Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

183. országos ülés deczember 5. 1879. 9 J számból a két állam ne állítson ki többet, csak 700,000-t és 100,000-et fogadjon pénzen, teszem föl Bosniában: ez esetben elismerem, hogy a hozzájárulás a véradó arányában lenne, a melynek ez, reánk nézve javára esnék. Azonban ezen védelmi adó által Magyarország ujonczjutaléka nem kevesbedik. Azt sem fogadhatom el, hogy azok, a kik a védelmi adót fizetik, ez által megmenekülnének badi kötelezettségüktől, mert én tagadom, hogy azok azt leróni még kötelesek lennének, miután ők a 800,000 létszámon felül vannak. Igen, ha a t. kormány e törvényt megváltoztatná és azt hozná be, hogy a hadi létszám ne 800,000, hanem 1.600,000 legyen, a melynek fele teljesíti a szolgálatát fegyverrel, a másik fele pedig pénzzel, akkor ezt elismerném véradónak; de ha ily törvényt akarnánk behozni, akkor egyszerűbb volna már tudniillik azokra nézve, a kik ezt pártolják, megváltoztatni a quótát és azt mondani, hogy a quota nem az adóképesség, hanem a lakosság számarányán alapszik. Én, t. ház, azt, hogy kétféle hozzájárulási kulcs létezik, külön a véradóra és külön a közös költségekre; hogy a mi quótánk kisebb, mint a lakosság számaránya, az ránk nézve baj, mert ha az adóképesség a monarchia két államában teljesen egyforma volna, akkor a quóta a lélekszámaránynyal összeesnék és a két kulcs egyenlő lenne. De miután sajnálatunkra ez nem ugy van, miután a lélekszám aránya a quótát kerekszámban 7

3-ával meghaladja: ebből az következik, hogy az igy tervezett alapon a 857,000-nyi összeg legalább is 200,000 írttal több, mint a mennyi bennünket az adóképesség szerint illet és következik, hogy minden egyes védelmi adókötelezett, adóképességének 73-án felül lesz terheive, a mi természetesen az osztrák védkötelezettek javára fog esni. Még szembetűnőbb lesz, ha már most a két arányt egymás mellé állítjuk. Ausztriában tudvalevőleg 57 lélek adóképessége 70 írt, esik egyre-egyre 1 frt 20 kr., Magyarországon 43 lélek adóképessége 30 frt, esik egy lélekre kerekszámban 70 kr. Ez tehát már maga is világosan mutatja, hogy ha a közös költségekre nézve az adóképességet figyelmen kivül hagyjuk, ez valóságos képtelenség. De elismerem, hogy nincs is figyelmen kivül hagyva, csakhogy — és ez a csodálatos — éppen megfordítva. És itt kénytelen vagyok helyreigazítani a t. előadó ur tegnapi nyilatkozatát, melyben azt mondta, hogy az itt javasolt tételek a középúton járnak. Tagadom azt; nem a közép, hanem a legszélsőbb utón. Mert, midőn ezen törvényjavaslat szerint a tételek 3 frttól 100 frtig terjednek, addig Ausztriában 1 frttól 80 frtig vannak tervezve. Tehát mi nálunk egy szegény védelmi adókötelezett, kinek adóképessége basonlítliatlanul csekélyebb, egy. oly országban, melynek adója súlyosabb és kereseti képessége sokkal kisebb, éppen három annyit fog fizetni, mint osztrák társa. Ezt én igazságosnak el nem ismerem. De azonfelül még a logikával sem tartom összeegyeztethetőnek. Mert ugyanis, maga az ellátás, a rokkantakra nézve, addig is a közös alapokból fedeztetett, a mihez mi a quóta arányában hozzájárultunk, vagy igényt tartottunk. Most pedig az ellátás javítása, egy egészen más, sokkal terhesebb kulcs szerint javasoltatik. Es ha már most nemsokára a közös hadügyminister elő fog állani azzal, hogy azon közös alap, melyből eddig fedeztetett a rokkantak ellátása, talán boszniai hadjárat folytán elfogyott, vagy, hogy arra egyáltalán nincs pénz, de minálunk már van alap, melyhez 43%-al hozzájárultunk, tehát fizessük nemcsak a javítást, de az ellátást is : mivel fogjuk az ő logikájuknak helyességét megczáfolni és mi fog bennünket biztosítani, hogy, ha egyszer ezt az aránykulcsot megállapítottuk, a közös költségvetés sok egyéb tételeire nézve is, nem ezen módon fogunk bevonatni. Én ezt igen komolyan megfontolandó dolognak tartom, a mire az igen t. kormány az alkotmányosság 12-ik évében vállalkozott. Tegnap ugyanis azt mondta a t. előadó ur, hogy foglalkozott ezzel már régen az 1873-iki kormány is, de miután egyenlő elvekre kellett fektetni, az egyezmény csak most sikerült. Ez tehát más szavakkal annyi tesz, hogy azt, a mit az osztrák kormány már valószínűleg akkor is követelt, az akkori egyetlenegy Deák-párti kormány sem tartotta elfogadhatónak és szükség volt a jelenlegi igen t. kormányra, hogy azt megtegye és itt előterjeszsze. {Igaz! ügy van! a baloldalon.) Mit terjesztett elő az igen tisztelt kormány? Azt, hogy az 1867: XII. t.-czikkben megállapított egyik főelv megdöntessék. Az 1867 : XII t.-czikk 15. és 18. §§. világosan és határozottan mondják, hogy a hadügynek összes költsége — pedig kétségtelen, hogy ez a hadügynek mindig egyik csekély részéül tekintetett és a 18. §. szerint — a közös védelemnek minden terhei és költségei, a megállapítandó quóta arányában fedezendők. Már most ezen törvényjavaslat, a rokkantak ellátásának javítására nézve más kulcsot állapit meg, tehát az ezen 67. t.-czikk által kivétel nélkül minden közös költségekre nézve megállapított elven, rést üt. {Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Az összeg csekélysége, vagy a czél humanitárius volta ne hozzon bennünket kísértetbe ott, a hol elvekről Yan szó, mert annak következései kiszámíthatlanok. {Helyeslés balfelöl) Ismerjük az osztrákok törekvését, kik igen gyakran szeretik szemünkre vetni, — pedig 12*