Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

6 205. országos ülés február 20. 1880. nyiben a földadó, mely ezek közit az alkotmányos korszak kezdetén 64

V* %-ot képezett, most már 42%-nál nem több. Az Ausztriával létrejött újabb kiegyezés folytán pedig, illetőleg azzal kapcsolatban a fogyasztási adók bevételét több, mint 3 millióval lehete nevelni, vámrestitutióból és arany-ágióból több, mint 6 milliónyi új jövedelmi forrást nyertünk; és a forgalom fejlődése, a társulási élet haladása, a 10—12 év előtti jövedelmi forrásokat, a szállítási adó, társulati adó, postajövedelem tetemes összegeivel szaporítá. Most a nyeremény és hadmentességi adó is uj 27* milliót nyújt. Ugy, hogy államháztartásunk fedezete nemcsak gazdagabb, de arányosabb is lett. Azonban mindez nem teszi azt, hogy részben éppen e fejlődés miatt, terheink nagy mértékben ne szaporodtak volna és, hogy különösen egyenes adóink terhe ne súlyosbodott volna, a minek szoros következménye az, hogy ezek emelésétől eltekinteni, sőt azokat arányosabbá és a végrehajtásban igazságosabbakká kell tennünk ; de másfelől: gondoskodni kell az államháztartási hiány más utón való fedezéséről is. Ezért csatlakozott a pénzügyi bizottság a szállítási adó csekély emeléséhez: ezért tartja mostani helyzetünkben nemcsak czélszerünek, de indokoltnak is azt, hogy az államadóssági törlesztés most az adózókat ne terhelje, mi különben még rendezettebb pénzügyi viszonyok köztt levő államokban sem követeltetik, főleg oly adósságok után, melyeknek legfőbb hasznát, a beruházásokban, a jövő nemzedékek fogják venni. De mindezen kivül ezért tartá szükségesnek a pénzügyi bizottság már most felhívni a kormány és közvélemény figyelmét azon lehetőségre, hogy ha államháztartásunk rendezése szükségessé teszi, az indirekt és különösen a fogyasztási adók terén iparkodjunk jövedelmünket szaporítani. Nem szeretnék félre értetni. Fogyasztási adónk legnagyobb része termelési adó; ezeket most terhesebbé tenni nem lehet fontos termelési és iparágak megbénítása nélkül; de az adó visszatérítését, a szorosan vett fogyasztás megadóztatásának más módjai vannak még, melyek, mint más országok példái, bár mi e tekintetben is távol esünk azoktól, is bizonyítják, az államháztartásnak jelentékeny (nálunk bizonyára csekélyebb) jövedelmeket biztosíthatnak, illetőleg hagyhatnak meg, a nélkül, hogy megrontanák a termelést. Minthogy a bizottság bírálati szerepe és maga a momentán szükség sem kényszerít arra, hogy concret tervvel álljunk elő, csak az eszmét érintők, a kormányra bizva annak tanulmányozását és a jövőre megoldását. Midőn a bizottság, a pénzügyi administratió körében szükséges reformokat, úgy az adó-kezelésnél, mint az illeték-szabásnál, úgy a pénzügyi jogszolgáltatásnál , mint a számellenőrzésnél és számvitelnél évről évre határozatilag sürgeti és azokat ez alkalommal is hangsúlyozza, annak tudatából indul ki, hogy jó és igazságos kezelés, részrehajíatlan végrehajtás és kellő jogbiztosítékok, a nagy terheket is nemcsak elviselhetőbbekké, mert igazságosabbakká teszik, de egyszersmind azok könnyebb befolyását is biztosítják, mert az üzleti és magánéletet sok kellemetlenségtől, úgyszólván bakóktól szabadítják meg, melyek fejlődését nehezítik, az államkincstárt pedig sok kiadástól és veszteségtől kímélik meg. így tehát azon szerény keretben is, melyben a pénzügyi bizottság a nemzet anyagi viszonyai és pénzügyi helyzetünk, valamint gyakorlati hivatása által feladait korlátolva látja, azt hiszi, hogy midőn a költségvetést a helyzetnek megfelelőbbé tette; a fedezetet a törvény és valószínűség szempontjából bírálta és rámutatott államháztartásunk bajaira, annak körében a főbb teendőkre, de miután a kormány bejelenté az adókezelés, pénzügyi biráskodás, illetékszabás és jogilleték terén a reformot ; egyszerűen ezek bevárása és a helyzet méltánylása mellett maradt, megfelelt ez idei feladatának és ajánlhatja a költségvetést általánosságban elfogadásra. Nem nyújt az rózsás képet helyzetünkről, mert iparkodik a valónak megfelelni, megvan benne az, mit most kell és lehet tennünk, mert igazolja feladatainkat, teljesíti kötelezettségeinket; folytatja, sőt előmozdítja a fejlődést és csak azt a fedezetet veszi igénybe, mi valósítható. E szempontokból ítélte meg a bizottság a költségvetést, e szempontokból ajánlom azt nevében, általánosságban elfogadásra. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: Ha a költségvetési vita magában véve mindenkor fontos — fontos, mert hiszen egyik legsarkalatosabb jogát képezi az országgyűlésnek s mert felöleli az ország összes kormányzatát, — többszörösen fontos ezúttal, különösen azért, mert — szívesen elismerem, — rég nem voltunk oly kedvező helyzetben, hogy oly világosan, oly határozottan ítélhessük meg a kormány eljárását s a kormány politikáját, mint ezúttal. Előttünk fekszik a zárszámadási bizottságnak azon 10 évi kimutatása, mely jelzi, milyen eredményeket idézett elő az 1868tól 1877-ig követett politika. Előttünk fekszik a t. pénzügy mini ster urnák múlt év október 28-án előterjesztett exposéja. Előttünk fekszik a jelen évi költségvetés s az 1878. évi zárszámadás. Nem hiányzik tehát semmi arra nézve, hogy a helyzetet kellő komolysággal megítéljük. Ezekkel szemben felmerül a kérdés, milyen az eredmény, melyet ama 10 év szült, melyet a zárszámadási jelentés felölelt s milyen a jelen