Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-182

84 182. országos ülés űeezeintíer 4. 1879. törvényjavaslat, annak harmadszori felolvasása holnap fog megtörténni. Következik a megállapított napirend szerint, a védelmi adó tárgyában beadott törvényjavaslat tárgyalása. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, megnyitom az általános vitát, melyben az első szó az előadó urat illeti. Molnár György előadó: T. ház! Méltóztatik megengedni, hogy röviden csak legfőbb vonásokban — tekintettel az idő előre haladt voltára — bátorkodom indokolni a tárgyalás alá vett törvényjavaslatot. {Halljuk!) Midőn 1868-ban a védtörvény kimondotta, azt a magasztos elvet, hogy a haza védelme minden férfiúnak kötelessége, ugyanakkor igen természetesen kimondatott azon elv is, hogy azok, kik ezen kötelességöket személyükben tenni képtelenek, legalább némi egyenértékkel járuljanak adózás utján ezen kötelesség helyett. Ugyanazért, ugyanazon törvény 56. §-ában ki is mondotta, hogy azok, a kik akár testi hiány miatt nem védképesek, akár törvényes okokból felmentettek, katonasági díjat tartozzanak fizetni. Ugyanakkor, ugyanazon szakasz kilátásba helyezte azt, hogy törvény fog hozatni, mely azon katonasági díjak mértékét és beszedési módját határozza. És hacsak most terjesztetett elő erre a czélra törvényjavaslat, legelső kérdés az, miért késett eddig az ideig. Azt hiszem, t. ház, hogy kötelességem legelőször is arra a kérdésre feleletet adni, mely abban áll, hogy igenis a magyar kormány már 1873 óta folytonosan sürgeti egy oly törvényjavaslat létesítését, mely eszközölje a katonasági díjak kivetését és behajtását. De a mennyiben ezen törvény a véderő-törvény folyománya, igen természetes, hogy ennek a törvénynek csak egyenlő elvek szerint lehet behozatnia itt is, túl a Lajtán is. Ezen törvényjavaslatnak egyenlő elvek szerinti szerkesztése azonban a két kormány köztt oly nagy nehézségekbe ütközött, különböző elvek szempontjából, hogy csak a legutóbbi időben sikerült egyességet létrehozni. Ezen egyességet jelzi a beadott és most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, legalább azon részeiben, melyek arról szólanak, hogy mily czélra fordíttassanak a beszedendő díjak, ki kezelje azokat és ki rendelkezzék azok felett. Ha már most a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot összehasonlítjuk az 1868-iki védtörvény 56. §-ával, látni fogjuk, hogy ez amattól lényegesen eltér; eltér nevezetesen rendeltetésére nézve, a mennyiben amaz, a beszedendő katonasági díjakat a rokkant katonák ellátására; ez pedig a rokkant katonák és honvédek ellátására kivánja fordíttatni, de azon felül kívánja még fordíttatni a hadban elesettek özvegyeinek és árváinak sorsa javítására és kivánja fordíttatni még ezentúl a mozgósítás esetében behívott póttartalékosok és állandóan szabadságoltak és á' honvédek elhagyott családjok segélyezésére is. Azt hiszem, hogy szembeállítva a mostani törvényt a régi meghatározással, ez amannál mindenesetre előnyösebb. Miképen történjék a rokkant katonák ellátása, miként történjék a hadban elesettek családjainak segélyezése, arra nézve, először is egy állandó alap képzése kívántatik a törvényjavaslat szerint, a mely alap a monarchia mindkét oldalán összesen 2 millió forintban lett megállapítva; és ezen alaphoz a magyar korona országai járulni fognának az ujonczjutalék arányában, nyolczszáz egynehány ezer frttal. De ezen alap kezeltetnék a magyar pénzügyimuister által, mind tőkében, mind kamataiban és e felett a rendelkezési jog illeti a honvédelmi miuistert. Irányi Dániel (közbeszól) : A közös hadügyministerrel egyetértőleg. Molnár György előadó: Igenis a hadügyministerrel egyetértőleg ez benne van, természetes folyománya ez annak, mert a véderőről szóló törvénynek következése, de azért mégis, mikor a honvédelmi minister rendelkezik arról, nagyon természetes, hogy annak ellenében nem rendelkezhetik a hadügyminister, ellenben, ha egyenesen a hadügyminister rendelkeznék, akkor azt nem kezelné a magyar pénzügyminister, nem is rendelkeznék felette a honvédelmi minister. További rendeltetése pedig a pénznek az, hogy, a mi az általam előbb elmondott czélokon túl fennmarad, az az ország pénzügyeinek javítására fog fordíttatni. Azt hiszem, igen t. ház, hogy akármennyi maradjon is a bejövendő pénzből ezen utóbbi czélra, az bizonyosan Magyarország pénzügyi helyzetére nagyon jótékony lesz, akár több, akár kevesebb marad. Most már áttérek, t. ház, a kérdés azon oldalára, hogy miként, micsoda elvek szerint vettessék ki az úgynevezett védelmi adó, vagy a mint a pénzügyi bizottság gondolja nevezni, helyesebben „hadmentességi adó" ; az kivettetnék természetesen azokra, a kik a hadviselés valóságos terhe alól megszabadulnának, akár azért, mert arra alkalmatlanok, akár azért, mert a védtörvényben kifejtett alapokon mentességet élveznek. Ezen adó kivettetnék tehát kategóriák szerint oly módon, hogy a legalsóbb osztályúak, a legszegényebb sorsúak fizetnének 3 frtot, a több jövedelemmel, több vagyonnal birok aránylag többet, a legmagasabb osztályúak fizetnének e szerint 100 frtot. Tudom, t. ház, hogy ezen része a törvénynek, mint minden apraetiatió tárgya, különféle vélemény alá eshetik, egynémelyik igen kevésnek, másik nagynak, soknak tartja egyikre, vagy másikra. Véleményem szerint a javaslat ezen része a középutat keresi, a középúton jár és éppen azért azt elfogadásra ajánlom. A pénz-