Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-208
208. országos ülés február 24. 1880. íj 9 adatott, a eursus veszteségét tehát még egyszer felszámítani, talán még sem lehet. Marad tehát csak az a veszteségünk, melyet a további 150.000,000 forint kibocsátásánál szenvedtünk. Ennek árfolyami külömbözetét 10°/°-ba felvenni túzottnak tartom, mert, hogy állampapírjaink ily mértékben hanyatlottak, az nem tisztán a boszniai oceupatiónak tulajdonítható, hanem nagyrészben a keleti bonyodalmaknak, [Helyeslés jobbfeWT) melyeknél fogva értékpapírjaink árfolyama, a boszniai occupätió nélkül is, kétségen kiviil csökkent volna. (Helyeslés jobbfelb'l.) Nem volt tegnap óta alkalmam az 1878. évi árfolyamjegyzékeket megtekinteni; de pl. az olasz papírokról határozottan mondhatom, hogy 3—4°/°-kal hanyatlottak, továbbá, hogy a lajtántúli tartományokban, melyek az occupátióban szintén érdekelve voltak, az ottani érték árfolyama 4°/°-kal hanyatlott. A mennyivel tehát saját értékpapírjaink ennél nagyobb mérvben estek vissza, az más körülményeknek tulajdonítható, de nem tisztán az occupätió rovására számítható. A 150 millió forint kincstári utalványok beváltása, az erről beadott jelentésem szerint 180 millió forintba, minek átlagos árfolyama szerint, szükséges volt kibocsátani 206 millió névértékű aranyjáradék-kötvényt. A 153 millió forintos kincstári utalványok évi kamatja, papírpénzben volt 10.700,000 frt. A 206 millió névértékű arany rente után fizetendő évi kamat 14.400,000 frt, a kamatteher szaporulat tehát 3.700,000 frt. Feltéve, hogy a eonversio Bosznia occupatiója nélkül jutányosabbau eszközöltetett volna, három millió mindenesetre azon teher, mely a conversióra és nem más czélokra esik. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a helyzet súlyos. Sohasem állítottam ennek ellenkezőjét s ma is teljes mérvben érzem a helyzet súlyos voltát; de ha összehasonlítjuk mai állapotunkat a másfél évvel ezelőtt létezett helyzettel, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy már a kibontakozás nevezett s stádiumáig jutottunk el s hogy kilátásaink ma kedvezőbbek, mint voltak akkor. (Halljuk !) Ennek illustrálására engedje meg a t. ház röviden elmondanom, miként állott 1878. október elején államháztartásunk mérlege. (Halljuk!) Fizetetlen volt akkor, régebben felvett előlegekből 4.370,000 frt aranyban; fizetendő volt a 60 millió forintnyi rendkívüli hitel alapján Magyarországra eső része után, a pénzügyminister által értékesített összegből 19.440,000 frt aranyban; ezen kívül beváltatlan volt az első kibocsátású kincstári utalványokból 14.488,000 forint , összesen 38.240,000 forintnyi függő adóssúg, mely .éhány rövid hét alatt volt fizetendő. Hozzájárult a második kibocsátású kincstári utalványokból 71 V» millió frt. Összesen 114.700,000 arany frt függő tartozás, mely részben néhány hét, részben néhány hónap alatt volt fizetendő. Ezen felül ki volt akkor bocsátva 174 millió frt arany értékű kötvény névértékben. Ez volt a helyzet az 1878. óv október elején. S ezt tekintve, kénytelen vagyok constatálni, hogy ennek képe sokkab sötétebb, mint jelen állapotainké. Nem szemrehányáskép mondom én ezt, mert bárki volt volna akkor a pénzügyminister helyén, számolnia kellett az előadott tényekkel, a melyek nagyon súlyossá váltak az által, hogy a eonversio és az occupätió költségei összeestek, mi nagyon complikálta a situatiót. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy azon pénzbőséget, mely most mutatkozik, nem használhattuk fel előnyünkre. Én t. ház, nem értem, hogy miként értékesíthettük volna a magunk előnyére ezen körülményt, midőn 1878 végén és 1879 első felében 114.700,000 arany frt függő adósság convertálásáról kellett gondoskodnunk, még az esetben is, ha a boszniai occupätió folytán 60 millió frt beszerzésénél nem lett volna több szükséges. Minthogy ezen összeg beszerzéséről legkésőbb 1879 első felében gondoskodni kellett, a pénzbőségből eredt árfelszökkenésnek hasznát természetesen nem vehettük, mert az szeptember és október hónapokban vette csak kezdetét, a szükséges pénz beszerzéséről pedig — mint mondám — az év első felében kellett gondoskodni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mielőtt, t. ház, az 1880. évi költségvetési előirányzatra és a deficit elemzésére áttérnék, kénytelen vagyok még a t. képviselő úrnak egy kijelentésére reflectálni. Szerinte nem örvendetes jelenség, hogy függő adósságunk 15 millió frttal szaporittatott és ezzel természetesen a kamatozó pénztári jegyek kibocsátását értette. Minthogy ezen kérdés több alkalommal felvettetett, kénytelen vagyok igazolni, miért tartottam szükségesnek az államadósságnak 15 millió frttal szaporítását ily módon és nem máskép eszközölni. (Halljuk!) Eltekintek attól, hogy a főváros és az ország közönségére ezen kamatozó pénztári jegyek — az által, hogy a jelenlegi pénzbőségnél, a pénznek a rendesnél magasabb kamatlábon való elhelyezésére szolgáltatnak alkalmat — előnynyel járnak az itteni pénzpiaezra nézve és mindamellett, hogy a kamatlábot öVsYo-ról 5%-ra leszállítottam, keresletnek örvendenek; mondom, etíői eltekintve, elismerem, hogy bizonyos ponton túl függő adósságokat csinálni és fenutartani nem kívánatos, — 13*
