Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-183

90 183. országos ülés dcczemfcer 5.1S79. javaslatot elfogadja. E szerint e törvényjavaslat végleg elfogadtatván, a méltóságos főrendekhez fog átküldetni alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett. A t. ház megengedi, hogy a jegyzőkönyv ezen pontja rögtön hitelesíttessék. Márkus István jegyző {olvassa a jegyzökönyvet). Elnök: A jegyzőkönyvnek ezen pontja ellen észrevétel nem tétetvén meghitelesittetik. Következik a megállapított napirend szerint, a védelmi adóról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szontágh Pál (gömöri): T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat alapeszméjét helyeslem. Az 1868: évi véderő-törvény egyik határozatában kimondott katonasági díj, vagy védadó, vagy hadmentességi illeték behozatalát pártolom és egy oly törvényjavaslathoz, mely a kérdést helyes alapokon oldja meg, úgy a magam, mint azon pártnak nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, szívesen hozzájárulok. Azonban ezen törvényjavaslatot ilyennek el nem ismerhetem. Nem szándékozom mindazt felsorolni, a mi a részletekben nem helyes, szorítkozom csak egyedül arra, a mi előttem döntő és ez főképpen két pontra való észrevétel. Az egyik a 10. pontra, a tételek magasságára vonatkozik. Kifogásolom azt, hogy e törvényjavaslat az 1868-iki véderő elvén túl ment, a mennyiben a rokkant-alap felállításán kivül, még három annyi, vagy is °L\h millió új kincstári jövedelmet kivan teremteni. Tehát, ha ez folyománya a 68-iki törvénynek, mint ezt a t. előadó ur mondta, akkor ez csak egy negyedében igaz és három negyedében egyszerű pénzügyi törvény, a melynek helyességét e helyen alaposan megítélni nem lehet. Csak ha majd ismerni fogjuk a költségvetést úgy fedezeti részében, mint egészében, ha abból és az igen t. pénzügyminister ur előadásából látni fogjuk, nemcsak azt, hogy ezen tételekre szükség van, hanem, hogy ez által a pénzügyi rendezés nagy feladata csakugyan előmozdittatik és látni fogjuk azt is, a mi előttem mindig a legfőbb, hogy vájjon nyujt-e a kormány egyidejűleg legalább egyenértéket a közgazdasági állapot javítására és az adóképesség emelésére; mert e nélkül ezen adókkal és kereseti forrás dugaszokkal túrherhelt országban magam részéről új adókat, vagy a létezők felemelését megengedhetőnek nem tartom. Akkor, ha azt látni fogjuk, meglehet, hogy ezen adótételt is megszavazzuk, de e helyen és ezen összefüggésben én hozzá nem járulhatok. De sokkal súlyosabb aggodalmaim vannak a 6. §. ellen, a mely, egy két milliónyi, rendeltetése és czéljában közös, kezelésben a t. ministerium alatt álló alap javára Magyarország részére 857,000 frtot állapít meg, az ujonezjutalék arányában. T. ház! Minden közös, akár védelmi, akár egyéb költségre nézve hozzájárulási arány Magyarország és ő Felsége többi országai és tartományai köztt a quota, mely ez idő szerint 30, vagyis 31 -4%-ot tesz. Ismertünk ennél kedvezőbb arányt is az 1868-iki közös nyugdíj törvényben, hol csupán 23%-ot vállaltunk és e törvényjavaslatban most, jóllehet az abban foglalt adót az előterjesztő minister ur védelmi adónak mondja és kétségtelen is, hogy bir némileg nyugdíj adó természetével, mégis nem 30 és nem 23°/<> javasoltatik, hanem a lakosság szármaránya szerint 42—437°, a mi egészen új, eddig ismeretlen, Magyarországra terhes, igazságtalan és következményeiben káros. És e helyen nem tehetem, hogy megütközésemet ne fejezzem ki a fölött, hogy ez iránt sem az előterjesztő minister ur indokolásával, sem a pénzügyi bizottság jelentésben, sem az előadó ur tegnapi beszédében, sem az itt jelenlevő igen t. honvédelmi minister úrtól várt nyilatkozatában, a kit ez, mint védelmi adó, tán közelebbről érdekelhetne, egy árva szó indokolást nem hallottam. Meglehet, hogy majd a vita bezárása után, mint az gyakran szokott történni, fog az igen tisztelt ministerelnök ur nyilatkozni. De én ezen eljárást correctnek el nem ismerhetem. Sokkal fontosabb azon elv, mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik és azon rendszeres hallgatási taktika mellett nem bírjuk megtalálni a valódi okot, legfeljebb némi homályos sejtelmünk lehet, a mi a támadt aggodalmat megnyugtatni nem képes. Igaz, hogy a véradót a lakosság számaránya szerint szolgáltatjuk 42 és 43%-kal, a mi ellen nem lehet szavam, valamint a hadi létszám megállapítása alkalmával, a minap az ellenzéki padákról, semmi kifogás nem tétetett. De ez nem véradó, hanem pénzadó, közös költség, melynek aránya a quóta. Meglehet, hogy a t. előadó ur, vagy a távollevő pénzügyi minister ur képviselője, vagy általában a kormány azt fogja mondani, hogy ez a véradó pótléka. Azonban én ezt felfogni képes nem vagyok, mert hadi költség, a mely nélkül a véradó még csak le sem ióható, mert katona fegyver, ruha és élelem nélkül nem felelhet meg feladatának; ha erre nézve nem mondta ki a törvény a véradó arányát, miképen lehessen azt a hadi költség csekély részére nézve tenni, hogy az más természettel birjon, mint a fődolog, a melynek ez csak csekély függeléke. Szerintem a véradó pótléka csak az lehetne, a mi azt teljesen helyettesíti, úgy, hogy a hol ez fizettetik, a véradó teljesítése megszűnik. így pl. ha a két állam abban találna egymással megegyezni, hogy a megállapított 800,000 lét-