Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-182
182. országos ülés deczember 4. 1879. 85 ügyi eredmény, a mit ezen törvényjavaslat folytán a kincstár elérni szándékozik, az eddig szerzett adatok alapján, tenne körülbelül 3 millió 600 ezer forintot. Ha ebből levonatik az a 800 és néhány ezer forint, a mely az általam előbb említett segélyalap képzésére fogna fordíttatni, marad a többi czélokra mintegy 27 ä millió frt, a mi azt hiszem, nem megvetendő összeg. Tartozom kijelenteni, hogy azon számítási alapok, melyekre a pénzügyi kormányzat ezen pénzügyi eredményt fekteti, nem tökéletes biztossággal bírnak a mennyiben még eddig az, hogy a katonaság alól kiszabadultak, mily adóviszonyok köztt vannak, micsoda jövedelmi képességgel bírnak, soha össze nem íratott, ennélfogva itt csak a valószínűség számításával kell megelégednünk; hanem azt mondhatom a t. háznak, hogy meglehetős beható számítások alapján hozatott ki ezen valószínűségi calculus. De különben is, a dolog érdeme nem abban fekszik, hogy néhány 100,000 frttal több, vagy kevesebb jön-e be, hanem az, hogy bejő oly összeg, mely államháztartásunkra nézve számba vehető. Ha már most tekintetbe vesszük azon legkisebb összeget, pl. azon 3 frtot, vagy az azon felül álló 4 frtot, mely összeget az illetők lennének kötelesek fizetni, erre nézve, habár ez a mai pénzviszonyok köztt és hozzá azon áramlat mellett, mely körülbelül mindenfelé megvan, bizon fizetni senki sem szeret, azt lehetne mondani, hogy bizon az nagy. Mert tudom, t. ház, hogy bizon fizetni senki sem szeret, tudom, hogy kit e törvény súlya találni fog, hogy a ki e teherrel megterheltetik, annak szükséges lesz összébb vonni bizonyos élvezeteit azért, hogy ezen terhet is viselhesse. De másfelől azt is tudom, hogy ha szembeállítjuk e terhet azzal, a mit ez helyettesít, akkor ez valóban egyenértéknek egyáltalában nem nevezhető, szemben azon szolgálattal, a melyet a hadseregbe besorozottak a valóságban teljesíteni tartoznak. így véve a dolgot, ezen teher, a szolgálat nehézségeihez és sanyarúságaihoz képest, igen kicsi. És midőn ezen szempontot kiemelve, bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék, bátor vagyok egyszersmind hangsúlyozni azt is, hogy ez által legyenek kegyesek megadni az alkalmat azoknak, kik személyesen nem teljesítik a honvédelmi kötelezettséget, azon erkölcsi érzést, hogy ők azon szolgálat helyett, a maguk részéről teljesítik a haza irányában azt, a mit tehetnek. (Helyes a jobboldalon.) Szederkényi Nándor : Tiszt, ház! Midőn ezen törvényjavaslat tárgyalása a napirendre tűzetik, engedelmet kérek, hogy ha e törvényjavaslatot azon szempontok szerint fogom megbírálni, a mely szempontokat maga a törvényjavaslat felidéz. Ha, a mint a t. előadó ur mondotta és többször emlegette, de be nem bizonyította, e törvényjavaslat tisztán azon keretben maradt volna, a mely keretet az 1868-dik évi XL. törvényczikk 56. §-a kijelöl és ezen törvényjavaslat tisztán azon keretben mozogva, határozta volna meg a — nem bánom, akárminek nevezzük, mondjuk, hogy — „hadmentességi díjat", akkor más szempont alá esett volna és bírálatom is más lett volna. De miután ezen törvényjavaslat nem maradt ezen határok köztt, hanem igenis a rendes adózás természetét öltötte fel akkor, midőn ezen törvényjavaslat elhagyva azon határt, melyet az 1868. évi XL. t.-czikk 56. §-a kijelöl, igenis és a legkézzel foghatóbb adózási terhet rójja az ország adózó népei egy részére, akkor igen természetes azon kérdés, hogy mi indokolja ezen új adónemnek, mely adónem nem mozog a törvény keretében, mondom, mi indokolja ezen törvényjavaslatnak ily alakban való benyújtását? Tudom, hogy a t. ministerelnök ur a napokban említette és többen azon véleményben vannak, hogy ezen törvényjavaslathoz és általában a benyújtott többi adójavaslatokhoz, nem szükséges az általános budget ismerete, hanem ezeket magukba véve kell megítélni. Részemről ezt nem fogadhatom el. Itt egy egészen új adónemről van szó, melynél ki kell terjeszkedni azon viszonyokra, melyek ezen új adónem behozatalát parancsolják. A t. pénzügyminister ur exposéjában általánosságban felemlítette a deficitet és törvényjavaslatokat helyezett kilátásba ennek fedezésére. Ez egyike azon törvényjavaslatoknak és én azokkal tartok, a kik azt mondják, ezt a budget tárg3 T alását megelőzőleg tárgyalni nem lehet, ennek mérlegét a budget tárgyalás eredménye fogja csak nyújtani, mert csak akkor fog eldőlni, vájjon csakugyan olyan-e a deficit, a minőnek feltüntetve van és olyanok-e a viszonyok, hogy ezen új adónem behozatala szükséges. A tiszt, ministerelnök ur említette tegnap, hogy ő a 2l-es bizottság tárgyalásainak sem 1875-ben, sem most nagy súlyt nem tulajdonít. Azt hiszem azonban, hogy a kik emlékeznek azon tárgyalásokra, igazat fognak nekem adni abban, hogy ha azon tárgyalások eredménye nem is jelentkezett a házban egy concrét javaslat alakjában; az, mintegy a ház közvéleményének kifejezése jelentkezett és figyelemre méltónak tartották és azt hiszem, hogy a ház többsége által ma is kell, hogy figyelemben tartassék. A kilenczes albizottság jelentésében foglaltatik egy fontos pont, mely elősorolván azon nagy mérvű alkotásokat, melyek az akkori viszonyokhoz képest feltétlenül szükségesek és elmondván azon combinatiót, mely újabb adónemek behozatalára vonatkozik, azt mondja, hogy azokon
