Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-182

1S2. országos ülés deczember 4.1879. S7 hogy a természet mostohábbul bánt velők, hanem még inkább igyekszik őket sújtani? Egyébiránt itt bátor vagyok megjegyezni azt, a mit a t. bizottság jelentésében olvasok, nevezetesen annak egyik részében, nagyon nagy fiscális rabulisticával állítja elő a dolgot. Azt mondja, hogy t. i. némi seusátiót keltsen, hogy az ellentétek harczát idézze fel, hivatkozik a bizottság előterjesztése a hadviselés rettenetes voltára, a kik épségüket, vérüket, életüket koczkáztatják, azt elvesztik a haza védelmében, a kik a hadi szolgálat alatt testi-lelki sanyargattatásoknak és veszélyeknek vannak kitéve és a kik tényleg szolgálatba állván, vagyonaikat elhagyják és e miatt tetemes kárt szenvedni kénytelenek. Hát azt tudomásul vesszük, hogy a mi hadrendszerünk ma olyan, a mely a t. bizottság jelentése szerint igen rémletesen adható elő. Tudomásul vesszük, hogy majd, ha a vedrendszer fog tárgyaltatni, segíthessünk azon rettenetes állapoton, azon sanyargattatásokon és veszélyeken, a melyek hadi szolgálatban történnek. Mert engedelmet kérek, én azt gondolom, hogy a hadi szolgálatnak sem sanyargatíatásnak nem szabad lenni, sem pedig veszélyekkel összekötve, kivéve a háború esetét. Már pedig milyen sanyargattatások történnek a kaszárnyákban, azt tudjuk. Hiszen a kaszárnyáknak tulajdonképen iskolának kellene lennie, a hol az ifjúság bizonyos mértékben intellegtualiter is neveltessék, nem pedig hogy az testi- és lelki sanyargattatások színhelye legyen. S e részben a t. bizottság jelentése felemlíti, hogy az rendszerint tetemes kárt szenved, a ki a katonai szolgálat alatt áll, mert otthonát elhagyni kénytelen. Ugy van ez, az igaz, az elég baj, mert három évi hosszú szolgálat csakugyan előidézi e bajt. De mondom, majd ezekre nézve, ha a védrendszer fog tárgyaltatni, figyelemmel leszünk. Most bátor vagyok megjegyezni, hogy szerintem és azok szerint, a kik a védrendszert, mint ilyet kívánják, ez nem lesz olyan intézmény, a hol a vagyonuk hirét sem hallják az illetők, a hol 100 és 100 mértföldnyire kell elvonulniok, hanem óhajtani fogjuk, hogy ott legyen vagyona közelében és otthon gyakorolja magát a hadi szolgálat részleteiben. Akkor nem lesz ily rettentő az állapot, mint a milyennek azt a t. bizottság most festi. De tudja azt a bízottság is, hogy miért tette; nem egyébért, mint azért, hogy előidézzen egy sötét képet, akkor aztán rámutasson arra, felidézvén a szenvedélyt és azt mondja, az az igazság, hogy a ki ezen bajban nincs és itthon van, fizessen. Természetesen, akik könnyen veszik a dolgot, azt mondják rá, hogy helyes, miért ne fizessen ha súlyos bajtól menekül. Ez, t. ház, mint bátor voltam megjegyezni, nem csak nem helyes és nem czélszerű, hanem a leghely tel énebb és legigazságtalanabb következtetésre fog vezetni. Nézzük csak egyes pontjait. A törvényjavaslat nem intézkedik azon esetekről, midőn egy atyának két, három gyermeke katona és már szenvedi azon irtózatos dolgokat, a negyedik gyermeke pedig, mely tán nyomorék, felmentetett s akkor ezen atyát azzal boldogítják, hogy, mert már három gyermeke ott sinlík, még hadmentességi adót is fizessen. Ennek még volna értelme ott, a hol a fizetési képesség megvan, de a hol nincs meg? Egy éppen vagyontalannak nem mondható, csekély vagyonkája, például özvegy anyának, lehet kéthárom gyermeke, vagy négy-öt, a mint az életben mindennap látjuk, elviszik két-három gyermekét s a negyediket otthon hagyják, hogy érette adót fizessen. No t. ház, ha a törvény, úgy, a mint a szakaszokban foglaltatik, végrehajtatik, merem mondani, hogy ennél igazságtalanabb adó-nem még e házban nem tárgyaitatott. Méltóztassanak megnézni a végrehajtásra vonatkozó részt, mily tekervényes, mily sok combinatiót igénylő dolog, még csak az adótételek kiszámítása is. En meglehetősen utánna néztem, tanulmányoztam, de még most sem vagyok vele tisztában, pedig még szakférfiakat is megkérdeztem és ugy tapasztaltam, hogy azok még kevésbbé jöttek tisztába vele, mint én. Ott van például egy pont, a hol az adó mennyiségének megállapításáról van szó, a hol szó van arról, hogy kik, mily kategória szerint fizetik az adót. Midőn nézem, hogy egy szegény iparos, a ki sajátkezüleg dolgozik és fel van mentve, tudom, hogy fizetni fog azon kategória szerint, a melybe a négy irtot fizetők vannak előirányozva; hanem van például egy anyának három gyermeke, egyik jogász, vagy technikus, a másik tán otthonn van, a harmadik valami egyébbel foglalkozik, de nem önálló adófizetők és az adófizetés önálló tételei reá nem alkalmazhatók. Már most méltóztassék a í. előadó urnák nekem megfejteni, hogy fogják ezeknek az adóját kivetni, hogy fogják külön elkönyvelni először az ő személyökre, másodszor a családfőre, mert ők önálló adófizetők nem lévén, okvetlenül a családi főre esik a fizetési kötelezettség? Es milyen kategóriák szerint fogja aziuán ezekre kivetni, kik pl. technikusok, jogászok, tehát a kereseti adó sem, első sem második osztálya alá nem foglalhatók, hogy fogja ezekre kivetni az adót? Még visszásabb a törvény azon részében, mely a visszaható erőt adja meg és azt mondja, hogy ezen törvény rendelkezései alá esnek 1880-tól azok, a kik az akkor létrejövendő sorsolásnál valamennyi korosztályba nem esnek. Tehát ezen törvény vissza fog nyúlni azokra is, kik az 1868. védtörvény értelmében telmenletvéu s kiket most a törvény 29, vagy 30-ik évök-