Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-182
1S2. országos ülés deczember i. 1S79. gj[ mint minálunk. Ezt méltóztassék figyelembe venni a t. minister ur. De egészen elfeledte a t. ministerelnök ur, hogy vannak társadalmi osztályok nálunk, pedig aránytalanul nagy számban, a melyek egyáltalában nem képesek áthárítani az előállítási költségnek emelését a vevőre, mert nem ők maguk szabják meg munkájuknak árát, értem a szellemi munka napszámosait. Hogyan képzeli a ministerelnök ur a helyzetet, ha hozzájönnének ministeriumának alantas tisztviselői és azt mondanák: kegyelmes uram! megdrágult a petróleum, mi drágasági pótlékot akarunk, ezt a költséget át akarjuk hárítani a fiscusra; vagy ha tennék ezt az igazságügyministerium tisztviselői? A válasz az lenne, a mint az igazságügyministertől már is adatott, hogy nincs pénz, egészen kimerittetett a segélyalap. Tehát már is itt van egy társadalmi osztály, a mely nem képes áthárítani e költséget a vevőre. Ilyen az egész tanuló ifjúság; kire hárítsa ez át a tanulás feltételeinek e megdrágulását? Egyesek átháríthatják szüleikre, de a kiknek szüleik, nincsenek, vagy keresetképtelenek, kikre hárítsák át azok? Egyáltalában tehát a szellemi munka napszámosai, különösen tehát azok, a kik a petróleumra az esteli és éjjeli munka folytán leginkább rá vannak szorulva, nem lesznek képesek áthárítani. Különben felhozta a ministerelnök ur ezen argumentumot már a vámtarifa vitánál is; az érv tehát nem új, de rósz. A t. ház más oldaláról is történt hivatkozás arra, hogy a külföld elbírta ezt az emelést, sőt nagyobbat és a nélkül, hogy ott a fogyasztás, vagy bevitel csökkent volna, miért ne bírnánk meg mi is. És itt tegnap, Hegedűs t. képviselő ur a legnagyobb súíylyal mutatott Olaszországra. Én szívesen elfogadom ezen hivatkozást, mert Olaszország, a mint méltóztatnak tudni, a déli éghajlathoz hoz közelebb lévén, sokkal hosszabbak a napok, tehát sokkal rövidebb azon idő, a melyben világításnál kell dolgozni, e szerint a világításnál történendő munka nem oly nagy tényező, mint nálunk, a hol rövidebb a nap. De mást óhajtanék a t. képviselő urnák ezen érvével szemben figyelmébe ajánlani. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy Olaszországban nagyon rósz hatást idézett elő a fogyasztási adó emelése. Méltóztatnak tudni, hogy már két ministerium megbukott, éppen a fogyasztási adó emelése miatt. Én a t. képviselő úrról és a t. többségről csak nem tehetem fel azt, hogy a jelenlegi kormányt megbuktatni akarja és hogy követni akarná azon irányt, melyet Olaszországban követtek, a hol a túlságos fogyasztási adó miatt, egy kellemetlenné^ vált ministeriumtól szabadultak. T. ház! Az előadó ur más kijelentést is tett még, a melyre KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IX. KÖTET. szükséges reflectálnom, hogy a vita ismét tárgyilagosan folytattassék tovább. Azt mondta és ezt említette fel külömben tegnap Hegedűs Sándor képviselő ur is, hogy a belföldi gyárak gyártmánya, t. i. az itt rafinirozott petróleum átvitetik a határszélen és ott a hazai gyárak még nagyobb nyereményt csinálhatnak az által, hogy nekik a vámok megtéríttetnek. De nem méltóztatik tudni a t. képviselő ur, hogy ezen gyárakból egy kilogramm sem vitetik át a határra. De a t. ministerelnök ur még leleményesebb volt, ő ugyanis javasolta, hogy iparkodjanak a belföldi finomító-gyárak terményét átvinni a határon és úgy az emelt árat a külfölddel megfizettetni. Ezzel szemben kell constatálnom, hogy két gazdasági factort tévesztett szem elől itt a t. minister ur. Az egyik az, hogy ha már belföldi gyártmányainkat be akarnók szállítani Moldvába, vagy Romániába, akkor ott beviteli vámot kellene fizetni. A mit tehát itt nyernek a gyárak a határon restitutio fejében, azt elveszítenék a külföldi beviteli vámok által. Tehát nincs nyeremény. De már azért se volna lehetséges és előnyös a mi gyárunk terményét a szomszédos Romániába bevinni és ott eladni, mert Romániában nem létezik belföldi fogyasztási vám. így tehát a mi gyáraink, már csak úgy képesek volnának concurrálni Moldva- és az oláhországi gyárakkal, ha olcsóbban dolgoznának, A mi petróleumunk, ha bevinnők Moldva- és Oláh országba, ami fogyasztási adónknál fogva sokkal drágábba kerülne, tehát nem lehetne azt eladni. A ministerelnök ur okoskodása nem áll tehát ez irányban sem. T. képviselőház! A t. előadó ur ma maga szíves volt elismerni, hogy előnyben vagyunk ugyan Ausztriával szemben a kőolajra nézve, de hátrányban vagyunk a belföldi ásványolaj termelését illetőleg. Engedje meg a t. előadó ur, hogy ezen érvelésére állapítsam további érvelésemet és módosítványomat. Ha áll az, hogy hátrányunkra van a gácsországi petróleum-termelés, ha áll az, hogy felső-magyarországi testvéreink fizetik a gácsországi petróleum emelkedett árát, akkor érdekünkben áll, hogy ezen ár minél csekélyebb legyen, mert t. ház, ha FelsőMagyarországra Gácsországból visznek a nagy fogyasztási adó miatt drágább petróleumot, akkor felső-magyarországi honpolgáraink ezen nagyobb árt fizetik, pedig kinek fizetik? Kétségtelen, hogy az osztrákoknak. Miután már a két állam köztti gazdasági érdek-ellentét felhozatott a t. ház előtt, legyen szabad arra utalnom nekem is; de nem az egyedüli argumentum " >; áz, hogy én nem óhajtanám, hogy felső-magyarországi polgáraink nagyobb fogyasztási adót fizessenek az osztrák fiscusnak. Más és fonto11
