Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-205
205. országos üléi mert, ha kötelezettségeinknek és állami, valamint kulturális feladatainknak csak a szükséges mértékig kívánunk is eleget tenni, kiadásainkat jobban össze nem húzhatjuk. Mert, hogy a pénzügyi mérlegnek feláldozni nem szabad az állami kötelezettségeket és feladatokat, sőt fejlődésünk nélkülözhetetlen feltételeit sem: ez oly axióma, melyet úgy hiszem, senki sem vonhat kétségbe és e mellett költségvetésünkben még csak egy tény van, mely csaknem ily kétségbe vonhatatlan és ez az, hogy kiadásaink csakugyan már annyira vannak redukálva, hogy ama követelmények ignorálása nélkül, azokat lejebb nem szállíthatjuk. Sőt minthogy a költségvetés előterjesztése után, a közösügyi kiadásoknak azóta közbejött végleges megállapítása, egy kis emelkedést okoz az előirányzaton, valamint előre láthatólag nagyobb mérvű vízszabályozási és Szegeden építkezési kiadásaink lesznek az idén, el lehetünk készülve arra, hogy kiadásaink az előirányzottaknál nagyobb összegre fognak emelkedni, a minthogy a bizottság mindezt jelentésében ki is emelte. De ha igy nem tartá a bizottság a kiadásokat leszállíthatóknak, még sem kívánja azokat sem változatlanoknak, sem meddő terheknek feltüntetni, mert a folyó évi költségvetést előnyösen különbözteti meg a legközelebbiektöl az, hogy népiskolai, földmívelési, marhatenyésztési, forgalmi, erdészeti czélokra jelentékenyebb összegek vtinnak felvéve, melyek távolról sem felelnek ugyan meg minden méltányos igénynek, de legalább a nélkülözhetlen mértékben előmozdítják a fejlődést; a minthogy eddig is posta- és távirdaügyünk, vasutaink, intézeteink fejlődése meg nem akadt, hanem fokozatosan emelkedett még államháztartásunk legközelebbi sanyarú évei alatt is, mi fényesen bizonyítja azt, hogy még sem követtünk oly annyira rideg fiskális politikát, mint, a hogy némelyek hirdetik; és másfelől bizonyos az, hogy az államháztartás rendezése érdekében, kétségtelenül érvényesült fiscalismus eddigi mértéke is, az előttünk fekvő előirányzatban enyhítve, illetőleg részben ellensúlyozva van kulturális tényezőinknek habár szerény, de mégis nagyobb mértékben érvényesülő fejlesztésével. A bevételekre nézve az a kettős szempont lebegett a pénzügyi bizottság szemei előtt, hogy egyfelől azoknak előirányzatát a viszonyoknak, a zárszámadások és ä jelen év tapasztalatának lehetőleg megfelelővé tegye, miért azokat le is szállítá; másfelől: mérlegének fedezeti részéből kihagyta mindazt, mi még csak terv, ha mindjárt helyeselhető terv is, de a törvényhozás szentesítését még meg nem nyeré. így keletkezett azután a kormány előterjesztése és a február 20. 1880. 5 pénzügyi bizottság mérlege köztt, 9.391,423 frtnyi különbség; igy emelkedik a mi előirányzatunkban, a fedezetlen hiány csaknem 27 1 h millióra; de egyszersmint a szállítási adó csekély emelésében, valamint a törlesztésekre kibocsátandó papírokban oly fedezetet lát a bizottság, melyet elfogadásra ajánlhat és mely 8.408,704 forint erejéig fogná a hiányt apasztani. És ekkor, a bizottság javaslata szerint is, csak 19 millió hiány maradna fedezetlenül, mely magában elég nagy összeg és még folytonosan jelzi államháztartásunkbetegségét, sőt a mennyiben csak új fedezetek felhasználása után volt az enynyire is reducálható, az utóbbi évek nagyobb mérvű kiadásainak, melyek a boszniai hadjárattal és a nagy függő adósság conversióval voltak összekötve hatását bizonyítja, de ez minden esetre az előbbi évekhez képest apadó hiány. A rósz évek, rendkívüli hadi actió és az elemi csapások egész halmaza megakadályozták ugyan, hogy államháztartásunk rendezése a kivánt arányokban és idő alatt sikerüljön, de annak folytatását, mint ez az első irányzat is bizonyítja, meg nem akadályozák. Magának a fennmaradt hiánynak fedezésére, most rendelkezésre áll, a múlt évben kibocsátott 140 millió járadékból fennmaradt 15 millió és azon vasúti beruházási-kötvények, melyek a vasutaknak 11 millió forint erejéig beruházási czélokra adott előlegek fejében, az állam birtokában vannak. Hitelünk emelkedésének oly eredménye ez, minek bizonyára örülhetünk ugyan, de mi fel nem meut a jövő gondjai alól, ha meggondoljuk, hogy még az állam rendes bevételei és kiadásai köztt is 10 milliónyi hiány marad fenn. Azonban e bajra rámutatni, ezt folytonosan szem előtt tartani, megszüntetésére állhatatosan kell ugyan törekedni, de csak a nemzet erejéhez mérten és a viszonyok által megengedett mértékben, a többit a fejlődés rendes menetétől kell bevárni, illetőleg igy előkészíteni azt és éppen ezért kell egyfelől: az anyagi és forgalmi fejlődésre hatni; másfelől: előkészíteni pénzügyeink arányosabb fejlődését, hogy a jövedelmi források szaporodjanak és ne legyünk kénytelenek mindig az egyenes adók könnyen kimeríthető forrásához újabb és újabb segélyért folyamodni. E fejlődés a fedezet különböző forrásainak arányosabbá tételében, már is mutatkozik államháztartásunkban. Bő anyagot szolgáltat az erről való meggyőződésre 10 évi kimutatás is, mely a t. képviselőház tagjai köztt kiosztatott. Meggyőződhetünk ebből arról, hogy mig az alkotmányos kornak kezdetén állami bevételeink köztt az egyenes adók 42o/o-ot foglaltak el; most bár tetemesen emelve lőnek, 37%-át teszik azoknak; hogy különösen az egyenes adók különböző nemei köztt lett arányosabb a fejlődés, a meny-
