvéve, kevés eltéréssel elfogadom a t. képviselő ur számítását, mert a Bosznia occupatiójából Magyaror zágra eső 42 millió fezésére kibocsátott 49.300,000 forintnyi névértékű rente évi kamatja, nagyjában megfelel a fennt kitett összegnek. A második tételt azonban, az occupatió költségeire 1880-ra felvett 27 2 milliót, én állandó megterheltetésnek nem tekinthetem, mert meggyőződésem szerint, a monarchia két állama occupationalis költségekre évenkint nyolcz milliót állandón fizetni nem fog; arról, mennyi lesz e czírnen a jövő években a költségvetésben felvéve, ma szólani nem lehet; de merem állítani, hogy állandó tehernek ezen összeg nem tekinthető és nem is tekintetik annak egyik érdekelt factor által sem. A cursus differentiából eredt kamat-többletre vonatkozó számítást, szintén rectificálnom kell. A t. képviselő úr állítja, hogy 1878. és 1879-ben 200.000,000 aranyjáradék értékesíttetett s hogy a Bosznia oceupátiója folytán itt szenvedett cursus-differentiánk legalább 10%-ot tesz s így a szükségessé vált nagyobb kibocsátásból ez után, újabb 17+—lVa millió forintnyi évi kamatteher ered. A t. képviselő úr egy ízben már számításba vette az olcsóbb árfolyamból eredt veszteségünket, akkor,midőn a femntjelzett kerek összegben 50 millió rente, áz occupatió c^éljára olcsó árfolyamon el-
