Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-182

b6 182. or.i7ágos ülés deczember 4. 1879. felül új adónemet többé felemlíteni sem lehet. Az 1875-ben és azután behozott adónemek, mind a kilenczes albizottság javaslatában foglaltatnak. A jelentésben azon számítás tétetett, hogy 3 év alatt a budget rendben lesz és az egyensúly helyreállittatik. Ha még 1875. után, azon újabb adónemek behozatalának, a fennebbiekből kiindulva, némi látszólagos helyes indoka is lehetett volna, de 1875. után, azon adók létrehozatala után, újabb adók indokolása ezen házban nem lehetséges. Tudom, hogy a szükséggel fogja a minister ur indokolni és az 1880-ra benyújtott költségvetésben mutatkozó rendkívüli deficittel. De engedelmet kérek, ezen deficit többé nem jogosult a nemzetet áldozatra keltein s nem jogosult azt kívánni, hogy a nemzet újabb áldozatokat hozzon. A nemzet 1875-ben meghozta az áldozatokat, melyekre az országos bizottság, azon tekintélyes bizottság, rámutat, meghozván, ha azok nem teljesedtek, ha azon feltételek, hogy az egyensúly helyreállíttassák, nem teljesedett, akkor nem az országban, hanem a kormányban van a hiba (Helyeslés a szélső balon) s a kormány nem teljesítette azon föladatokat, melyek az egyensúly helyreállítását lehetségessé tették volna. E szerint ezen törvényjavaslat általam, mint új adónem vétetik s nem is vétethetik máskép. Mint új adónemre pedig bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen új adónemre nézve -- melynek, mint mondám, sem indokát, sem jogosultságát nem látom — ellenkező véleményben vagyok a t. bizottság jelentésével szemben, én t. i. a javaslatnak sem igazságosságát, sem ezélszerűségét nem látom be. Ma Wahrmaim képviseli) ur (Halljuk! Halljuk !) megemlékezett az adózási rendszer theoriájáról. Megvallom, hogy azon theoria engem nagyon meglepett és azt hiszem, aligha nekem nem lesz igazam, hogy az adózási theoria ezen alapszik: do ut des. Adok, hogy adj. Az állam adjon nekünk társadalmi helyzetet, adjon nekünk társadalmi biztonságát, annak fejében kap adót. Wahrmaim t. képviselő ur megváltoztatta a dolgot. 0 ugy állította fel a kérdést, hogy adj és adok. Őszintén megvallom, hogy ezen theoria igen furcsán ütne ki ha tovább vinnők. Ajánlom további megfigyelésre és gondolkozásra Wahrmaim t. képviselő urnák. Szerintem az adózási rendszernek ez lévén alapja, természetes, hogy az új adónemnél azt kérdem, hogy az állam ennek fejében mit ad, vagy azt mondom, ezen tételek, melyek ily terhet rónak az országra, mit adnak az adózónak. A kinek háza, vagy földbirtoka van, természetes, hogy ez adóobjectum. A kinek pénze van, vagy inteilecíualis tehetsége vau, ez is keresetképesség, ez is tárgya az adónak. De a mi nincs, pl. a katonaképtelenség, az, hogy valakinél valami képesség nincs meg, hogy a hadviselési képesség nincs meg, mondom, hogy ezen „nincs" objectuma legyen az adózásnak, megvallom, hogy nem hiszem, hogy ezt a theoriát követni fogják minden országban. De a t. előadó ur és a bizottság is igen nagy súlyt helyez arra, hogy mit ad az Í868. évi törvény azoknak, a kik fel vannak mentve. Tudom, hogy vannak kedvezmények, melyeket a törvény a védkötelezetteknek ad. E kedvezményeket szabályozzák a törvény 23—27. §-ai. Ott elő van írva pl. az orvosokra, gyógyszerészekre, a vallásfelekezetek papjaira, hogy ők háború idején ilyen, vagy olyan alakban töltik le szolgálatukat; tehát mindenesetre biztosabb helyen, mint az, a kinek az ellenségre fegyverrel kezében kell rohanni. Kedvezménynek ismerem el a 17. §-t is, a mely felemlíti, hogy azon nagy állami kötelességnél fogva, melyet a társadalom és a család javára nézve respectálni kell, azon családokra nézve, kik netán veszélyben forognának, vagy pusztulásnak tétetnének ki, ha az ő munkaerejük otthonról elvitetnék, itt is előnyt ad. De midőn valaki kiállittatik s mint a 34. §. mondja, tőle megtagadtatik a védelmi jog, illetőleg az, hogy a hadseregbe lépjen, azért, mert ő nem bírja azon testi kellékeket, melyeket a mmisteri előírás a hadviseléshez feltétlenül megkíván, hogy ez micsoda előnyben részesül, ezt felfogni nem bírom. A hazát védni mindenkinek kötelessége, ez igaz, de a hazát védeni mindenki csak ugy köteles, a mint bírja. Adót fizetni mindenki köteles azután, a mivel bir. De a ki nem bir azon kellékekkel, a melyeket a törvény a hadviseléshez előír, annak tetejébe azt tegyük, hogy őt még azért, mert nem képes a hazát szolgálni és hogy én is valamit mondjak, miután; dulce eí decorum est pro patria móri s ezen szép eszmét nem képes szolgálni, azért büntessük és adó alá vessük? Részemről megvallom, hogy ezt sem helyesnek, sem igazságosnak, sem czélszeríínek nem tartom. A t. előadó ur szépen mondotta azt, hogy arra nézve, a ki megszabadul a hadkötelezettségtől, mi az a három, vagy hat forint s többen említették, hogy azt örömest fizetik meg. Egyik örömest fizeti meg, másikra nézve igen súlyos s ő szivesebben leszolgálná éveit, mintsem hogy ily adóval sújtassék. S t. ház! azokra nézve, a kik nyomorékok, azokra nézve, a kik testi hiba miatt nem fogadtatnak fel, már azokra nézve, ez még igazságtalanabb, még ha azt mondja is a törvén}-, hogy kedvezmény. Ezek már társadalmi életökben is, a természettől mostohábban vannak megáldva és akkor az állam még mostohább irányukban, mert nem elégszik meg azzal,